Ki a rosszfiú?

Mi sem jellemzőbb az Orbán-kormány Janus-arcúságára, mint a kvótaellenes népszavazás után megtartott rendkívüli sajtótájékoztató. Ahol valójában két fontos, a szuverenitásunkat érintő kérdésről esett szó, még ha ez elsőre nem is tűnhetett fel mindenkinek. Migránsügyben ment a keménykedés: Orbán Viktor – sokadjára – „csatába indul Brüsszel ellen”, aminek részeként négy ponton is átírnák az alaptörvényt, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül ne telepíthessen hazánkba idegen állampolgárokat. Kár, hogy a másik kérdésben Orbánék messze nem mutatkoztak ilyen harcosnak. A nagy csatazajban szinte elsikkadt az a bejelentés, hogy a frakció szabad utat ad a Kanada és az EU közötti szabad kereskedelmi megállapodásnak (CETA). Mindez megdöbbentő azután, hogy az utóbbi időben kiszivárgott: a fideszes képviselők jó része is – élükön Kövér László házelnökkel – veszélyesnek tartja a hazánk szuverenitását és mezőgazdaságát fenyegető megállapodást, amely megágyazna az EU és az Egyesült Államok közti egyezségnek, a TTIP-nek is. Ám ha hihetünk forrásainknak, a CETA-t ellenző csoportot a sajtótájékoztatót megelőző frakcióülésen háttérbe szorították, s egyenesen a miniszterelnök kérte vissza kormányzati hatáskörbe az egyezmény jóváhagyását.

Ez fordulatot jelent a kormány kommunikációjában. Amíg korábban határozottan nemet mondott a génmódosított termékekre, most kiderült: ugyan egyetlen menekültet se enged az országba egy uniós bevándorlási rendszer keretében, de a génmanipulált növények, az egészségünket károsító vegyi anyagok, a hormonkezelt húsok vagy a multikat segítő, nemzetek felett álló bíróságok nyugodtan jöhetnek. Annyi mellébeszélés után lehullt a lepel: a kormány és személy szerint Orbán Viktor is úgy látja, rendjén van, ha hazánk szó nélkül aláírja a velünk mindössze 0,2 százalékos kereskedelmi forgalmat lebonyolító Kanadával a szabad kereskedelmi szerződést, noha ezzel lőttek mezőgazdaságunk alkotmányban rögzített GMO-mentességének, és tágra nyitjuk a kaput a Kanadában leányvállalattal rendelkező amerikai gigacégek – így a génmódosított vetőmagjairól hírhedt Monsanto – előtt is.

Persze ezekről a szakértők által is hangoztatott veszélyekről egy szó sem esett a sajtótájékoztatón, ahol Kósa Lajos frakcióvezető kissé zavaros magyarázatát hallgathattuk. „CETA-ügyben a frakció megállapította, hogy a parlament határozati javaslatba foglalt kérdése, amelyben azt kérte a kormánytól, hogy csak olyan szerződést írjon alá, amelyben semmilyen olyan területen nem lépnek hatályba átmeneti rendelkezések, amelyekben Magyarország fenntartotta magának az önrendelkezés jogát, és csak azokon a területeken lépnek hatályba átmeneti jelleggel a rendelkezés egyes szakaszai, amelyekben egyébként Magyarország a jogait az Európai Unióval közösen gyakorolja.” Nem az olvasóban van a hiba, ha ebből egy kukkot sem ért. Nem értik az egészet azok a fideszes képviselők sem, akiknek a feje fölött átnyúltak, kivéve a kezükből a döntést. Így kérdéses annak az országgyűlési határozatnak a sorsa is, amely a CETA-val kapcsolatos magyar álláspontot rögzítette volna, és amelyről az elmúlt hetekben már hevesen vitáztak a parlamentben.

Ami a valódi okokat illeti, közszájon forog egy olyan narratíva is, hogy azért kellene az október végi EU–Kanada-csúcson mindenképpen aláírni az egyezményt, hogy ne Magyarország legyen megint a rosszfiú. Vagyis az a tagállam, amely folyton szembemegy az uniós akarattal. Pedig most az egyszer lenne értelme a csatának: a tét 500 millió uniós, köztük közel 10 millió magyar állampolgár egészsége.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 06.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »