Ki beszél itt magyarul?

Kárpátaljai magyar anekdotakincs (15.)

Már említettük, hogy napjainkban is születnek olyan anekdoták, amelyek jól jellemzik egy nagyobb közösség hangulatát, illetve annak viszonyát egy másik közösséghez. A kárpátaljai magyarokról – éppen sok évtizedes elzártságunk miatt – a csonkaországbelieknek alig volt tudomásuk. Amit tudtak rólunk, sokan azt is rosszul tudták. Több tucat földinkkel is előfordult már, hogy amikor első alkalommal Magyarországra érkezett, az ottaniak néhány percnyi beszélgetés után csodálkozva rákérdeztek:Kedvesem, honnan tudsz ilyen szépen magyarul?

Talán tíz éve történt, hogy egy magyarországi turistákkal megrakott busz megérkezett Beregszász központjába. A többség még nem szállt le a járműről, még a csomagjaikat rendezgették, pakolgatták, közben két ifjú legény már visszatért rövid felfedező útjáról. Az egyik lelkendezve számolt be legújabb élményéről:

– Képzeljétek, a beregszászi ukránok magyarul beszélnek!

A beregszászi magyarok jelentős részének ma is a szent meggyőződése, hogy ezen a tájon beszélik a legtisztábban, a legszebben a magyar nyelvet. Történt pedig, hogy közel egy negyedszázaddal ezelőtt a híres irodalomtörténész, Czine Mihály ellátogatott a Vérke-parti városba, és ebből az alkalomból részt vett egy népes közönségtalálkozón. A tudós meghatódva számolt be itteni élményeiről, s végül ezt mondta:

– Köszönöm nektek, hogy ilyen szépen megőriztétek anyanyelvünket.

Erre a közönség viharos tapsa volt a válasz.

Czine Mihály így folytatta:

– Nyelvezetetekben, nyelvi fordulataitokban különösen azok a beregi ízek kedvesek számomra.
A tömegen, mintegy egyértelmű nemtetszésként, hangos morajlás futott végig…

Az alábbi történetet olyan ismerősömtől hallottam, aki nem sokkal azelőtt érkezett meg a Vajdaságból.

A délvidéki magyar családban gyereket várnak. Több mint negyedszázaddal ezelőtt történik mindez, akkor még nem volt ultrahang, így a leendő újszülött nemét is csak találgatni lehetett. Mindenesetre a család és a rokonság hosszasan válogatnak a szóba jöhető fiú és lánynevek közül.
Egyszer csak megszólal a nagyobbik gyerek:

– És ha szerb lesz, akkor milyen nevet adtok neki?

A fentiekre rímel a beregszászi járási Guton hallott bájos történet.

Hetekkel ezelőtt megszületett Juci néni dédunokája. Az öregasszonyt – aki a falu másik végén lakott, mint az unokája, aki egy közelben szolgáló és itt megtelepedő kazah származású katonatiszthez ment férjhez – mindenki arra próbálta rábeszélni, hogy mihamarabb látogassa meg az újszülöttet. Végül Juci nénénk kötélnek állt és felkerekedett.

Az öregasszony sokáig állt a bölcső mellett. Nézte a dédunokáját, annak mandulavágású fekete szemét, széles arcocskáját.

Végre megszólalt:

– Szép, szép gyerek – nyögte ki végül. – Csak nem fog tudni magyarul.

Szépreményi Kristóf

Kárpátinfo hetilap évfolyama: Kárpátinfo hetilap 20. évf. 30. számRovat: SzínesTelepülés: Ukrajna›KárpátaljaCímkék: KárpátaljaUkrajnakárpátaljai magyarságmagyar nyelvForrás: Kárpátinfo hetilap


Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »