Keserű ébredés

VEZÉRCIKK – Egymást érik a romániai sportolók kudarcai a riói olimpián, azon a csúcseseményen, ahol elviekben négyévnyi megfeszített munkának a termését kellene érem formájában learatniuk.

Ehhez képest a női cselgáncsozók megtorpantak a dobogó küszöbén, sportlövésben még a döntős szereplést sem sikerült kiharcolni, a világbajnoki bronzérmes női kézilabda-válogatott pedig hihetetlen mélységeket él át a torna elején.

Történik mindez olyan körülmények között, hogy Romániának nem voltak és nincsenek is merész céljai. A kajak-kenusait és női tornászcsapatát nélkülöző, alacsony létszámú küldöttség elé – a realitások ismeretében – még a szokottnál is szerényebb elvárásokat támasztott a szakbizottság és a közvélemény. De mindenki kénytelen újra csalódni és belátni: ez is túlzás volt.

Keressük az okokat, mert nem értjük azt, ami történik. Vannak olyanok, akik – a pár hete nyilvánosságra került, az egyre növekvő anyagi ráfordítást bizonyító sportminisztériumi kimutatás dacára – ismét a pénzzel, pontosabban a befektetések hiányával magyarázzák a kudarcot, de valljuk be őszintén: pénzzel legfennebb csak az eBay aukciós weboldalon lehet olimpiai érmet vásárolni.

Arról nem is beszélve, hogy – mint több riportból is kiderült – az ötkarikás örökranglistát vezető Egyesült Államokban is tucatnyi olyan élsportoló van, aki a mélyszegénység szélén tengődik. A probléma tehát ennél jóval mélyebben gyökerezik a hazai társadalomban, de a szakemberek hiába kongatták meg már többször is a vészharangot, mert sem az utánpótlás-nevelés, sem az iskolai testnevelésórák, sem pedig a szakképzés terén nem történt látványos előrelépés.

Az ötkarikás játékok most görbe tükröt tartanak az egész hazai sportélet elé, az olimpiai büszkeségen pedig jócskán túlmutat az a szakadék, amely a történelmi sikerek és a jelen már-már kínos középszerűsége között képződött. Keserű az ébredés, de talán nem ártana meginni egy kávét.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »