Ki zavarhatja meg a Clinton–Trump „édes kettest”?

Ki zavarhatja meg a Clinton–Trump „édes kettest”?

Minden bizonnyal nem lesz ott a mostani választás első elnökjelölti tévévitáján a Libertárius Párt és a Zöld Párt jelöltje. Megnéztük, mi áll ennek hátterében.

Ezen a héten dönt arról a pártfüggetlen Elnöki Viták Bizottsága, hogy ki lehet ott a szeptember 26-i első elnökjelölti tévévitán. Ehhez – ha az ember nem a Republikánus vagy a Demokrata Párt színeiben indul a Fehér Ház kulcsaiért – két szintet is meg kell ugrani. Az egyik, hogy minden államban szükséges rákerülni a szavazólapokra. A másik, hogy öt országos közvélemény-kutatásban el kell érni a 15 százalékos népszerűséget – átlagosan – néhány héttel az esemény előtt.

A mostani kampányban két olyan harmadik párti jelölt volt, aki rendre szerepelt is a médiában: a Libertárius Pártból Gary Johnson, valamint a Zöld Pártból Jill Stein. (Persze akadnak kisebb pártoknál is elnökjelöltek, ilyen például a Transzhumanista Párt színeiben induló Zoltan Istvan, akivel márciusban a Magyar Narancs készített interjút.) Az említett két elvárásból Johnsonnak sikerült az egyiket teljesíteni: minden államban lehet majd rá szavazni novemberben. Ám a közvélemény-kutatásokban egyikük sem szerepelt jól: a Real Clear Politics tizenegy közvélemény-kutatást figyelembe vevő átlaga szerint Stein 3,3 százalékon áll, míg Johnson a kampány során először, éppen a napokban lépte át a kilenc százalékot, cikkünk írásakor 9,2 százalékos volt a népszerűsége. Nem csoda, hogy a The Hill szinte biztosra veszi, hogy az első tévévitán nem lesznek ott a harmadik párti jelöltek, akik – főleg Johnson – bizonyos szempontból csalódást keltő heteken vannak túl.

Elszalasztott esély

A közvélemény-kutatásokkal nem volt szerencséjük a jelölteknek (igaz, Johnson 15 államban elérte a 15 százalékos küszöböt, persze ez sem volt elég). Pedig sokat szerepeltek a hírekben, igaz, nem túl pozitív kontextusban. Stein egy gorilla kedvelőinek szavazataira hajtott, Johnson pedig nem tudta egy műsorban, mi az az Aleppó – igaz, a külpolitikai tudatlanság nem példa nélküli az Egyesült Államok politikai elitjében.

 Jill Stein kampánykörúton Philadelphiában Fotó: Spencer Platt / Europress/AFP  

Annak ellenére nem jártak sikerrel, hogy a két nagy párt minden idők legnépszerűtlenebb elnökjelöltjeivel indult. Ebből profitálhatott volna mind Stein, mind Johnson, ám az elmúlt hetekben jelentős javulást nem tudtak felmutatni. Persze az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt harmadik párt és annak jelöltje nehezen tud megerősödni. Az úgynevezett Duverger-szabály szerint a többségi választási rendszerek gyakran kétpártrendszerhez vezetnek, hiszen a győztes mindent visz elve miatt harmadik erő nem képes labdába rúgni.

Nem csoda, hogy az USA-ban 1968 óta (akkor George Wallace 13,5 százalékot szerzett) csupán egyszer teljesített tíz százalék felett a harmadik számú jelölt az elnökválasztáson. Ross Perot 1992-ben a győztes Bill Clinton és a vesztes George H. W. Bush mögött lett harmadik 18,9 százalékkal, 19,7 millió szavazatot szerezve. Igaz, egyetlen államban sem nyert. Rajta kívül a harmadik számú jelöltek kampányait a fokozatos kimúlás jellemezte, hiszen a választás napjának közeledtével az emberek egyre inkább úgy érezték, hogy ha a harmadik jelöltre voksolnak, elvesztegetik a szavazatukat.

„Ha a kisebb pártok ilyen különleges körülmények között is csak ilyen csekély támogatottságot tudnak szerezni, akkor úgy tűnik, kevés az esély arra, hogy valaha is életképesek lesznek”

– ezt Christopher Devine, a Dayton Egyetem politikatudományi professzora mondta a The Hillnek. Richard Perloff, a Cleveland Állami Egyetem politikatudományi professzora pedig ezt a tanulságot vonta le:

„A harmadik párti jelöltek egyvalamit megtanulhattak: szerepelhetnek jól, de ehhez szükség van populista felvetésekre, egy megbízható, karizmatikus bajnokra.”

A harmadik párti jelöltek egyébként népszerűek a fiatalok körében – miként Bernie Sanders is az volt –, és ez biztató lehet a jövőre nézve, de egyelőre úgy tűnik, hogy az amerikai kétpártrendszert nehéz megbolygatni.

Olyan történt, amire száz éve nem volt példaDonald Trump az előválasztást követően ismét New Hampshire-be látogat csütörtökön. Az állam legtekintélyesebb napilapja, a The Union Leader az elmúlt száz évben csak és kizárólag republikánus jelölteket támogatott, ám most szakítottak a hagyománnyal és Gary Johnson mellé állt – írta a The New York Times. A lap kiadója, Joseph W. McQuaid vezércikkében Trumpról ezt írta: „Ez a férfi egy hazug, egy kocsmai verekedő, egy bohóc”. Trumpot és Clintont is gonosznak nevezte, míg Johnsont fényes reménysugárnak.Egyébként a nyomtatott lapok politikai állásfoglalása ma már nincs akkora hatással a választásra, mint korábban, ezt jelzi, hogy a The Union Leader az előválasztás során a később Trump mögé beállt Chris Christie-t támogatta, mégis a populista ingatlanmágnás nyert.

Utolsó szalmaszál

Johnson számára különösen fájó lehet, ha nem lesz ott a tévévitán, hiszen egész kampányát arra építette, hogy ő a mérsékelt – nem hangzatos ígéretekkel operáló – jelölt, akinek részt kell vennie a tévévitákon. Ugyan néhány újság biztosította támogatásáról, de egy igazán ismert amerikai politikus sem állt mellé, pedig két névre is számított. Az egykori új-mexikói kormányzó jó barátságot ápol George W. Bushsal, akinek öccse, Jeb Bush a pártelit kedvencéből lett a republikánus előválasztás bukott jelöltje még az év elején. Jeb, bátyja és Johnson baráti viszonya ellenére sem állt a libertárius jelölt mellé. Hasonlóan tett – illetve nem tett – Mitt Romney, a Republikánus Párt 2012-es elnökjelöltje is, aki ugyan utalgatott arra, hogy kedveli Johnsont, de hivatalosan nem állt mellé, csak annyit jelentett ki róla, hogy szívesen látná a tévévitákon.

Nem csoda, hogy Johnson egy utolsó hadjáratot indított ezért: a csütörtöki The New York Timesban egyoldalas hirdetést vásárolt, amelyben amellett érvelt, hogy a választók egy jó része szerint helye lenne a tévévitán. Egy érdekes felvetés is szerepel az Elnöki Viták Bizottságához címzett nyílt levélben: ha engedik vitázni Johnsont, és ő ezt követően sem teljesíti a részvételi feltételeket, nem zargatja őket többet. Hogy az említett bizottság végül enged-e Johnsonnak és megszegi-e saját előírásait, az hamarosan kiderül. Hogy pontosan mikor, azt nem tudni még: a Politico telefonon és írásban is kereste az Elnöki Viták Bizottságát, hogy a „szeptember közepe” pontosan 15-én 23.59-et jelent-e, de nem reagáltak.

Amennyiben Stein és Johnson végül nem szerepelhet, úgy Hillary Clinton és Donald Trump lesz ott a Long Island-i Hofstra Egyetem színpadán szeptember 26-án, az első tévévitán.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »