Kik is hozsannáznak a muszlim migráció „áldásai”-ról?

Amint tegnap beszámoltunk róla, Márfi Gyula érsek ismét kiállt kontinensünk elemi érdeke, az iszlám migráció továbbgyűrűzése ellen. Ilyenkor nemcsak ő, hanem minden vele tartó tapasztalja ugyanakkor, mennyire homokba dugják a fejüket azok, akik az 1968-as „kultúrmarxista” nemzedékhez igazodva a muszlim migráció „áldásai”-ról hozsannáznak.

Nemcsak a Facebokon – bár ott különösen is –, hanem szinte minden fórumon hallatják hangjukat ilyenkor azok, akik módszeresen elkerülik az Isten házát, mondván, nem keresztényi az ilyen főpapi megszólalás. Mintha életük az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlásából állna!

Egy néhai kiváló hitoktató atya könyvében olvassuk:

„A jó papok szidalmazása, üldözése mindig biztos jele a rosszlelkűségnek. A tanárt rendesen a bukott tanulók szidják, a rendőrt, csendőrt nem a legjobbak szokták kővel dobálni; akik pedig a kötelességüket teljesítő papok ellen fordulnak, rendesen nem kifogástalan jelleműek.”

(Tower Vilmos: A katholikus hitvallás. 2. kiadás. Budapest, 1926. Szent István Társulat, 206. old.)

Vagyis fordítsuk le ezt a mai helyzetre! Akik tiltakoznak az ellen, hogy házunkat, otthonunkat, hazánkat muszlimok szállják meg, egyetértenek velük leigázásunkban, egyértelműen helyeslik ezzel gátlástalan térnyerésüket, következésképpen csak „rosszlelkűségük”-ről tesznek tanúbizonyságot.

Kísért a múlt, mondhatnók. Towert idézem ismét:

„Az Attilák, Genzerikek és Theodoziusok tisztelettel hajoltak meg az Isten szolgája előtt. Ellenben – hogy csak egyetlen példára szorítkozzam – Szamuelly, a kommunizmus szomorú korszakának főhiénája és főharácsolója, működését a katholikus papok elleni röpirattal kezdette meg. „Mily mély a papok zsebe” volt a címe. Szerzőjének hagyatéka pedig sok millióra rúgó kincsből, többnyire templomokból rabolt tárgyakból állott (ásd „Magyarország” című napilap 1922. augusztus 1-i száma, 6. old.).” (. ott)

Milyen érdekes, ugye, hogy az iszlám keresztényellenesség mindennapos megnyilatkozásait nemhogy nem ítélik el a „humanizmus” fogadatlan médiaprókátorai, hanem a róluk való hallgatásukkal helyeslik őket. Hiába, a „humanista” álarc arra való, hogy lehulljon…


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »