Keresztes háború

Keresztes háború

Naiv vagyok, tudatlan ember. Mindeddig azt hittem ugyanis, hogy a szentolvasó, amit szerzetesek hordanak öltözetük oldalán, és amit boldogult diákkoromban mi is többször elmondtunk, a csöndes, elmélyült imádság eszköze. Ha úgy tetszik, a meditációé, ismétlődő jellege pedig Isten felé vezethet bennünket. Hogy fegyver lenne, arról mostanáig nem hallottam, de tanulni sohasem késő, még ha a mesterem egy ténylegesen nem létező párt országgyűlési képviselője is.

Annyi mindennel találkozhattunk már az utóbbi időben a honi közélet szorítójában, hogy ennek következtében egyre magasabbra emelkedő ingerküszöbünket ritkán éri el politikai esemény, megnyilvánulás. A héten mégis az efféle kivételes pillanatok egyikét élhettük át. Aradszki András KDNP-s honatya a parlamentben napirend előtt soha nem volt dimenziókba helyezte viseltes, szürke hétköznapjainkat. Olyan apokaliptikus magasságokba, ahová bajosan tudnánk követni a nyaktörés kockázata nélkül. „A rózsafüzér a legerősebb fegyver a gonosz ellen, és képes a történelem megváltoztatására, ezt Soros György is meg fogja tapasztalni” – mondta a mellesleg az energiaügyekért is felelős politikus. Másik közlendőjét, hogy Soros György maga az ördög, rezignáltabban vehettük tudomásul. Sok rosszat hallottunk már eddig a magyar–amerikai üzletemberről. Volt Európa tönkretevője és nem mellesleg anyagyilkos, így felkészülhettünk rá, hogy előbb-utóbb bizony eljön az ideje a sátánozásnak is.

A kérdés – igaz, rövid ideig – az maradt csupán: Aradszki saját ötlettől vezetve bújt bele Szent Mihály arkangyal öltözékébe, hogy lángpallossal óvjon meg minket, keresztényeket, vagy purifikátori ámokfutása valójában csak egy nagyobb játszma leginkább hangulatkeltőnek szánt (mellék)lépése? Már a szónoklat után logikusan merülhetett fel bennünk: ennyi, közvetve az egyházat nevetségessé tevő, leginkább Krisztus követőinek ártó ostobaságot egy, az energiaellátásunkért legmagasabb szinten dolgozó államférfi kizárt, hogy magánszorgalomból hordjon össze. Ha van esze, nem gyűjt feleslegesen parazsat a fejére. Pedig gyűjtött. Beer Miklós váci püspök joggal hívta fel a figyelmet a beszéd nyomán arra a nyilvánvaló tényre, hogy az emberi méltóságot tiszteletben kell tartani, nem szabad egyetlen embertársunkat sem a sátánnal azonosítani. A rózsafüzérnek mint a „Soros-terv” elleni harci eszköznek az emlegetését kifejezetten rossz néven vette, hiszen „az imádság a mi belső életünk”, nem való az Országgyűlés elé.

Aztán eltelt néhány nap, mi pedig bizonyságot kaphattunk arról, hogy Aradszki András valóban nem a saját szakállára bölcselkedett. Csupán az „előzenekar” szerepét játszotta, hangulatilag megtámogatandó Orbán Viktor tegnapi felszólalását. A miniszterelnök az Emberi Erőforrások Minisztériuma által szervezett, a keresztényüldözést témájául választó konferencián arról beszélt, hogy az üldöztetés nemcsak tőlünk távoli vidékeken, de Európában is zajlik rafinált, szellemi eszközökkel. Orbán Viktor üzenetének lényege, hogy a kormány élére áll az ügynek, vagyis a maga erejéhez mérten megvédi Európa és a világ keresztényeit.

Volt a beszédnek egy akaratlanul is árulkodó kitétele, amely a nemes szándék átgondoltságát és ezáltal a komolyságát kérdőjelezi meg. A miniszterelnök mondandója alátámasztására olyan érvet hozott fel: „mivel mi keresztények vagyunk, a keresztényeken segítünk”. Ez tetszetős ugyan, ám kifejezetten ellentétes az evangélium tanításával. Nem más valójában, mint a pragmatikus politikai logika megnyilvánulása vallási köntösbe öltöztetve.

http://mno.hu/

A kételyeket a két megnyilvánulás nem eloszlatta, sokkal inkább megerősítette. Hogyan akar kormányzatunk kiállni a keresztényekért? Hitelesen fel lehet-e ölteni Krisztus fehér ruháját a folyamatosan szított ellenségkeresés, a harci láz nap nap után tapasztalható hevítése, a háborús pszichózis állandósítása közben? A válaszért érdemes lenne talán felütni a Bibliát.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.13.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »