Kitől féltsük a magyar emberek szabadságát?

Kitől féltsük a magyar emberek szabadságát?

Parázs vita alakult ki a résztvevők közt kedd délután a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP) buktatóiról, jelenéről és jövőjéről szóló kerekasztal-beszélgetésen. A Political Capital által szervezett esemény előadói abban ugyan mind egyetértettek, hogy a megállapodás akkor is létrejön, ha a jövő hónapban esedékes amerikai választáson Hillary Clinton republikánus jelölt győz. Ezen kívül azonban nem sokban.

Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt képviselője, Csehi Róbert közgazdász, politológus valamint Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus egyebek közt arról vitázott: mekkora lehet az egyezmény valódi hatása, baj-e, hogy zárt ajtók mögött formálódik a megállapodás szövege, kell-e tartani a nagy nemzetközi vállalatok lobbierejétől s végül, hogy korunkban mi jelenti a legnagyobb veszélyt az állampolgárok szabadságára: az állam, vagy a nagyipar.

Fodor Gábor a TTIP mellett a végletekig elkötelezett állásponton volt. A politikus szerint az egyezmény létrejötte Európa és Magyarország érdekében áll, sőt, bár mind az EU, mind az Egyesült Államok jól jár majd vele, a nagyobb nyertes hosszú távon mégiscsak csak az általunk benépesített kontinens lesz. Többször is nyomatékosította, hogy a szabadság híve. Különös módon ugyanakkor nem tartotta megalapozottnak azokat a kritikákat, hogy a TTIP tárgyalásoknak jóval nyitottabban kéne zajlaniuk. A saját tapasztalataira hivatkozva arról beszélt, hogy komoly ügyekben mindig zárt ajtók mögött folynak az egyeztetések s teljesen elfogadható, helyes tárgyalási stratégia. ha a felek nem fedik fel a kártyáikat minden fordulóban. Feltéve, a kész szöveget nyilvánosságra hozzák.

Pogátsa Zoltán közgazdász azonban azt kérdezte, mégis milyen stratégiai titkai lehetnek egyáltalán a nemzeti kormányoknak és Brüsszelnek. S ha létezik ilyen, „mégis kitől kapták”, hiszen az álláspontjukat elvileg az érintett szektorok, civil szervezetek, állampolgárokkal való konzultáció révén kellett volna hogy kialakítsák.

Ehelyett azonban úgy tűnik, csak a nagyvállalati szektorral egyeztettek. A közgazdász nem titkolta, hogy azokkal a kollégáival ért egyet, akik a TTIP-t egy szabadkereskedelmi egyezménynek látszó megállapodásnak tartják. Olyannak, melynek valódi célja, hogy a nagyvállalati lobbi könnyebben el tudja érni a nemzeti kormányokat, és az Európai Bizottságot. Szerinte a TTIP már így is sokat ártott az európai integrációnak és nem várható tőle jelentős gazdasági hatás. Míg a nyolcvanas években az állami hatalom túlzott mértéke jelentette a legnagyobb veszélyt az állampolgárok szabadságára, addig Pogátsa szerint ma a legnagyobb fenyegetést a demokrácia szempontjából a nagyvállalatok jelentik.

A liberális politikus erre azzal vágott vissza, hogy ez bizony lehet Pogátsa álláspontja, a maga részéről azonban a magyar kormánytól és nem a nagyvállalatoktól félti a magyar emberek szabadságát.

Az est során a legkevésbé vehemens Csehi Róbert volt, aki helyenként Fodorral, másutt Pogátsával értett egyet. Fodor Gábor álláspontját osztotta azonban abban, hogy az egyezményre igenis szükség van. A TTIP azonban szerinte jócskán túlmutat a hagyományos szabadkereskedelmi megállapodásokon, s a háttérben a politikai megfontolásoknak nagyobb a szerepük mint a gazdaságiaknak. A TTIP, ha egyszer megszületik, bár ez biztosan csak hosszú idő múlva történik majd meg, precedenst teremt.

A közönség soraiból egy egyetemista azt kérdezte Pogátsa Zoltántól, nem tartja-e túlzottnak azt a retorikát és eszköztárat, amellyel a Greenpeace a TTIP ellen tüntet. A közgazdász azt válaszolta: Annál túlzóbb üzenetet biztosan nem fogalmaztak meg a környezetvédők, mint amikor az Európai Bizottság arról beszél, a TTIP jelent majd megoldást az EU gazdasági problémáira.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »