Kincs, ami nincs, avagy balos lovagoncok és keresztjeik

Kincs, ami nincs, avagy balos lovagoncok és keresztjeik

A szemünk előtt devalválódik egy állami kitűntetés, és nem azért, mert Bayer Zsolt megkapta.

Sokkal inkább azok miatt, akik elkezdték visszaküldözgetni, illetve árverésre bocsátották a sajátjukat.

Azt még csak érteném, hogy számukra a kereszt, mint szimbólum nem sokat jelent – sőt egyesek szemében talán gyűlöletes is.

De ezek után mit gondoljon az értékéről bárki is, aki megkapja. Sőt, lehet, hogy odáig fajul majd a helyzet, hogy valakinek átadják, és egyből – ott a helyszínen – vissza is adja? Ebből lesz ám a vidám népi játék!

A kitüntetettek majd kérdezgetik egymástól, hogy: -Figyelj, te átveszed, vagy visszaadod? –Hát, én – mivel előtte megkérdezték, hogy átveszem-e – azt mondtam NEKIK, hogy igen, de ott helyben vissza is adom. EZEKNEK! –Te, én úgy döntöttem átveszem és meg is tartom. –FÚÚÚJ!

A lovagkeresztet meg kell szüntetni! Vagy többé nem kell senkit ebben az elismerésben részesíteni, mert ezután egy fabatkát sem fog érni. Ha egyáltalán egyeseknek jelent most is – ezek után – bármit.

Mert ezeknek a visszaküldözgetőknek még az sem jelent semmit, hogy (esetleg) a saját politikai, vagy elvbarátaiktól kapták, vagy (esetleg) holmi rosszul értelmezett kompenzáció miatt, a nem elvbarátaiktól. /A mai közbeszédben is van olyan – természetesen nem Magyarországon – hogy: partizan – non partizan. Na, ebben a kontextusban tessék eldönteni!/

A visszaadók egy csoportja, Haraszti Miklóssal az élen úgy döntött, hogy inkább árverésre bocsájtja keresztjét (a lovagot) rászoruló gyerekek lábbelijét finanszírozandó. Először a Pozsonyi Pikniken, azaz Újlipótváros falunapján (önmagában oximoron) akarták kalapács alá „tenni” a kitüntetéséket, de a szervezők ezt – a politika (majdnem) mentesség miatt – szépen lepattintották magukról. Kéznél volt tehát a házi metodista Iványi Gábor, aki helyet adott az eseménynek.

A csimborasszó most következik!

Mert van az úgy, hogy az ember az iskolai futóversenyen elért oklevelét először a vitrinbe rakja, aztán a könyvespolcra (fektetve, hogy senki se lássa), aztán dobozba, majd a padlásra.

De, ami itt elhangzott, attól az eszem meg áll.

Ezek a jóemberek, a most már annyira (visszaküldeni) fontos keresztjüket ALIG találták meg az árverésre. Tényleg!!!

Galkó Balázs (független művészember) műsorvezető például meg sem találta, mert a kisfia modellvasútján töltött be fontos szerepet, majd eltűnt. Iványi is bőszen fújogatta a port számos elismeréséről, mire előkerült az állami lovagkereszt. (Ja, most jut eszembe, ez pénzzel nem jár, csak egy díszes plecsni – más olvasatban: erkölcsi elismerés.) De azt is tudjuk, hogy libsi körökben régóta divat az aláírásgyűjtés, és visszaküldés, még ha nincs is mit.

Az árverésen a (majdnem) népes egybegyűltek pedig azzal szórakoztatták magukat, illetve srófolták fel az árat, hogy egymás kitüntetéseit vásárolgatták meg, illetve ajánlották fel újra licitre. Önmagukból bohócot csinálva.

Na, ennek az eseménynek esett áldozatául egy magyar állami elismerés.

Csókol benneteket:

Eleméry T. Olivér

A szerző korábbi írásai:

A polgármester-jelölt, akire még saját maga sem szavazott

Kötelező muszlim kendő az Air France stewardesseknek


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »