Kinek kell igazán tartania az iszlamizációtól?

Kinek kell igazán tartania az iszlamizációtól?

Nem gondolom, hogy leginkább a keresztény, vagy a zsidó vallás értékeit kellene nyüszítve és fogvacogva féltenünk az iszlám kultúra európai terjedésétől. A személyeket igen (nagyon is!), de hitbéli normáikat nem! Sokkal inkább gondolom azt, hogy a felvilágosodás kori egyenlőség és szabadság eszményei kerülnek veszélybe a „muszlim megszállás” miatt… Éppen ezért is érthetetlen számomra, mikor a „nem-keresztény”, vagy a „nem-zsidó” hagyományokra, hanem bizonyos polgári értékekre hivatkozva vitatják Európa határainak lezárását és hirdetnek ugyanezen (nevezzük nevén a gyermeket!) felvilágosodás kori értékek szerint nyakló nélküli befogadást.

Bármennyire is igaz az, hogy a radikális iszlám dzsihádja leginkább a keresztény, vagy zsidó ember ellen szól; illetve az is, hogy a mérsékeltebb muszlimok is megvetik életvitelüket, vagy egyszerűen hitetlennek tartják őket, így személyükben leginkább ők kerülnek hitbéli alapon veszélybe; az értékeik ennek ellenére sokkalta kevésbé, vagy egyáltalán nem. Hisz a keresztény, vagy zsidó közösségek, az elődök által áthagyományozott és ma is nagy gonddal és alázattal őrzött normákat mindig is képesek voltak megvédeni. Ha kellett bujkálva az „ellentől”, ha a sors úgy hozta, akkor titokban végezve szertatásaikat.

A felvilágosodás idején végbemenő szekularizáció hatására új eszmék fogantak meg. Megférve, vagy éppen a keresztény egyház ellenében. Megszületett először a szabadság eszménye. Majd egy ideológia, a liberalizmus, amelynek képviselői akár életüket is feláldozták a véleménynyilvánítás és szólásszabadságért, illetve fontos volt számukra a gyülekezési jog szabadsága, a vallási türelem, vagy éppen a magántulajdonhoz való jog – felvállalta ennek politikai artikulációját. Nos, habár a klasszikus liberális normák ma már politikai minimummá váltak a nyugati demokráciákban (azaz minden demokratikus „izmus” elfogadja azokat), mégis elmondható az, hogy a ma élő liberálisok számára ezen értékek védelme még mindig kiemelkedően fontos politikai aktus maradt. (Habár megjelentek a modern liberálisok, akik már szélsőséges, minden korlát nélküli, közösség-ellenes szabadságjogokban gondolkodnak…)

Az iszlám tanítás viszont nem fogad el semmiféle ilyesfajta individuális autonómiát. Sőt: nyíltan bűnnek tartja azt; ha pedig teheti, mindent megtesz ezek kiiktatására. A modern liberálisok által kitűzött célokat pedig, akár a melegjogok kiterjesztését, még inkább tűzzel-vassal, ha kell, akkor terrorral is üldözi. Nagy kérdés tehát, hogy az európai, és a magyar liberális politikusok, illetve értelmiségiek miért állnak ki a migránsok ész nélküli befogadása mellett. Hisz pontosan nekik kellene leginkább küzdeniük ellene, mert legelőször az ő általuk vallott értékeket fogja az iszlamizáció elpusztítani… De lelkük rajta! Ők döntöttek így. Véleményem szerint saját szempontjukból is teljes mértékben hibásan. Valószínűleg a politikai korrektség vakította őket el, vagy olyan mértékben szakadtak el az élet valós megtapasztalásától, hogy már nem képesek felülbírálni önsorsrontó gondolkodásukat. (De csak találgatok… igazából nem értem őket!)

Később, a felvilágosodás bölcsőjében, megszületett az egyenlőség eszméje is, amely később különböző egalitárius ideológiákban, a marxizmustól a szociáldemokráciáig bezárólag artikulálódott. A törvény előtti, vagy a gazdasági gyarapodás esélyeiben való egyenlőség, illetve az egyenlőtlenséget „kiigazító” szociális hálók ideája mind-mind része lett a modern demokráciáknak. (Ami ugyan ma sem nyilvánul meg teljes mértékben, de mint olyasfajta idea, amiért politikai cselekvést érdemes tenni, ténylegesen is létezik.) Nos, ha az iszlám tanítást nézzük, akkor bizony itt is égbekiáltó inkompatibilitást találhatunk. A muszlim ember nem hisz abban, hogy minden ember egyenlő. Sőt – csakhogy egy speciális egalitárius mozgalomról, a feminizmusról is beszéljünk – a nemek közötti egyenlőséget is gyűlölködve veti el. Az iszlám szerint a nő és a férfi nem egyenértékű létező. (Az ebből fakadó konfliktusokat már sajnálatos módon meg is tapasztalta a befogadó Európa…)

Summa summarom, nem filozofálgatva tovább, kijelenthetjük, hogy az iszlamizáció, így a muszlim emberek ellenőrizetlen és tömeges beengedése Európába, illetve a „nagy mutatvány”, az integrációs kísérlet, nem csupán a keresztény és zsidó emberek életvitelét, vagy szélsőséges esetben az életét veszélyezteti, hanem bizony minden olyan európai ember létét is, aki az egyenlőségben, a szabadságban, vagy bármiféle más nyugati „izmus” „találmányában” hisz. Így a bevándorláshoz való viszonyulás, a befogadás kontra önvédelem politikája nemhogy pártokon felül álló kérdésnek kellene lennie a józan ész logikája szerint, hanem ideológiákon túlmutató problematikának is.

Elvitatkozhatunk hát pártok, vagy ideológiák szintjén azon, hogy ki mit tart európai hagyománynak, hogy ki mit gondol Európa jövőjéről, de semmi értelme sincs. Mert míg e hitbéli, ideológiai és politikai vitákat lefolytatjuk, az iszlám szép lassan megszállja azt az Európát, amelyet ki-ki más okból ugyan, de ugyanolyan módon szeret. Legalábbis hinni szeretném, hogy szereti…

Október másodikán tehát mindenkinek: kereszténynek, zsidónak, ateistának; konzervatívnak, liberálisnak, szocialistának, nemzeti radikálisnak, zöldnek, marxistának, feministának, és így tovább sorolva a végtelenségig mindazt, amit ezen a kontinensen kitaláltunk (és amellyel egyetértünk, vagy elutasítunk), meg kell gondolnia azt, hogy mit tesz, vagy mit nem tesz a saját értékeinek védelmében. Mert később, bárhogy is lesz, közösen kell majd szembenéznünk a muszlim veszedelemmel. És ezt jó lenne észben tartanunk!

The post Kinek kell igazán tartania az iszlamizációtól? appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »