Keresztvízből fakadt örökség

Keresztvízből fakadt örökség

Ezért volt valódi fordulópont számunkra az, hogy csatlakoztunk a keresztény kultúrkörhöz, elfogadva annak latin változatát.

A lengyel állam és a lengyel nemzet egész történetének legfontosabb eseménye I. Mieszko fejedelem megkeresztelése. Nemcsak volt, hanem most is az, mert történelmünk első uralkodójának döntése országunk egész jövőjét meghatározta. Mind a mai napig a keresztény örökség alakítja Lengyelország és minden lengyel sorsát.

Pontosan erre gondolt a szentatya, a mi II. János Pálunk, amikor azt mondta, hogy „Krisztus nélkül nem lehet megérteni Lengyelország történetét”.

A hagyomány szerint minden bizonnyal nagyszombaton, 966. április 14-én keresztelték meg a fejedelmet, s akkor született meg Lengyelország is. A keresztvízből támadt új, keresztény életre. Megszületett a világ számára, kilépett a történelem előtti korból, az európai történelem színpadára.

Megszületett önmaga számára mint nemzeti és politikai közösség, mert latin szertartásrend szerint vette fel a keresztséget, meghatározva ezzel a mi lengyel identitásunkat. E pillanattól fogva kezdtünk így gondolni magunkra, így beszélni magunkról: „mi, lengyelek”.

Igent mondtunk akkor a szabadságra és az önrendelkezésre. Megmutattuk, hogy készek vagyunk felépíteni a nemzetet és a jólétét óvó saját államunkat. Készek vagyunk megteremteni, megvédeni, és meghalni érte. Nem volt előre látható, hogy sikerül-e, és létrejön-e a közösség.

Mégis sikerült. Sikerült felépíteni a hit fundamentumára, és ez a hit azóta örökre belenőtt az identitásunkba, történelmünk során gyakran ez vált a szabadság és a szolidaritás legfontosabb, utolsó védőpajzsává.

Őseink a keresztség felvételével meghatározták azt a legbelső lényeget, amely körül kialakult a nagyszerű lengyel nemzet. És amikor rendkívül rossz volt a helyzet, amikor ellenségeink megpróbálták elpusztítani az egyházat, hogy lerombolják identitásunk alapjait, a nemzet mindennek ellenére megtöltötte a templomokat, ott kereste a közösséget. Ezzel is tanúságot téve őseink döntésének korok feletti bölcsességéről.

A 966-os év tehát történelmünk legfontosabb cezúrája. Most pedig nemzetünk és hazánk 1050. „születésnapját” ünnepeljük, Poznanban, a lengyel földön létesített első püspökség székhelyén. Ez a lengyelség nagy ünnepe, a lengyelség pedig büszkeségünk és örömünk forrása.

Most, hogy megkezdjük a jubileumi ünnepségeket, gondolatban visszatérünk 1966-ba, az előző ünnepséghez, a lengyel kereszténység millenniumához. Ez rendkívüli tapasztalat volt egész közösségünk számára, emellett a maga nemében egyedülálló esemény a korabeli Közép- és Kelet-Európában.

Mi, lengyelek, akkor huszonhét éve éltünk ránk kényszerített idegen uralom alatt: először a német megszállók, a háború után pedig a kommunisták tartották hatalmukban az országot. Az előbbiek és az utóbbiak is arra törekedtek, hogy gyengítsék, megszakítsák nemzetünk és az egyház kapcsolatát.

Tudták, hogy ezzel közösségünk alapjait rombolják; a lelki támaszától megfosztott nemzetet pedig könnyű lesz leigázott tömeggé változtatni. A hitleristák véres terrorral próbálták elérni a céljukat.

A háború után kormányzó kommunisták pedig arra törekedtek, hogy a lengyelek elforduljanak a kereszténységtől. Ateista ideológiát népszerűsítettek, zaklatták, néha meg is gyilkolták a papokat és a híveket. Még attól sem riadtak vissza, hogy börtönbe vessék Lengyelország prímását.

Stefan Wyszynski bíboros pontosan ebben az időszakban jutott arra a gondolatra, hogy meg kell védeni a lengyel és keresztény identitást az indoktrinációtól és az üldözéstől.

Nagy nemzeti lelkigyakorlattal kell megvédeni. Ez 1956-ban, a lengyel nemzet Jasna Góra-i fogadalmával kezdődött, amely közvetlenül kapcsolódott János Kázmér király háromszáz évvel korábbi lwówi fogadalmához.

Eztán következett a kilenc évig tartó novéna, amely felkészítette a lengyeleket a millenniumi ünnepségekre. Bátran állíthatjuk, hogy a lengyel nemzet – köszönhetően ennek a kezdeményezésnek, az Ezredév Prímásának – szorosabbra fűzte a kapcsolatát keresztény örökségével.

Így történt ez annak ellenére, hogy a kommunista hatóságok „letartóztatták” a Jasna Góra-i ikon másolatait, melyek bejárták az országot; kiprovokálták a hívek és a rendőrség összetűzéseit; megnehezítették a millenniumi ünnepségek megközelítését, megzavarták ezek lefolyását; végül pedig konkurens ünnepségeket rendeztek, megemlékeztek az ezeréves lengyel államiságról, és rákényszerítették a gyárak és intézmények dolgozóit arra, hogy részt vegyenek ezeken.

A millenniumnak köszönhetően érezhettük át a szuverenitást mi, lengyelek, a legalapvetőbb létmódunkban – mint szabad emberek és állampolgárok. A kommunista Lengyelország fennállásának egész ideje alatt számtalanszor léptek fel az egyházközségek tagjai papjaik és templomaik védelmében.

A legnagyobb lelkesedéssel kapcsolódtak be a hívek az illegális templomépítésbe, hiába tiltakoztak a hatóságok, képesek voltak a spontán önszerveződésre, és tömegesen vettek részt az ünnepségeken 1956 és 1966 között – mindez pedig azt bizonyította, hogy hatalmas erő rejlik bennünk, melynek forrása pontosan a közös nemzeti és keresztény identitás.

Ez az erő többször is megmutatkozott történelmünk elmúlt évszázadaiban, ez segített minket abban, hogy túléljük a legrosszabbat: az állampolgári szabadság és a független államiság elvesztését, valamint azt is, hogy meg akartak fosztani minket lengyelségünktől és kereszténységünktől.

Ennek az erőnek köszönhetően győzhettünk, amikor megütköztünk ellenségeinkkel, az országrablókkal és a megszállókkal, ezért lettünk még erősebbek és egységesebbek e megpróbáltatásoktól.

Büszkék voltunk, vagyunk, és mindig is büszkék leszünk erre az állhatatos nemzeti szellemre. Meríthetünk ebből a nagy gazdagságból, és akarunk is meríteni. Okultunk is belőle a jövőre nézve: mi, lengyelek, csak akkor vagyunk képesek nagy, fontos dolgokat véghezvinni, ha együtt cselekszünk, összhangban a minket összekötő értékekkel.

Azokkal az értékekkel, melyek forrása az, hogy a lengyelséget nem lehet elszakítani keresztény gyökereitől.

Ezerötven éve lépett be Lengyelország az akkori keresztény európai közösségbe. Önként, tudatában annak, hogy milyen előnyökkel jár ez a lépés. A politikai előnyöket is beleértve.

I. Mieszko fejedelem előrelátó döntésének köszönhetően hatalmas impulzust adott Lengyelország fejlődésének a kereszténység felvétele. Szilárdabb alapokra helyezték az állam biztonságát és szuverenitását. Az évek során egyre korszerűbb lett, javult a kormányzás, erősödött az állam belső kohéziója.

A Jó Hír hirdetői megnyitották a lengyelek előtt a szellemi gazdagság hatalmas kincsesházát, kultúránkba plántálták a keresztény emberképet. A X. század utolsó évtizedeivel kezdődően egyre mélyebbre hatolt a tízparancsolat és a négy evangélium a szívek millióiba a Warta és a Visztula, az Odera és a Bug, a Nyeman és a Dnyeper partján. Arra ösztönözte a keresztényeket, hogy jobb, emberibb világot építsenek.

Ezért volt valódi fordulópont számunkra az, hogy csatlakoztunk a keresztény kultúrkörhöz, elfogadva annak latin változatát.

Kizárólag e civilizáció keretein belül jöttek létre olyan eszmék és jelenségek, mint a velünk született, elidegeníthetetlen emberi jogok koncepciója, az alkotmányosság, a demokratikus államjog, az egyetemes nemzetközi jog, a munkásmozgalom és az emancipációs törekvések, a közéleti viták modern ethosza. Mindezek mélyen gyökereznek a keresztény örökségben.

Egy nappal azelőtt, hogy Lengyelország belépett az Európai Unióba, II. János Pál pápa rámutatott arra, hogy nemzetünk nagy esélyt kapott: gazdagíthatja lelkiekben a Nyugatot. Azt a Nyugatot, amely egykor átadta nekünk a keresztény hitet. Európának szüksége van Lengyelországra, Lengyelországnak pedig szüksége van Európára – mondta a szentatya.

Ezért is szeretném ma – leróva hódolatomat ezerötven évvel ezelőtt élt előrelátó őseink előtt – a leghatározottabban kifejezni azt a meggyőződésemet, nagy honfitársunk útmutatását követve, hogy Lengyelország hű marad keresztény örökségéhez. Mert ebben találtuk meg a jövőnk szilárd, sok próbát kiállt alapját.

Andrzej Duda

A szerző a Lengyel Köztársaság elnöke, beszéde a kereszténység felvételének 1050. évfordulója alkalmából hangzott el Poznanban (szerkesztett változat)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »