Ki mint él, úgy ítél..?!

Ki mint él, úgy ítél..?!

KDNP: Jó irányban erősödik az összmagyarság! MSZP: Minden ötödik magyar családról lemond a kormány?! Jobbik: Az ember a legnagyobb érték, köszönjük a szociális szféra dolgozóit! LMP: Mikor számolják fel a dolgozói szegénységet az oktatásban? Fidesz: Nemzetközi Diabétesz Világnapján, a cukorbetegekről!

Híven a hagyományokhoz, népszerűséget, hangulatot, irigységet és sanda utálatot is jeleztek  a napirend előtti felszólalások. Tallózva közöttük,  a mentelmi jog híján a durvább bekiabálásokat mellőzve, a ”szerényebbeket” viszont jelezve ”ízelítőt” adunk a szónoklatokat „színesítő” zajokból is.

Híven a hagyományokhoz, népszerűséget, hangulatot, irigységet és sanda utálatot is jeleztek  a napirend előtti felszólalások. Tallózva közöttük,  a mentelmi jog híján a durvább bekiabálásokat mellőzve, a ”szerényebbeket” viszont jelezve ”ízelítőt” adunk a szónoklatokat „színesítő” zajokból is.

Híven a hagyományokhoz, népszerűséget, hangulatot, irigységet és sanda utálatot is jeleztek  a napirend előtti felszólalások. Tallózva közöttük,  a mentelmi jog híján a durvább bekiabálásokat mellőzve, a ”szerényebbeket” viszont jelezve ”ízelítőt” adunk a szónoklatokat „színesítő” zajokból is.

Jó irányban erősödik az összmagyarság!

HOFFMANN RÓZSA, (KDNP): – Tisztelt Ház! Mindig aktuális szólni az ország házában a magyarság sorskérdéseiről. Most különösen, amikor a magyar nyelv napját követően, újból Magyarországot akarja szégyenpadra állítani az Európai Unió több nagyhangú politikusa ‑ hallhattuk az Európai Parlament liberális vezérének múlt heti gyűlölködő kirohanásait ‑, amiért a jól szponzorált, szervezett, illegális migrációval szemben minden erőnkkel védjük határainkat, nyelvünket és identitásunkat. Amikor itthoni tányérnyalók, így a volt miniszterelnök szégyenszemre újra az elszakított nemzettársaink jogainak megvonásáért szónokol. Amikor keleti szomszédunk olyan törvényt fogad el és érvel mellette álszent módon, ami rontja, és súlyosan sérti az ott élő másfél százezer honfitársunk magyarságban történő megmaradásának esélyeit.

– Ám nem ezekről a minősíthetetlen próbálkozásokról érdemes szólni, hanem a küzdelmünk eredményeiről. Egyre erősebbek vagyunk és leszünk! Nem volna elég időm felsorolni a Fidesz-KDNP-kormány mindazon intézkedéseit, az egyházak és a civil társadalom mindazon tetteit, amelyek az összmagyarság gyarapodását szolgálták és szolgálják eredményesen. Csak néhány mostanában történt vagy történő eseményt említek.

– Egyházi magyar iskolák, kollégiumok, óvodák sora nyílt vagy újul meg szerte a Kárpát-medencében, és jelentős kormányzati támogatásunkkal erősödik a külhoni magyarság számos intézménye, szektora. A hazai külpolitika karakán kiállása mellett Országgyűlésünk egyhangúlag elítélte az ukrán oktatási törvény magyarságot is sújtó cikkelyét. Ugyanígy támogattuk a kisebbségi nyelvek védelmét szolgáló európai civil kezdeményezést. Itt jegyzem meg: a FUEN felhívásának aláírása érdekében hatékony kampányt kell folytatnunk.

– A múlt héten ismét találkozhattak egymással a szórványban élő magyarság képviselői, ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet. Holnap, a szórványmagyarság napján újra az összmagyarságra irányulnak a reflektorok. Több nemzetközi konferencián hangzik el kiáltásunk a kisebbségbe szorultak jogainak védelmében, így például ma az Európa Tanács nyelvi chartájának 25 éves évfordulóját ünneplő vagy arra emlékező konferencián a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, vagy Kalmár Ferenc korábbi kereszténydemokrata képviselőtársunk Strasbourgban már elfogadott, illetve megint egy kereszténydemokrata képviselő által készített, januárban tárgyalandó másik jelentésben.

– És példaértékű az az értékes munka, amelyet több civil szervezet, köztük a Rákóczi Szövetség végez e téren évek óta. Magam az idén már nem először vehettem részt a 2004-ben kezdődött beiratkozási program jóvoltából, ezúttal a Vajdaságban, Nagykikindán egy olyan ünnepi eseményen, ahol a magyar iskolába beiratkozott kisdiákok és szüleik vehették át az erről szóló oklevelet és ösztöndíjat; még csak néhány tucatnyian az idei hatezerből, de a számuk évről évre növekszik. Mert ahogy a szülők elmondták, „erős anyaország gondoskodása mellett érdemes magyar iskolába járni és jó magyarnak lenni!”

– Tisztelt Országgyűlés! Ezek a tények, eredmények és az állampolgárok véleménye mind azt bizonyítják, hogy igen, jó irányban erősödik az összmagyarság! Köszönet mindezért a kormányunknak, minden magyar embernek és szervezetnek, a beiratkozási és más programokat támogató önkormányzatoknak, politikusoknak, magánembereknek, munkatársaknak és a magyarságukhoz mind nagyobb számban ragaszkodó külhoni nemzettársainknak! Köszönjük! (Taps a kormánypártok soraiban.)

 Minden ötödik magyar családról lemond a kormány?!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, (MSZP): – Államtitkár Úr! Magyarország több évtizede küzd demográfiai válsággal, és egyre több gyermekre vágyó pár meddőségi problémákkal néz szembe. Tudjuk, egy héttel ezelőtt megalakult a Családügyi Kabinet, de ettől függetlenül továbbra is azt kell mondanom, hogy ez a kormány nem lett családbarát kormány! Látszik abból is, hogy a Családügyi Kabinetnek egyetlenegy hölgy tagja van, ő is csak állandó meghívottként, nem teljes jogú tagként.

– Többször elmondtuk már ennek a Háznak a falai között, hogy az egyik legnagyobb és legsúlyosabb problémánk lesz, hogy meg tudjuk‑e állítani Magyarországon a népességfogyást, és meg tudjuk‑e állítani, hogy egyre kevesebb gyermek születik. Az egyik eszköze annak, hogy javítani tudjunk ezeken a mutatókon és ezeken a súlyos problémákon, ha a kormány helyén kezelné a meddőségi problémát. Ma az ismert adatok szerint minden ötödik magyar pár meddőségi problémával küzd, ami azt jelenti, hogy 200 ezer meddő párról beszélünk Magyarországon. Hozzá szoktam tenni azt is, hogy csínján bánjunk ezekkel a számokkal, mert ezek az ismert adatok. Én azt gondolom, hogy sokkal több párról beszélhetünk, mert nagyon sokan nem kerülnek be a rendszerbe, nagyon sok ilyen problémával küzdő emberről nem tudunk.

– Nagyon sok írásbeli kérdést tettem már fel ezzel kapcsolatban. A legutóbbira államtitkár úr adott egy egészen furcsa választ nekem. Idézem: „A jelenlegi kormányzat minden eszközzel igyekszik segíteni azokat, akik családot szeretnének alapítani, illetve meddőségi problémákkal küzdenek. Ez egy homlokegyenest más szemlélet, mint amelyet önök képviseltek kormányon, amikor mind a társadalom, mind a szakma ellenében és a legnagyobb felháborodással a meddőségi kezelések, valamint az IVF-ellátás  szűkítésére törekedtek. Nemzetstratégiai célunk, hogy több forrás jusson a budapesti és a vidéki állami intézmények és a klinikák részére a finanszírozás átláthatóbbá tétele mellett. A bővülő források és lehetőségek nyertesei a magyar párok, így hosszú távon a magyar családok lesznek. A módosítások nemcsak anyagi előnyökkel járnak, de kényelmesebbé is teszik a párok életét, valamint gyorsabbá az ellátás folyamatát.”

– Államtitkár Úr! Ha valaki ismeri ezt a rendszert, én ismerem, és nem azért, előre mondom, hogy nem szeretném, ha olyan választ adna és úgy reagálna, hogy én a magánintézetek lobbistája vagyok. Nem! Én azoknak a pároknak a szemszögéből vizsgálom ezt a problémát, mint aki érintett volt ebben hosszú éveken keresztül. Minden szegmensét ismerem ennek a problémának, mondom úgy, mint érintett voltam. Kemény hét éven keresztül küzdöttünk gyermekért a párommal együtt.

– Államtitkár Úr! Ön nem adta meg, amit írásban kérdeztem, hogy melyek azok az intézetek, amelyek plusztámogatást kaptak, de én megszereztem. Beszédes szám az, hogy a meddő pároknak, akik most lombikkezelésben részesülnek, több mint 80 százaléka magánklinikára megy. Ez azt jelenti, hogy a bizodalma nincs meg az állami intézetekkel szemben! Nincs bizodalma, mert nem azt az ellátást kapja, ami azt jelentené, hogy minél rövidebb időn belül a gyermeket a kezében tarthatná.

– Államtitkár Úr! Szeretném megkérdezni: ha ez az ígért  plusz 2 milliárd forint nem fogja a célját elérni, nem fog több gyermek születni, akkor mit fognak kezdeni ezzel a támogatással, belátják-e, hogy nem azt a rendszert támogatják, ami hatékony lenne ma Magyarországon!

– Államtitkár Úr! Én csak azt kérném az érintett 200 ezer magyar pár érdekében, hogy gondolják végig ezt a támogatási rendszert, és gondolják végig azt a kommunikációt, amivel a magánintézeteket támadják. Azt gondolom, hogy ezek a párok sokkal többet érdemelnek, mert higgye el, nagyon rögös, nagyon nehéz az, amin keresztülmennek ezek a párok, és csak egy cél vezérli őket, hogy gyermeket tarthassanak a kezükben! (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

– Államtitkár Úr! Én csak azt kérném az érintett 200 ezer magyar pár érdekében, hogy gondolják végig ezt a támogatási rendszert, és gondolják végig azt a kommunikációt, amivel a magánintézeteket támadják. Azt gondolom, hogy ezek a párok sokkal többet érdemelnek, mert higgye el, nagyon rögös, nagyon nehéz az, amin keresztülmennek ezek a párok, és csak egy cél vezérli őket, hogy gyermeket tarthassanak a kezükben! (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy minden jóérzésű ember kormányban, kormányon kívül azért kíván dolgozni, hogy azoknak a pároknak, akik szeretnének gyereket, de valamilyen ok miatt ez nem lehetséges, amilyen eszköz rendelkezésre áll az orvostudomány pillanatnyi állása szerint, a legjobb, az anya szervezetét legkevésbé igénybe vevő és a gyermeket felnevelni akaró pár számára a leggyorsabb és a legelőnyösebb kezelést, segítséget megkaphassák, megkaphassák már a gyermek világra hozatala keretében is és utána is a felnevelése során. Ezért döntött úgy a kormány, hogy jelentős mértékben, talán minden korábbi kormányzatot meghaladó mértékben bővíti azokat a lehetőségeket, amikkel a meddő párok élhetnek, hiszen ön is mondta, hogy sokan vannak, akik ezzel küzdenek. Ön minden ötödiket mondott, mások minden hetediket mondanak, igazából a szám itt másodlagos.

– Képviselő Asszony! Nagyon sokan vannak ma Magyarországon, akik meddőségi gondokkal küzdenek, ez fizikai, lelki teher egyaránt, éppen ezért mindenkinek emberi kötelessége rajtuk segíteni. De ugyanakkor hadd emlékeztessem a saját kormányának az ebbéli intézkedésére. Amikor 2007. január 15-én arról szóltak a hírek, hogy Molnár Lajos, az akkori kormányzat egészségügyi minisztere, az általa vezetett tárca jogszabály-módosítási tervezetet készített, amelynek az volt az alapja, hogy öt támogatott kezelés helyett már csak kettőt fizetne az állam, így a harmadik kezeléstől 500-700 ezer forintba kerülne mindez a gyermeket akaró pároknak. Utána Horváth Ágnes, az önök minisztere 2007. február 1-jén az RTL Klubnak a következőt nyilatkozta, hogy miért jó, hogy ötről kettőre akarják csökkenteni a támogatott kezelések számát. Szó szerint idézem: „Ha Európában meg tudnak csinálni kettőből egyet sikeresen, vagyis az első 50 százalék, akkor nálunk miért nem?” ‑ tette fel a kérdést, és úgy gondolták, hogy jogszabály-módosítással tudják ezt ösztönözni!

– Képviselő Asszony! Ön kétségbe vonta azt, hogy az önöket leváltó mostani kormány családbarát lenne. Hát, azért ne feledjük el, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány mit adott a magyar családoknak, pontosabban: mit vett el! Elvett egyévi gyest, elvette a szocpolt, elvette a támogatott forinthitelek lehetőségét, és helyette devizahitelekbe hajszolta a magyar családokat, elvette a második és a harmadik gyermek után járó adókedvezményt, egekbe emelték a tankönyvek árát azzal, hogy privatizálták a tankönyv-előállító cégeket, a családok rezsijét pedig kétszeresére és háromszorosára emelték. (Heringes Anita hangosan nevet.) Ön ezen nevet  (Heringes Anita: Nagyon! A sok hazugságon nevetünk!), de a magyar családoknak ezt ki kellett fizetni, miközben Lendvai Ildikó lassan mondta (Zaj. ‑ Az elnök csenget.), hogy nem lesz gázáremelés, de mégis háromszorosára emelték! 318 telephelyen elvették a családoktól a lehetőséget, hogy a saját településükön járhasson általános iskolába a gyerek! Vizitdíjat vezettek be a gyerekorvosnál és, kórházi napidíjat vezettek volna be a gyermekosztályokon! 250 ezerre növelték a munkanélküliek számát, és hogy még a családok méltóságát is elvegyék, Gyurcsány Ferenc, az önök miniszterelnöke azt is elmondta, hogy az öregecskedő feleségeket szívesen lecserélnék sokan! Nos, hát önök így viszonyultak a családokhoz!

– Képviselő Asszony! Ezzel szemben a Fidesz-KDNP a családi adórendszer kiépítésével, bővítésével, ingyenes tankönyvvel, a gyermekétkeztetés kibővítésével lépett előre szerencsére, amit a magyar családok pozitívan igazoltak vissza azzal, hogy több ezerrel több gyermek születik ma, mint az önök kormányzásának az időszakában. (Bangóné Borbély Ildikó: Hol? Hol? Hol? Külföldön! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.) Ami a lombikprogramot illeti, képviselő asszony, a kormány számára valóban az a cél, hogy minél többek számára (Bangóné Borbély Ildikó felmutat egy lapot.), minél többek számára biztosítsa ezt a lehetőséget. Éppen ezért állami kapacitásokat kívánunk bővíteni, hogy hozzáférjen minél több pár, illetőleg a különböző támogatások intenzitását növeltük. Azoknak a gyógyszereknek a  támogatását, amelyeket meg kell vásárolni, 70 százalékról 90 százalékra növeltük, hogy még több pár férhessen hozzá.

– Képviselő Asszony! Valóban az a kormányzat szándéka, hogy ha közpénzt szánunk arra, hogy több kapacitás legyen Magyarországon lombikkezelésre, hogy több helyen, több orvosnál több kezelést lehessen igénybe venni, akkor ezt a közpénzt nem úgy gondoljuk elkölteni, hogy privát szolgáltatóknak adjuk. Nem úgy gondoljuk javítani a helyzetet, hogy magánszolgáltatók foglaljanak el még nagyobb teret az egészségügyben, hanem vannak kiváló klinikáink, vannak kiváló egyetemeink, vannak kiváló kórházaink Nyugat-Magyarországon, Kelet-Magyarországon, Budapesten egyaránt, vannak jók Pécsen, vannak jók Debrecenben, vannak jók Kaposváron, és segítsünk nekik Kelet-Magyarországon, Dél-Magyarországon, Nyugat-Magyarországon és Budapesten egyaránt. Ezért döntött a kormány úgy, hogy 5 milliárd forint kapacitásfejlesztési támogatást ad, és azt nem a privát szolgáltatóknak adja, hanem azoknak az állami intézményeknek, amelyek vállalják hogy egyre több magyar párnak tudnak segíteni. Az pedig szerintem, mindenki által elfogadható érvelés, hogy ha az állam az állami kapacitásokat növelése révén kíván minél több meddő párnak segítséget adni. Bízunk benne, hogy ez sikerülni is fog a jövőben! (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Hírdetés

Az ember a legnagyobb érték ‑ a Jobbik köszönti a szociális szféra dolgozóit!

DÚRÓ DÓRA, (Jobbik): – November 12‑e a szociális munka napja, és ez remek lehetőséget biztosít mindannyiunk számára, hogy köszöntsük a szociális munkásokat, és a megbecsülésünket kifejezzük irányukban. Életünk során mindannyian találkozunk velük, hiszen ők azok, akik ellátják a gyermekvédelem feladatait, vagy éppen az idősgondozásban találkozhatunk velük, de ők gondoskodnak a fogyatékossággal élőkről, és segítik a családokat is, beléjük botolhatunk az iskolában, a kórházban vagy az utcán is a hajléktalanellátás közben. Több mint százéves múltra tekint vissza Magyarországon is a szociális munkások állami intézménye, elég az Országos Gyermekvédő Liga megalakulására vagy az anya- és csecsemővédelem kialakulására gondolnunk.

– De mit is jelenthet a megbecsülés a közéleti szereplők, a politika részéről a szociális munkások irányába? Jelentheti a megfelelő bérezést, a XXI. századhoz méltó munkakörülményeket, a kiszámítható jövőképet, és azt, hogy nem a fejük fölött döntünk az ő életükről, hanem a szakmai tudásukat és tapasztalatukat figyelembe vesszük. Ezzel szemben Magyarországon sajnos inkább az a jellemző ebben az ágazatban, hogy XIX. századi épületekben és felszereltséggel működnek, és az állami ágazatok között a legalacsonyabb a bérezésük. Mindezek ellenére teljes odaadással és alázattal végzik a munkájukat, és az ő emberi hozzáállásuknak köszönhető az, hogy ez a rendszer egyáltalán még működik.

– Államtitkár Úr! 2010-ben Orbán Viktor haladéktalan bérrendezést vállalt és ígért. Haladéktalant, ehhez képest ahelyett, hogy önök jelentős mértékben emelték volna az alapilletményüket, egy bármikor elvehető pótlékot adtak nekik csupán. A KSH statisztikái szerint a havi bruttó átlagkereset ebben az ágazatban 180 800 forint ‑ ez 2017-es adat ‑, ami azért is szégyenletes, mert önök hét éve kormányoznak, és egy szociális munkásnak a havi bruttó átlagkeresete jellemzően alacsonyabb, mint a kétkezi segédmunkások havi átlagkeresete. Ez a KSH kimutatása alapján állítható tény! A Jobbik minden évben beadta a költségvetéshez az ágazat béremelését, azonban egyik évben sem támogatta azt a kormányzat.

– Államtitkár Úr! Ha nemcsak a személyi kiadásokat tekintjük, hanem azt is, hogy milyen körülmények között kell dolgozniuk ezeknek az embereknek, akkor mit látunk? Azt jelentette be Balog miniszter úr, hogy négy év alatt 400 milliárd forintos fejlesztést fog kapni az ágazat. Ez mind szép és jó, de ezt ha aprópénzre próbáljuk váltani, akkor egy év alatt a teljes szociális ágazatba jutó fejlesztés pontosan annyi, mint amennyivel ugyanezen idő alatt Mészáros Lőrinc vagyonának az értéke növekszik. (Zaj, zörej). Megismétlem hogy hallják: 100 milliárd forintos fejlesztés jár évente, pontosan annyi, mint az önök fő oligarchájának a vagyongyarapodása! Önöknek mindössze ennyit ér a teljes szociális ágazat!

 – Államtitkár Úr! A Jobbiknak természetesen nemcsak a béremelésre vonatkozó javaslatai vannak és voltak, hanem szeretnénk a megbecsülésünket kifejezni az ágazat dolgozói iránt, ezért hétpontos javaslatcsomagot állítottunk össze, amelynek véghezvitele a mi meglátásunk szerint elodázhatatlan! Pótlékokat szeretnénk beépíteni az alapilletménybe, és jelentős bérrendezést szeretnénk az ágazatban végrehajtani. Ezzel párhuzamosan egy szakmai életpályamodell elindítására és bevezetésére is égető szükség van. Nem büntethetjük a nyugdíjaskorú szociális dolgozókat azzal, hogy mivel alacsony volt a bérük, ezért a nyugdíjuk is alacsony, ezért nyugdíj-kompenzációt vezetnénk be esetükben is a társadalmi hasznosság következtében. Elengedhetetlen, hogy a munkakörülményeket is javítsuk, hiszen nem méltóak az ő rendkívül felelősségteljes és lelkileg is nagyon megterhelő munkájukhoz azok a körülmények, amelyek között ők kénytelenek dolgozni. Csökkenteni kell az adminisztrációs terheiket, hiszen az ő feladatuk elsődlegesen, hogy szakmai munkájukkal tudjanak foglalkozni, több idejük, több energiájuk maradjon erre a munkavégzésre, és az adminisztrációs terhek ne vegyék el tőlük az időt. Szeretnénk, ha a képzések, továbbképzések fejlesztése is megvalósulna,  e tekintetben sem sikerült előrelépni az elmúlt időszakban sajnos. Elengedhetetlennek tartjuk a szupervízió mielőbbi és megfelelő biztosítását ezen a területen is. Ezúton is köszönjük a szociális munkások áldozatos munkáját, köszönjük azt, hogy családjainkért, gyermekeinkért, időseinkért és a fogyatékkal élő emberekért ilyen alázatosan végzik munkájukat. A Jobbikra minden esetben számíthatnak! (Taps a Jobbik soraiban.)

 – Államtitkár Úr! A Jobbiknak természetesen nemcsak a béremelésre vonatkozó javaslatai vannak és voltak, hanem szeretnénk a megbecsülésünket kifejezni az ágazat dolgozói iránt, ezért hétpontos javaslatcsomagot állítottunk össze, amelynek véghezvitele a mi meglátásunk szerint elodázhatatlan! Pótlékokat szeretnénk beépíteni az alapilletménybe, és jelentős bérrendezést szeretnénk az ágazatban végrehajtani. Ezzel párhuzamosan egy szakmai életpályamodell elindítására és bevezetésére is égető szükség van. Nem büntethetjük a nyugdíjaskorú szociális dolgozókat azzal, hogy mivel alacsony volt a bérük, ezért a nyugdíjuk is alacsony, ezért nyugdíj-kompenzációt vezetnénk be esetükben is a társadalmi hasznosság következtében. Elengedhetetlen, hogy a munkakörülményeket is javítsuk, hiszen nem méltóak az ő rendkívül felelősségteljes és lelkileg is nagyon megterhelő munkájukhoz azok a körülmények, amelyek között ők kénytelenek dolgozni. Csökkenteni kell az adminisztrációs terheiket, hiszen az ő feladatuk elsődlegesen, hogy szakmai munkájukkal tudjanak foglalkozni, több idejük, több energiájuk maradjon erre a munkavégzésre, és az adminisztrációs terhek ne vegyék el tőlük az időt. Szeretnénk, ha a képzések, továbbképzések fejlesztése is megvalósulna,  e tekintetben sem sikerült előrelépni az elmúlt időszakban sajnos. Elengedhetetlennek tartjuk a szupervízió mielőbbi és megfelelő biztosítását ezen a területen is. Ezúton is köszönjük a szociális munkások áldozatos munkáját, köszönjük azt, hogy családjainkért, gyermekeinkért, időseinkért és a fogyatékkal élő emberekért ilyen alázatosan végzik munkájukat. A Jobbikra minden esetben számíthatnak! (Taps a Jobbik soraiban.)

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Tisztelt Ház! Jó reggelt kívánunk a Jobbiknak! Öt hónappal a választások előtt a Jobbik észrevette, hogy vannak szociális dolgozók, 90 ezren dolgoznak ebben a szférában, és úgy látszik, hogy Simicska Lajos kiadta az utasítást, hogy most ágazatonként ígérgetni kell! (Gyüre Csaba: Ti még most sem vettétek észre őket.) Eljött az ígérgetés korszaka, éppen ezért a Jobbik a szociális dolgozókhoz méltatlan módon, elfelejtve őket az elmúlt hét és fél év során, az utolsó szakaszban, a célegyenesben megpróbálnak valamiféle ígéretet tenni az ágazat dolgozói számára. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Ne hazudj! Megint hazudsz!) De mindenki tudja, hogy ez legfeljebb a Simicska-féle kampánygépezetnek egyfajta javaslata (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.), de komolyan senki nem tudja venni!  Hiszen önök nemcsak azokat a javaslatokat nem támogatták itt a parlamentben, amikor növeltük a szociális szféra támogatását vagy bevezettünk bérpótlékot, bevezettünk bérkiegészítést, hanem amikor a szociális munka napját mint a szociális dolgozók ünnepét bevezettük, a Jobbik itt is bejött, és tartózkodást nyomott ennél a szavazásnál is. Tehát ezt a javaslatot sem támogatta, még szimbolikusan sem!

– Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy korrigáljam a számait, mennyi is volt a szociális szférában dolgozók bére 2010-ben, mennyi lesz 2018 januárjától és mekkora a növekmény. 2010 környékén egy szociális szférában dolgozó átlagosan 137 ezer forintot keresett. Ez a 137 ezer forint az elfogadott költségvetési törvényünk alapján 233 ezer forintra növekedik. Közel 100 ezer forint a növekmény, 62 százalék, amit a szociális szférában dolgozók kapnak. Nagyon mélyről indult tehát a szociális dolgozók bére, ez a 137 ezer forint rendkívül alacsony összeg, de ehhez közel 100 ezer forintot tudtunk az elmúlt években hozzátenni. Nyilván mindenki úgy gondolja, hogy ez a 233 ezer tovább növelendő. Csak, tudja, volt olyan kormányzás Magyarországon, amelyik elvett ebből a bérből, egyhavi összeget, 8 százalékot, és van olyan kormányzás, amelyik hozzátett 100 ezer forintot, 62 százalékot ehhez a bérhez, évről évre.

– Képviselő Asszony! Önök elmondták már többször, itt ma ön is megismételte,  ‑ nem tudom, hogy pontosan miért tette, mert ha utánaszámolnának, akkor ezt nem ismételgetnék ennyiszer ‑, hogy az ágazati bérpótlékot és a bérkiegészítést önök beépítenék az alapbérbe. Mindemellett párhuzamosan, ön is mondta, hogy ezen átlag mellett ez rendkívül negatívan érintené a szociális szféra dolgozóit. Nos, tévedett. Tévedett, hiszen a bérpótlék és a bérkiegészítés akkor is ráadódik valakinek a fizetésére, ha az, mondjuk, a szakképzett-minimálbér szintje alatt lenne, akkor is még rátevődik ez a több tízezer forint.

– Képviselő Asszony! Ha az önök jogi konstrukciója megvalósulna, akkor önök lényegében elvennék a bérpótlék és a bérkiegészítés összegét azoktól, akik a legkevesebbet keresnek. Ez a jogi konstrukció egy óriási csapda a keveset kereső szociális dolgozók számára, hiszen amit a Jobbik itt a parlamentben többször kifejtett, az valójában a legkevesebbet keresők számára visszalépést jelentene. (Dúró Dóra: Nem igaz!) De! Ez matematika, képviselő asszony, úgyhogy nem lehet róla különösebben vitatkozni!

– 2014-ben, ennek a ciklusnak az első évében 12 milliárd forintos bérpótlékot vezettünk be, ez 8800 forintot jelentett minden ágazati dolgozó számára. Ezek az első időszakban bevezetett béremelési intézkedések mindenki számára ugyanakkora összegek, általános pótlékok voltak. – A bérkiegészítés pedig, amit 2015-ben vezettünk be és 2017-ben tovább emeltünk, attól függően változott, hogy kinek milyen fokú a végzettsége, milyen fokú a tapasztalata. Az indokolta ezt az intézkedésünket, hogy nyilván azokat kellett a legjobban megtartani a pályán, akik a legjobb képzettséggel rendelkeznek. Nyilván volt versenyképes bér máshol, más ágazatban, privát szférában vagy külföldön is, éppen ezért emelkedett az ő esetükben nagyobb mértékben a fizetés.

– Az idei 9 milliárd forintból megvalósított emelés, amelynek nagyobb része, 7,5 milliárd forint a szociális ellátásban dolgozók fizetését differenciáltan emeli. Átlagosan bruttó 35 ezer forintot jelentett. De abban az esetben, ha valaki nagyon régóta dolgozik ott, egyetemi végzettsége van, tovább is képezte magát, ez a 35 ezer forint akár 80 ezer forint környékére is fölmehet. Ezt fogja kiegészíteni a jövő év elején 3300 ember számára, akiknek egészségügyi végzettségük is van, hogy további bérkiegészítés. Így egy szakmunkás végzettségű szociális segítő bére 114 ezer forintról 205 ezer forintra emelkedik, egy főiskolai végzettségű, fogyatékos személyeket ápoló személy bére pedig 159 ezer forintról 303 ezer forintra! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Mikor számolják fel a dolgozói szegénységet az oktatásban?

IKOTITY ISTVÁN, (LMP): – Államtitkár Úr! Soha nem érjük el a tudásalapú társadalmat, ha tartósan alacsonyan tartjuk az oktatásban dolgozó szakemberek fizetését. A XXI. században akkor lehet sikeres Magyarország, ha minőségi az oktatás, ha minden diák a legjobb körülmények között tanulhat, és ha a közszféra legjobban megfizetett munkavállalói, a pedagógusok és az őket segítő munkatársak nevelik, oktatják a diákokat. Az LMP minden költségvetési száz forintból húszat oktatásra költene, bőven jutna pénz az oktatási béremelésekre, amire óriási szükség van.

– Államtitkár Úr! A pedagógus-életpályamodell bevezetése után is komoly dolgozói szegénység sújtja a kezdő pedagógusokat. A végzettségtől függően ugyanis nettó 117 ezer, illetve 130 ezer forintot keresnek havonta, függően attól, hogy milyen végzettségük, főiskolai vagy egyetemi végzettségük van, ez semmire sem elég! Például egy fővárosi albérlet ára is bőven százezer forint fölött van, a megélhetési költségek emelkedéséről nem is beszélve. Néhány héttel ezelőtt a saját példámon mutattam be a 2002-es kezdő pedagógusként kapott bérjegyzékemet, és látszott róla, egyértelműen látszott, hogy abban az időben, 15 évvel ezelőtt a kezdő pedagógus bére magasabb volt reálértéken, mint jelen pillanatban, és nyilván csak a kezdőbérekről beszélek. Mindez, amit látunk, a kormány önfényezése azzal kapcsolatban, hogy mennyire jól megfizetett a pedagógusszakma, ez kormánypropaganda, nem több ennél!

– Államtitkár Úr! A pedagógus-életpályamodellt rendbe kell tenni! Meggyőződésünk, hogy akkor működhet jól az oktatás, ha a gyerekeink jövőjét, saját jövőnket, a társadalmunk jövőjét olyan emberek kezébe tesszük, a pedagógusok kezébe tesszük, a segítőik kezébe tesszük, akik úgy vannak megfizetve, hogy a közszféra legjobban bérezett dolgozói, hiszen enélkül nem a legjobb emberek mennek pedagógusnak, nem a legjobb képességű emberek mennek pedagógusnak, és ez bizony sajnos az egész rendszerre visszahat. Természetesen a kezdő pedagógusok bérét úgy kell megemelni, hogy csábító legyen. Ez nem azt jelenti, hogy néhány vagy akár 50 százalékkal, hanem ez azt jelenti, hogy alsó hangon a duplájára kell a bért emelni. A duplájára, hiszen 117 ezer forint vagy 130 ezer forint nettó fizetés duplája is csak alsó hangon kezd csábító lenni, és akkor még mindig nem beszéltünk arról, hogy ez az egyik legvonzóbb fizetés legyen. Nyilván ehhez kell igazítani utána a teljes életpálya-bérezést is. Mindez, amit a Lehet Más a Politika kér és mond, ezt meg is alapozza, hiszen mi azt mondjuk, hogy minden száz költségvetési forintból húszat oktatásra költenénk, magyarán a GDP 10 százaléka az oktatásra menne.

– Külön szólnék a gyógypedagógusok helyzetéről. Ha lehet mondani, ők még nehezebb körülmények között dolgoznak, hátrányos helyzetű, speciális nevelési igényű gyerekekkel foglalkoznak, sokszor intézetek között utazva, fejlesztőórákat tartva, ennek ellenére a bruttó tízezer forintot sem éri el az az összeg, amit pótlék formájában kapnak.

– Az LMP minden egyes esetben kiáll a nevelést, oktatást segítő munkatársak helyzetének a javítása mellett is. Az ő helyzetük idén sem változott érdemben, jövőre sem számítanak semmi jóra. Ők azok a dajkák, pedagógiai asszisztensek, informatikusok, iskolatitkárok, könyvtárosok, laboránsok, és még sokáig sorolhatnám, akik nap mint nap ugyanúgy gyerekekkel foglalkoznak mint pedagógusok, az ő vállukról kellene hogy levegyék a terheket. A bérük 2008 óta nem változott érdemben, némi kafetériát kaptak, 7 plusz 3 százalékos béremelést, ami pár ezer forintot jelent csupán. Most nem sokkal többet keresnek a minimálbérnél, pedig felkészült szakemberekről van szó. A pedagógusok kaptak életpályamodellt, ők szinte semmit nem kaptak, maradtak a befagyasztott közalkalmazotti bértáblán.

– A közalkalmazotti bértábla pedig összetorlódott, tovább nőtt a bérfeszültség, az óvodákban és az iskolákban a minimálbér és a bérminimum a bértábla kétharmadát lefedi, így a végzettség és a ledolgozott évek elismerésén alapuló illetményrendszer végképp értelmét vesztette. Ugyanannyit keres egy pályakezdő érettségizett dolgozó, mint egy tíz éve pályán lévő, felsőfokú végzettségű munkatárs, vagy mint egy kezdő, de doktori fokozattal rendelkező szakember. Ez nagyon komoly igazságtalanság és méltatlan a dolgozókra nézve. Ezt nyilvánvalóan rendbe kellene tenni! S akkor nem beszéltem még a technikai személyzetről, akik ott dolgoznak, és nem beszéltem azokról a munkatársakról, akik még ezekben az oktatási intézményekben dolgoznak. Ha egy XXI. századi tudásalapú társadalmat akarunk, akkor el kell érni, hogy az oktatásban dolgozók a legjobban megbecsült munkavállalók legyenek, és ehhez igazodjon a fizetésük is! (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

– A közalkalmazotti bértábla pedig összetorlódott, tovább nőtt a bérfeszültség, az óvodákban és az iskolákban a minimálbér és a bérminimum a bértábla kétharmadát lefedi, így a végzettség és a ledolgozott évek elismerésén alapuló illetményrendszer végképp értelmét vesztette. Ugyanannyit keres egy pályakezdő érettségizett dolgozó, mint egy tíz éve pályán lévő, felsőfokú végzettségű munkatárs, vagy mint egy kezdő, de doktori fokozattal rendelkező szakember. Ez nagyon komoly igazságtalanság és méltatlan a dolgozókra nézve. Ezt nyilvánvalóan rendbe kellene tenni! S akkor nem beszéltem még a technikai személyzetről, akik ott dolgoznak, és nem beszéltem azokról a munkatársakról, akik még ezekben az oktatási intézményekben dolgoznak. Ha egy XXI. századi tudásalapú társadalmat akarunk, akkor el kell érni, hogy az oktatásban dolgozók a legjobban megbecsült munkavállalók legyenek, és ehhez igazodjon a fizetésük is! (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Tisztelt Ház! Nem akarnék abba a vitába belebocsátkozni, hogy kinek kell jobban keresnie, egy tanárnak vagy egy orvosnak. A kormánynak az a szándéka, és az elmúlt években ezt láthatóan meg is tudta valósítani, hogy mindenki jobban keressen, lépjen egyet előre az orvos, lépjen egyet előre az ápoló, lépjen egyet előre a pedagógus, és aki nagyon keveset keres, a minimálbér környékén vagy a szakmunkás-minimálbér környékén, az pedig egy jó nagyot lépjen előre; akik a bértábla legalján vannak, azok pár év alatt duplázzák meg a fizetésüket.

– Nyilván ettől az egész bérrendszer változásban van, szerencsére, de azért, mert mindenkinek nő a fizetése. Nem az a probléma, mint ami 2010 előtt volt, hogy ki az, aki megtarthatja az állását, ki az, akit visszavesznek négy órára és csak négyórás fizetést kap, ki az, akitől elvesznek egyhavi bért a közszférában, az oktatásban, az egészségügyben, ki veszít el egyhavi nyugdíjat. Most nem erről szólnak a viták, hanem arról beszélünk, hogy a fizetések már olyan mértékben nőnek, hogy a nyugdíjaknak is kell prémiumot adni, hogy ne maradjanak le a fizetésektől: Nő a pedagógusok fizetése, de mellette más ágazatokban is nő a fizetés. Egy növekvő gazdaság mellett, egyre bővülő foglalkoztatás mellett mindenkinek nő a fizetése, és csak azt nézi, hogy az egyik fizetésemelkedéshez képest a másik nagyobb vagy nem nagyobb. Így nézi mindenki a relatív helyzetét. Azt hiszem, ez már önmagában egy jó vita, amit az LMP itt elő is hozott, hogy egymással versenyezve nőnek az ágazatokban a fizetések.

– Az viszont mindenképpen rossz hír a pedagógusoknak, de másoknak is, akik bérből és fizetésből élnek, ami az LMP programjában szerepel. Megszüntetné az arányos adózási rendszert, ezáltal megnövelné az adókat, és azok a pedagógusok, akik ma már többet keresnek, mint korábban, több adót fizetnének. Tehát lehet, hogy a bruttó fizetésük több lenne, de a nettójuk kevesebbé válna!

– Képviselő Úr! Nézzük meg, hogy miként alakultak a pedagógusbérek, mondjuk, egy általános iskolai tanító vagy tanár esetében. Az ő bruttó bére 2010-ben 204 ezer forint volt, innen indultunk. Ez a 204 ezer forint most 302 ezer forintra emelkedett, tehát közel 100 ezer forinttal emelkedett a fizetése. Nézzünk egy középiskolai tanárt! Ő 2010-ben 238 ezer forintról indult bruttó fizetésben, most ő 313 ezer forintnál tart. Ha pedig átlagosan nézem az egy pedagógusra jutó havi bért, akkor az 2010-ben 217 ezer forint volt, most pedig 306 ezer forint. Tehát ez is közel 90 ezer forinttal több.

– Ha azt nézem, hogy mennyit költött a költségvetés 2010-ben és 2016-ban pedagógusbérekre, akkor ez 302 milliárd forint volt 2010-ben, és 419 milliárd forintra emelkedett, azaz most már 117 milliárd forinttal költünk többet pedagógusbérekre, mint amennyit korábban költöttünk. Ez nyilván évről évre adódott hozzá, hiszen évről évre vezettük be a pedagógus-életpálya újabb és újabb lépcsőfokait, és így lett egyre több és több a pedagógusok fizetése. S ehhez azt is hozzáadhatjuk, hogy aki pedagógus II. fokozatba előrelépett ‑ ez körülbelül 40 ezer pedagógus, tehát egy magas szám ‑, az további 30-35 ezer forinttal többet kap, hiszen pedagógus I. fokozatból pedagógus II. fokozatba lépett.

– A nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők helyzetét említette képviselő úr. Ők is az idén év elején egy 10 százalékos emelést kaptak. S ha azt nézzük, hogy mindemellett hogyan alakul a pedagógusok száma, miként alakult a gyógypedagógusok száma, hiszen rájuk is célzott képviselő úr a felszólalásában ‑ pontosabban: utalt rá ‑, azt láthatjuk, hogy a pedagógusok száma is 2 ezer fővel nőtt, és emellett a gyógypedagógusok száma is ezres nagyságrendben nőtt Magyarországon. Tehát többen választják ma azt, hogy tanítanak, tanárként dolgoznak, mint ezelőtt hét évvel! 

– Ha az utánpótlást nézzük, hiszen az is fontos, mindnyájan tudjuk, hogy egész Európában elöregedő a pedagógusok korfája, 30 százalék fölött van az 55 év fölöttiek aránya ‑ egyébként ugyanolyan arányú az 55 év fölöttiek száma Magyarországon, mint az Európai Unióban átlagosan ‑, akkor az is fontos adat, hogy míg a pedagógus-életpálya előtt 10 ezren jelentkeztek pedagóguspályára, most már 13 ezren, és míg korábban ebből 6 ezret vettek fel, ők ütötték meg a bejutási küszöböt, ez most már 10 ezer fő, tehát jóval nagyobb a pedagógus-utánpótlás is. És az is fontos, hogy akik a pedagógusokat képzik, azok is a minél jobbak közül kell hogy kikerüljenek. Ezért fontos a felsőoktatásban bevezetett bérnövekedés is. 2016-ban ez 15 százalék volt, az idén 5 százalék, jövőre újabb 5 százalék, tehát több mint 25 százalékkal fog nőni a felsőoktatásban dolgozók bére! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Nemzetközi Diabétesz Világnapján, a cukorbetegekről!

 NYITRAI ZSOLT, (Fidesz): – Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásom különös aktualitását az adja, hogy ma, november 14-én van a diabétesz világnap, a mai nap a cukorbeteg honfitársainkról, a rájuk fordított figyelemről, a velük való együttélésről, együttérzésről és a nekik nyújtott segítségről szól. Természetesen szól arról is a mai nap, hogy milyen ma cukorbetegként élni Magyarországon.

– Tisztelt Országgyűlés! Fontos tudnunk, hogy ha cukorbetegekről beszélünk, akkor egy igen nagy társadalmi csoportról szólunk. Hazánkban, Magyarországon, több mint 770 ezer honfitársunk szenved ismert cukorbetegségben. A hozzáértő szakemberek szerint azonban a cukorbetegek tényleges száma ennél jóval nagyobb, több mint 1 millió 200 ezer, hiszen sajnos sokan nem vesznek részt rendszeres kezelésen, vagy pedig még nem is tudnak róla, hogy ebben a betegségben szenvednek.

– Képviselőtársaim! Mint azt bizonyára tudják, a cukorbetegségnek két fajtája van, 1-es és 2-es típusra osztható anyagcsere-betegség. Míg az 1-es típus veleszületett és gyógyíthatatlan, addig a 2-es típus kialakulásában nagyobb jelentősége van az életmódbeli tényezőknek, kiemelten a nem megfelelő táplálkozásnak és a testmozgás hiányának. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvednek többen, a betegek 90 százalékánál az életmód miatt alakul ki a cukorbetegség. Éppen ezért nagyon előremutatónak tartom, hogy Magyarország kormánya több intézkedést is bevezetett az egészséges életmód és táplálkozás, valamint a rendszeres testmozgás érdekében.

– A mindennapos testnevelés az iskolákban ‑ mondjuk el, hogy már több mint egymillió gyermek sportol naponta ‑ jelentős mértékben csökkenti a következő nemzedékek cukorbetegségét, mindemellett a kormány elkötelezett a tornaterem-építési és tanuszoda-fejlesztési beruházások mellett. Azt is el kívánom mondani, hogy 2015-ben életbe lépett az új közétkeztetési rendelet, amelynek köszönhetően az iskolai menzákon csökkent a só-, zsír- és cukorhasználat.

– Tisztelt Országgyűlés! Évente több mint 600 ezer honfitársunk vált ki valamilyen cukorbetegség kezelésére alkalmazott gyógyszert, amelyek árához az állam társadalombiztosítási támogatást nyújt. Összességében elmondhatjuk, hogy az elmúlt években közös munkával nagyon sokat léptünk előre a cukorbetegséggel kapcsolatban, de ugyanakkor én azt is kimondom, hogy sok még az előttünk álló tennivaló. Pont azért, hogy élethelyzetüket, problémáikat még jobban megismerjük, konzultációt kezdeményezünk a magyarországi cukorbeteg-szervezetekkel.

 – Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg nekem, hogy most, a diabétesz világnapon itt, a Magyar Országgyűlésben köszönjem meg azon civil szervezeteknek ‑ (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.) és önöktől is egy kis figyelmet kérjek ‑, valamint vezetőiknek a munkát, akik kiemelkedően sokat tesznek azért, hogy itt Magyarországon a cukorbetegeknek jobb legyen. Külön köszönet illeti a Magyar Diabetes Társaságtól Kempler Pétert, az Egy Csepp Figyelem Alapítványtól Erős Antóniát, a Cukorbetegek Budapesti Egyesületétől Füzesi Brigittát, a Bátor Tábor Alapítványtól Nagy Abonyi Tímeát és a szemléletformáló képzésben élen járó ELTE Tanító- és Óvóképző Karának oktatóját, Zsoffay Klára adjunktust.

– Tisztelt Országgyűlés! A diabétesz világnapon azt tanácsolom mindenkinek, hogy vegyen részt a szűrővizsgálatokon, és tisztelje a cukorbetegeket, értse meg élethelyzetüket, a kormánytól pedig azt kérem, hogy továbbra is tegyen meg mindent azért, hogy könnyebb legyen Magyarországon cukorbetegként élni! (Taps a kormánypártok soraiban.)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »