Kocsis Csaba a Kiss-ügyről: Elértük a mélypontot

Kocsis Csaba hosszú idő után távozik az Eb-érmes műugrókat is adó Rugóláb Lendület SE elnöki székéből. Felháborította az úszószövetség kommunikációja Kiss Lászlóék nemierőszak-ügyében, szerinte az elmúlt időszak élsportban előforduló dopping- és drogesetei eltörpülnek a mostani helyzet mellett. A lemondott szövetségi kapitány helyében új életrajzi könyvet írna, a politikusoknak és a sportvezetőknek pedig feltenne három igen fontos kérdést.

– Tizenegy év után távozik a Rugóláb LSE éléről, ezt közleményben hozta a világ tudtára. Mi adta meg a végső lökést az elhatározásához?
– Lassan érlelődött bennem. Sok emberrel beszélgettem a tervemről, aludtam rá egy napot, de azután sem láttam másképp a helyzetet, így meghoztam a döntést. Az első komoly meglepetést az jelentette számomra, amikor kiderült, hogy a nemi erőszak miatt elítélt Kiss László súlyos tette után ennyi időn át foglalkozhatott fiatalokkal. Még ha ezen túltettem is volna magam, megszólalt az ügyben Gyárfás Tamás. Az úszószövetség elnökeként gyakorlatilag megpróbálta elkenni a problémát, mintha fekália lenne: azzal védte meg a volt szövetségi kapitányt, hogy már megbűnhődött, és uszodai berkekben egyébként is csomóan tudtak már a nemi erőszakról. Ha úgy vesszük, ezzel Gyárfásnak valahol még nagyobb a felelőssége a történtek miatt, mint Kissnek. Ezután olyan felháborító megnyilatkozások következtek, mint hogy az áldozat könnyen kapható volt, vagy hogy az úszólányok valójában „adakozó természetűek voltak”. Ezzel elértük a mélypontot, ez a halottgyalázás határát súrolja (Kissék áldozata már elhunyt – a szerk.). Úgy érzem, az elmúlt időszak sportolókat érintő dopping- vagy drogügyei eltörpülnek a mostani helyzet mellett. Egy negyvenes éveiben járó férfival és több hölggyel is volt alkalmam beszélgetni, akik sírva meséltek az őket ért szexuális zaklatásról. Egy ilyen eset lelki terhét akár egész életén át cipelheti az ember.

– A szövetség kommunikációja valóban elhibázottnak tűnt. Az érvrendszerükből mintha hiányzott volna az egyik legfontosabb elem: Kiss László nem mondta el, hogy szerinte mi történt az uszodai lakásban 55 éve, csak azt említette meg, hogy koncepciós eljárás volt ellene. Gyárfásék az ő sztorija nélkül próbálták morálisan felmenteni azzal, hogy fantasztikus sikereket adott a magyar úszósportnak, meg hogy sokan tudtak már erről korábban.
– Azután, hogy a szövetség ilyen döbbenetes magyarázattal kezdett szerecsenmosdatásba, én három kérdést tennék fel minden politikusnak és sportvezetőnek a jelen helyzetben: 1. Tudott-e az illető arról, hogy uszodai berkekben ismert volt Kiss László nemi erőszakos ügye? 2. Edzhet-e gyerekeket olyan ember, akit korábban szexuális bűncselekmény miatt elítélt a bíróság? 3. Dolgozhat-e sportvezetőként olyan valaki, aki alkalmaz egy szexuális erőszak miatt elítélt embert? Nálam mind a három kérdésre nem a válasz. Arra szeretném kérni az újságírókat, hogy ezt a három kérdést tegyék fel minden szembejövő politikusnak és sportvezetőnek a következő időszakban. Ők egyébként minden bizonnyal eddig is boldogan nyilatkoztak volna már az ügyben, csak biztosan nem találtak mikrofont.

– Úgy gondolja, hogy a lemondása nyomán megszólalnak majd ezek az emberek? Kifejezett célja, hogy a lépésével kiprovokálja ezt?
– Igen, feltett szándékom, hogy kiprovokáljam. Azzal, hogy ez az ügy felszínre került, a horgásztól a futballvezetőig meg kell szólalnia mindenkinek. Ugyanis egyelőre úgy állunk, hogy múlt kedd óta csak a média tett lépéseket a sport megtisztulása felé, hiszen nem hallgatta el az ügyet. Ideje, hogy a sportvezetők is előlépjenek.

– Hogy látja, ki hibázott itt a legnagyobbat? A 60-as évek óta klubvezetők, szövetségi elnökök sora alkalmazta Kiss Lászlót, tudva a múltjáról. Pletykák szerint a politikai vezetéssel jó kapcsolatot ápoló illető segített neki kijönni a börtönből. Szóval ki(k) a főbűnös(ök)?

– Nem tisztem ezt megítélni, én nem ítélkezhetem sem más, sem Kiss László felett, megbocsátani neki pedig csak az áldozatnak volna joga. Úgy vélem, az összes sportolóval szembeni teljes felelőtlenség, hogy ilyen bűncselekmény elkövetése után tovább dolgozhatott Kiss. A sportolók, az edzők és a sportvezetők ugyanis jó esetben példaképek a fiatalok számára. Ilyen példát szeretnénk a gyerekeink elé állítani? Én pontosan azért mondtam le, mert az az erkölcsi mérce, amellyel mérve Kiss fiatalokat edzhetett, nekem nem elfogadható. Szintén jogosnak tűnik a kérdés:

vajon ha a Kiss keze alatt edződő olimpiai érmeseink szülei tudtak volna a nemi erőszakról, a közelébe engedték volna a gyerekeiket? Háromgyermekes édesapaként kötve hiszem.

– Kizártnak tartja, hogy Kisst koholt vád alapján ítélték el, és valójában nem is történt erőszak?
– A jegyzőkönyvrészlet alapján, amelyet nyilvánosságra hoztak, nem erre lehet következtetni. Viszont ha mégis ártatlan lenne, lett volna ideje és alkalma a rendszerváltáskor perújrafelvételt kérni. No meg az áldozattal is tisztázhatta volna a történteket. Úgy tudom, hogy ezekre nem került sor. Egyébként ahogy a szövetség és az őt védők most érvelnek, az teljességgel hiteltelenné tesz egy ilyen tisztázást. Ha én Kiss László helyében lennék, megírnám az életrajzi könyvem második részét valami olyan címmel, hogy „Mit rontottam el az elmúlt hatvan évben?”.

– Az újra előszedett nemi erőszak kapcsán több megszólaló is jelezte, nem ez volt az egyetlen olyan ronda ügy, amelyről sokan tudnak az uszodában. Vajon most átszakad majd a gát, mint a gólyatábori erőszakesetek után, és jelentkeznek majd újabb áldozatok?
– Én nem tudtam erről az esetről, és más ilyen történetről sincs tudomásom, így erre a kérdésre nem tudok felelni. Mivel nem a sportból élek, és műsoridőt sem kaptam a Nap TV-ben, így lehet saját véleményem. Az igazi bátorság azonban az lesz, ha egy sportvezető úgy fogja majd vállalni a gondolatait, hogy akár hátrányok is érhetik. Amíg azonban a mindenkori vezetésnek nem okoz morális gondot beállni egy nemierőszak-tevő mögé, addig ne várjunk megtisztulást. Addig az erkölcsi mérce sem változik, és a mostani ügy után minduntalan a gyanú árnyéka vetül majd a felelősökre.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »