Kinek a vére csörgedezik ereinkben?

Kinek a vére csörgedezik ereinkben?

Változó, hogy hány generációra visszamenőleg ismerjük őseink kilétét, nemzetiségét, vallását, foglalkozását. Van, akit ez egyáltalán nem foglalkoztat, mások viszont fontosnak tartják családfájuk felkutatását. Hidvéghy Norbert magyarországi családfakutató – aki gyakran látogat munkája kapcsán Székelyföldre – különleges foglalkozásáról mesélt.

hidveghy norbert_b

– Ki és miért tartja fontosnak manapság családfája felkutatását?

– Az érdeklődés miértje teljesen változó. Akad, akit csupán a kíváncsiság vezérel: milyen nemzetiségű, vallású felmenői voltak, hol laktak, mi volt a foglalkozásuk; voltak-e kiemelkedő személyiségek, esetleg nemesek az ősök között. Népszerű, hogy ajándékba készíttetik el a családfát, születésnapra, házassági évfordulóra, de az is előfordult már, hogy állampolgárság felvételéhez kérték a kutatást. Sokan nemesi származásukat szeretnék igazolni, de előfordul, hogy ennek nincs valóságalapja. Az is megtörténik, hogy a megrendelő nem tud nemesi származásáról, és ez kutatás közben derül ki.

– Kerülnek-e elő érdekes történetek egy ilyen munka során?

– Természetesen igen. Előfordult, hogy az anyakönyvbe be volt írva, a földesúrnak törvénytelen gyermeke született a cselédlányától, és így egy, az 1500-as évekig visszavezethető székely nemes család került a képbe. Bizonyítékot találtam Hunyadi János román származására, de nem a „törökverőére”. Egy Békés megyei településen élt egy Hunyadi János nevű férfi a 18. században, foglalkozásához azt jegyezték fel, hogy oláh juhász, ortodox vallású. A feleségét pedig egyszer Oláh, egyszer Juhász Mária néven említették, aminek az oka lehetett, hogy eredeti nevét nehezen tudták kimondani, hiszen Hunyad megyéből származó román pásztor volt.

Az is megtörtént, hogy egy németországi hölgy a fiának ajándékba készíttette el a családfát, és kiderült, hogy Madách Imre testvérének a leszármazottja. Említhetném azt is, hogy egyik esetben a megrendelő őse abból az anyaországi városból került Erdélybe 200 évvel ezelőtt, ahol ő most él. Volt rá példa, hogy családfakutató fórumon találkoztam olyannal, akivel összeér a családfánk, és eddig nem ismertük egymást

lap 002_bAz 1700-as évekbeli székelykeresztúri református anyakönyv egy lapja

De találtam a 19. században bejegyezve sziámi ikreket, vagy 18 éves legényt, aki 48 éves nőt vett feleségül, 75 éves vőlegényt, akinek 30 éves felesége volt. Volt rá eset, hogy a református lelkésznek meghalt a lánya, és egy verset írt az emlékére, az igen megható volt. Papp László olimpiai bajnok családfáját is kutattam, aki anyai ágon székely volt.

– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki családfakutatással foglalkozhasson?

– Ez a szakma iskolában nem tanulható. Rengeteg idő, elszántság, türelem, sok-sok éves tapasztalat és bizonyos szintű latintudás szükséges hozzá.

– Mi okozhat nehézséget ebben a munkában?

– Sok a buktató. A gyakran pontatlanul vezetett, sőt olykor megsemmisült anyakönyvek, máskor egy-egy vezetéknév túl gyakori előfordulása egyazon településen szintén nehezíti a keresett személy azonosítását. Példaként említhetem még, hogyha az ősök a történelmi Magyarország különböző pontjairól származtak, akkor például több országba is el kell utazni, mert ezeket az anyagokat sokszor csak személyesen lehet megszerezni. Egyes országokban csak állami engedéllyel kutathatók az anyakönyvek. Volt rá példa, hogy azért nem tudtam elkészíteni a családfát, mert Avram Iancuék az 1848–49-es szabadságharc idején felgyújtották a templomokat, és az iratok is ott égtek.

– Mennyiben különbözik a romániai és magyarországi családokra vonatkozó kutatómunka?

– Romániában sokkal kedvezőtlenebbek a kutatás körülményei, mint Magyarországon, és rengeteg utazást is igényel – én egyébként Szilágy megye kivételével az összes erdélyi megyében kutattam már. Az első komoly feladat, hogy egyáltalán kiderítse az ember, hol találhatók azok az anyakönyvek, amelyekből dolgozni lehet, ugyanis egy részüket beszedte az állam vagy az önkormányzatok, másik részét meghagyták az egyháznál – ez településfüggő.

DSCN0745_b

Sok anyakönyv elveszett: a rendszerváltás előtt a papok sok anyakönyvet eldugtak, hogy ne tudják tőlük elvenni, a következő lelkészek viszont már nem tudták, hogy az iratokat hová rejtették, így nyomuk veszett. Az erdélyi családok esetében külön kell beszélnünk a különböző felekezetekről. A római katolikus anyakönyveket többségében latinul vezették, az unitáriusokat és reformátusokat magyarul, a román ortodox anyakönyveket pedig román nyelven, de cirill betűkkel. A görög katolikus anyakönyv nyelve és írásmódja területenként változó.

A székely családok esetében egyébként az a tapasztalatom, hogy nagyon ritka volt a beházasodás Székelyföldön kívülről. Persze találni sok román eredetű nevet az anyakönyvekben, de ők addigra már 2-300 éve el voltak magyarosodva. A Bánságban, Partiumban vagy Erdély más részein viszont nagyon kevert etnikumú lakosság élt, ez az anyakönyvekből is kiderül.

– Általában mennyi időt vesz fel egy család esetében ez a kutatás, és mennyire lehet viszszamenni az időben, hányadíziglen, hány évre?

– 1–2 hónaptól kezdve egy évig is terjedhet a családfa elkészülte. Egy átlagos családfát 250–300 évre lehet visszavezetni. A nemeseket a nemesség megszerzéséig, ami sokkal távolabbi időpont is lehet, viszont sikerült már egyszerű földműves családot visszavezetnem a 13. generációig.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »