Kevés gyermek születik Magyarországon, és várat magára a fordulat

Kevés gyermek születik Magyarországon, és várat magára a fordulat

Megdöbbentő adatokat közölt a napokban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH): a 2016-os „kis népszámlálásból” kiderült, hogy az első népszámlálás, vagyis 1870 óta nem volt még olyan alacsony a gyermekkorúak aránya hazánkban, mint tavaly. Ehhez pedig aggodalmat keltő folyamatok társulnak, hiszen egyre inkább kitolódik a gyermekvállalás időszaka, és vélhetően folyamatosan nő a külföldön született magyar csecsemők száma.

Az Eurostat legfrissebb, 2015-ös adatai azt mutatják, hogy Magyarország igencsak le van maradva Európában a termékenységi arányszámot (vagyis az egy nőre jutó gyermekek számát) illetően (hazánkban 1,45 volt ez a szám). 

Egyébként Franciaország áll az élen (1,96), de kifejezetten magas ez az arány például

Írországban (1,92),Svédországban (1,85),és az Egyesült Királyságban (1,8).

A legrosszabb mutatókkal Portugália rendelkezik (1,31), és szintén le van maradva a születések számát tekintve

Lengyelország (1,32)Ciprus (1,32)Görögország (1,33)Spanyolország (1,33)és Olaszország (1,35).

http://mno.hu/

http://mno.hu/

A fenti ábrából pedig az is kiderül, hogy – szemben azzal, amit feltételezhetnénk – az egy főre eső GDP szerepe nem minden esetben tűnik jelentősnek a folyamatban. És az a gyakran hangoztatott érv sem feltétlenül állja meg a helyét, hogy főként a bevándorlás dobja meg bizonyos országok mutatóit.

De pontosan mitől is függ egy ország termékenységi arányszáma, és milyen irányba várható elmozdulás Magyarországon? Szakértőkkel kerestük a válaszokat.

Hatalmasak a szemléletbeli különbségek

Valóban nem egyértelmű, miként függ össze az egy főre jutó GDP azzal, hogy hány gyermek születik az adott országban – mondta lapunknak Makay Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Intézet tudományos titkára. Erre jó példa Svájc, amely köztudottan az egyik leggazdagabb ország, mégis alacsony a termékenységi arányszám. Ebben sok minden játszhat szerepet, például a gazdagabb országokban vélhetően magukra a gyermekekre, illetve az oktatásukra is több pénzt fordítanak.

A demográfus szerint inkább az intézményes megoldások és a társadalmi normák határozzák meg a születések számát. Franciaországban például – mely ebből a szempontból az élen van Európában – háromgyerekes családmodell van, vagyis viszonylag ritka eset, hogy valaki csak egy gyereket vállal. Ennek családpolitikai okai is vannak: évtizedek óta segítik – például adókedvezménnyel és magas támogatással – a háromgyerekes családokat. „Demográfiai szempontból ahhoz, hogy a népesség reprodukálja önmagát, átlagosan 2,1 gyereket kell vállalnia egy nőnek, vagyis a harmadik gyermek mindig egy plusz, ami nagyon jól meg tudja dobni a mutatókat” – emelte ki. Ráadásul a bébiszitter-hálózat is kap állami támogatást, és a rendszert „kifehérítették” – úgy alkották meg, hogy mindenképpen a család érdeke legyen bejelenteni azt, ha ily módon munkáltatóvá válnak.

Hozzátette, hogy Franciaországban egész más a hozzáállás a munkaerőpiaci részvétel és a gyermekvállalás összeegyeztetéséhez is. A nők általában csak rövid ideig maradnak otthon a gyerekekkel, a szülési szabadság 16 hét, így nem esnek ki olyan hosszú időre a munkából. Ez pedig nem csupán csökkenti a nőkkel szembeni diszkriminációt, de a gyermekvállalás anyagilag sem lesz annyira megterhelő a családnak. Nyilván ehhez egy társadalmi normának is társulnia kell: Franciaországban – szemben a Közép-kelet-európai országokkal – nem az a szemlélet dominál, hogy az a legjobb a gyerekeknek, ha három éves korukig otthon gondozza őket az édesanyjuk.

http://mno.hu/

Arra a felvetésre, hogy miért éppen Portugáliában, Olaszországban, Görögországban vagy éppen Lengyelországban születik kevés gyermek, a szakember azt mondta: ezekben az országokban közös, hogy nagyon nehéz összeegyeztetni a gyermekvállalást és a munkaerőpiaci részvételt. „Olaszországban például sokáig általános volt, hogy a nagycsalád is belefolyt a gyermekfelügyeletbe, ezért nem épültek ki a bölcsődék és a különféle intézményes keretek. A munkaerőpiac azonban átalakult: a nagymamák egyre hosszabb ideig dolgoznak, a fiatalok pedig eközben jobban próbálnak függetlenedni tőlük” – magyarázta. Több országban, például Svájcban az okoz problémát, hogy nagyon alacsony az állami támogatás a gyermekfelügyeleti intézményekre, tehát – bár magas az életszínvonal – szinte csak magánintézmények vannak, és ez még így is költséges. Németországban pedig a legújabb kutatások szerint már egyre inkább jellemző, hogy sok fiatal egyáltalán nem szeretne gyereket – vagyis kezdenek kialakulni olyan országok Európában, ahol megjelenik a „direkt gyermektelenség”.

A magyar családtámogatási rendszerről is kérdeztük a demográfust. Makay Zsuzsanna kiemelte: az, hogy bevezették a GYED Extrát, nagyon fontos változás volt. Korábban ugyanis azok az anyák, akik akár csak pár órát is dolgoztak, elestek a GYED-től, 2014 óta viszont a gyermek fél éves korától már bármilyen munka mellett igényelhető a gyermekgondozási díj. „Rugalmasságot vittek a rendszerbe: megvan a lehetőség arra, hogy továbbra is otthon maradhasson az, aki szeretne” – magyarázta. Egyébként a magyar társadalmi normákkal valószínűleg nem is lehet összeegyeztetni, hogy a nők korán visszamenjenek a munkaerőpiacra, hiszen 2016-os kutatási adatok is azt mutatják: az ezzel kapcsolatos, hagyományos vélemények tartják magukat, és legalább két, de általában 3 évig továbbra is otthon maradnak az anyák.

„Ez a családpolitikai intézkedés szép lassan hozzájárul majd a vélemények rugalmasabbá válásához. Ez pedig azért fontos, mert azt látni, hogy Európában ott születik több gyermek, ahol kicsit rugalmasabban kezelik a gyermekvállalás és a munkaerő összeegyeztetésének kérdését” – vélekedett a szakember.

Egyre több magyar gyermek születik külföldön

Az LMP-s Kanász-Nagy Máté a párt közérdekűadat-igénylés útján szerzett, és a Központi Statisztikai Hivatal statisztikáival összehasonlított elemzését bemutatva még júliusban közölte: 2010 óta 81 ezer külföldön született magyar gyereket anyakönyveztettek, ami megközelíti az évi átlagos magyarországi születésszámot. Ezzel kapcsolatban Makay Zsuzsanna kiemelte: az, hogy pontosan mit mutat ez az adat, nem teljesen egyértelmű, mert nem feltétlenül újszülöttekről van szó – attól, hogy egy gyermek például húsz éve külföldön született, még bármikor anyakönyveztetheti magát.

„Vitathatatlan, hogy megnőtt a külföldön született magyar gyermekek száma az utóbbi öt-hat évben, de a pontos számokat nem ismerjük” – hangsúlyozta. Elmondta, hogy a kérdéssel korábban ők is foglalkoztak: 2011-ben a népszámlálási adatok segítségével összevetették, hány magyar tartózkodik Nagy-Britanniában, és nekik hány gyermekük született. Érdekes eredmény született – az adatokból kiderült, hogy több gyermeket vállaltak a magyar nők ott, mint hazánkban (Magyarországon 1,24, Nagy-Britanniában 1,63 volt a magyar nők teljes termékenységi arányszáma).

http://mno.hu/

Egyébként az is gyakori érv, hogy sok országban a bevándorlás miatt magas a születésszám. Ezzel kapcsolatban a demográfus leszögezte: valóban van kimutatható hatás, de nem akkora mértékben, hogy ez magyarázatul szolgáljon például a francia-magyar különbségre. Ráadásul ha összehasonlítjuk Németországot és Franciaországot, láthatjuk, hogy előbbinél nagyon alacsony, míg utóbbinál magas a születésszám, pedig mindkét ország évtizedek óta „bevándorlóország”.

– Az adatok pedig azt mutatják, hogy a bevándorlók gyermekvállalása legalább a második generációnál (ha 15 éves koruk előtt érkeztek az országba, akkor már az elsőnél), adaptálódik a fogadó országok termékenységéhez. Ez nem csak a normák átvétele miatt van, hanem azért is, mert ugyanazokkal a nehézségekkel szembesülnek a gyermekvállalás terén, mint az úgymond őshonos lakosság – mondta a demográfus.

Karrier és bizonytalanság

A gyermekvállalás kérdését is feszegette tavaly megjelent könyvében öt magyar szociológus (Dávid Beáta, Barna Ildikó, Bóna Veronika, Hegedűs Réka és Izsák Éva). A „Rendszerváltás családtörténetei” című, Losonczi Ágnes tanulmányára épülő kötetben a családtervezés bonyolultságát állították középpontba, a jelenséget egy biztonság-bizonytalanság többdimenziós térben helyezve el (a könyvről itt írtunk bővebben).

Dávid Beáta, a kutatás vezetője, az MTA TK tudományos tanácsadója és a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet igazgatója lapunknak most elmondta: a „gyermekvállalási magatartás” jelentősen átalakult Magyarországon a rendszerváltás óta. Ebben fontos szerepet játszik, hogy egyre kevesebb a szülőképes nő, ráadásul legalább 5-6 évvel kitolódott az első gyermekvállalás időszaka. Ez egyrészt oda vezethető vissza, hogy a nők egyre hosszabb ideig tanulnak, és sok családban elvárás, hogy valaki minél több diplomát szerezzen, majd karriert kezdjen. „Vagyis a szülők ilyenkor – akaratlanul is – kitolják a gyermekvállalási időszakot” – emelte ki. Emellett átalakult a társadalmi norma, ami ugyancsak a karrier elsődlegességét erősíti. Tehát sok minden megváltozott, de a biológia – vagyis az, hogy egy nő meddig szülhet – nem.

http://mno.hu/

A szociológus szerint az Európában tapasztalható eltérésekben fontos szerepe van a kiszámíthatóságnak, a gyermektámogatási rendszernek. Nyugat-Európában például sokkal elterjedtebb a négy vagy hat órás munkaidő, ami elősegíti a gyermekvállalás és a karrier együttes jelenlétét. Kitért arra is: Magyarországon nagyon gyakori, hogy valaki gyermekvállalást tervez, de végül nem valósítja meg az elhatározását. „Egyébként nem csak a családalapítás esetében, hanem más területeken is tetten érhető egyfajta inkonzisztens gondolkodásmód, vagyis nagyon eltér, hogy mit szeretnénk, és végül mi az, amit meg is valósítunk” – hangsúlyozta.

Arra a kérdésre, hogy mire számíthatunk a közeljövőben, Dávid Beáta azt mondta, egyáltalán nem optimista ezzel kapcsolatban. „Annak, hogy harminc év alatt ide jutottunk, nagyon erős a társadalmi háttere. Ezt nem könnyű egyik percről a másikra visszafordítani” – emelte ki. Ráadásul nincsenek univerzális megoldások, hiszen minden társadalmi csoportnak másfajta igényei vannak: míg egy felsőfokú végzettségű nőnek a karrier lehet fontos, másoknak a gyermekvállalással összefüggésben kieső megélhetés okozhat bizonytalanságot. Tehát a szükséges intézkedések rendkívül összetettek, finomhangolást igényelnek, és lassú folyamat, mire ezek a folyamatok összeállnak – mondta a szociológus.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »