Két főváros

Két főváros

Két főváros: Budapest és Bukarest. Egyik szívünkhöz áll közelebb, másik életünkhöz. Egyikből erőt, reményt merítünk, hogy a másik közelségében, nyomása alatt helytállhassunk. A hétvégén mindkét fővárosban jelen volt Székelyföld: Budapesten a Székely Fesztivál zajlott, Bukarestben a székelyek vásárát rendezték meg.

Két, első látásra talán nem is túl jelentős, afféle hétvégi családi kikapcsolódásra, lazításra, tartalmas időtöltésre alkalmas program. Normális körülmények között legalábbis nem kellene túl nagy jelentőséget tulajdonítani e két eseménynek. Mégis, 2016 májusában számunkra kiemelt fontosságú és jelképes üzeneteket hordozó a mindkét fővárosban lezajlott rendezvény.

Hogy ma már elsősorban a kulturális, gazdasági kapcsolatok erősítéséről szól a Millenáris Parkban megrendezett Székely Fesztivál, hogy Budapesten immár otthon vagyunk és otthon érezzük magunkat, az is meglehetősen hosszú folyamat eredménye – bő tíz évvel korábban például még joggal gondolhattuk azt, hogy kitagadtak, megtagadtak bennünket, de a „románozásnak” is hagyománya lett a kádári szocialista politikán nevelkedett anyaországiak egy körében. Hogy mára mindennek felemlítése már szinte ünneprontásként hat, eszünkbe sem jut, ahhoz kellett egy nemzeti elkötelezettségű kormány, amely nagyjából konszenzust tudott teremteni a budapesti pártok körében és a magyarországi társadalom szintjén arról, hogy a külhoni magyarság a magyar nemzet szerves része, határokon innen és túl a legfontosabb kérdésekben ugyanúgy gondolkodunk, ugyanazokat az értékeket valljuk. Kellett ehhez egy olyan alaptörvény, amelyben leszögezik: a mindenkori budapesti kormány felelősséget vállal az elszakított részeken élő magyarokért, és kellett ehhez a figyelem, a folyamatos támogatás.


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »