Július 18.: 199 éve halt meg Jane Austen angol regényírónő

Jane Austen 1775-ben született egy angol kisvárosban, nyolcgyerekes családban. Apja plébánosként mind az anyagiak, mind a szellemiek, mind pedig a lelkiek terén megadta számára azt, amely által boldog, kiegyensúlyozott gyermek- és fiatalkora volt.

 

Tanulmányai és a szülőfalujából való kiszakadás hozzásegítették őt ahhoz, hogy érzelmi világa igen gazdaggá alakuljon, és olyan regények szülessenek a keze alatt, amelyek azóta is mérföldkőnek számítanak az irodalomban. Jane éles eszű, csípős nyelvű volt, aki már gyermekkorától kezdve szembement a kor hagyományaival és annak szűk látókörével.

 

Az emberi lét tragédiájának és komédiájának tökéletes ábrázolója 

 

Jane Austen történeteire talán az emberi kifejezés illik a legjobban. Átlagos emberek mindennapi érzéseit, hétköznapi életét jeleníti meg rendkívül érdekfeszítően. Pont ettől olyan különlegesek és egyediek Austen művei, mert a látszólagos unalomban, a kisvárosi, falusi létben, ahol elsőre úgy tűnik, hogy semmi nem történik, tökéletesen ábrázolja az emberi lét tragédiáit és komédiáit.

 

Fő témái az emberi érzelmek voltak, ugyanis úgy vélte, hogy az alapvető emberi értékeken túl a legfontosabb, hogy az ember megtalálja és megvalósítsa önmagát.

 

Jane Austen (fotó: life.hu)

 

A szerelem és az emberi érzések gyönyörű megjelenítése mellett ironikusan adott kritikát a korabeli társadalomról is. Regényeinek főszereplői mindig olyan hölgyek, akik intelligensek, erősek, és szembe akarnak és mernek fordulni az adott társadalmi korlátokkal, hogy kiteljesedhessenek. Ahogyan írta:

 

“Magam is, csakúgy, mint más, tökéletes boldogságra vágyom; s mint mindenki más, ezt a magam módján óhajtom elérni.”

 

Hitvallása szerint:

 

„Egy nő ne menjen férjez csak azért, mert megkérik, vagy mert az illetőnek nagyon tetszik, és meg tud írni egy tűrhető levelet.”

 

Merész gondolat volt ez a XVIII. századi Angliában, amikor az emberek általában nem szerelemből házasodtak. Jane Austen élete is szerelmi tragédiákkal volt kikövezve, mindeközben a leggyönyörűbb regényeket írta, amelyek tele vannak szerelemmel, érzelemmel, és persze a korabeli társadalom visszásságaival.

 

Számára a szerelem lehetetlennek bizonyult

 

Bár Jane Austen szerelmi életének részleteiről nem sokat lehet tudni, az biztos, hogy jól ismerte a szerelem, a csalódás, a fájdalom érzését. Aki ilyen pontosan tudja leírni, és ilyen gyönyörűen tudja ábrázolni ezeket az érzelmeket regényeiben, az biztos, hogy legalább egyszer mindet átélte.

 

Fotó: pinterest.com

 

Húsz éves volt, amikor megismerkedett Thomas Lefroy ír jogi főméltósággal, akihez gyengéd szálak fűzték. A férfi szintén szerelemre ébredt Jane iránt, de soha nem lehettek egymáséi. Ismét közbeszóltak a kor társadalmának szabályai, ahol két külön világból származó, nem azonos rendű és rangú ember nem házasodhatott össze.

 

„Igazán beleszeretni valakibe, minden bátorítás nélkül: ehhez kevés embernek van mersze” – írta.

 

Merjünk önmagunk lenni!

 

Jane harmincéves volt, amikor édesapja meghalt, és ettől kezdve minden megváltozott körülötte, ugyanis a családfenntartó halála után elszegényedett a család. 1811-ben adták ki első regényét, az Értelem és érzelem címűt, amely jó fogadtatásban részesült, és anyagilag is sokat hozott a konyhára.

 

(fotó: pinterest.com)

 

A megszorult anyagi helyzetben lévő Jane ezért úgy döntött, hogy a hobbi írásból pénzkereseti lehetőséget teremt, és a merész gondolat bevált. Egyik regényt a másik után írta, a Büszkeség és balítélet, A mansfieldi kastély vagy az Emma mind-mind sikerkönyvek lettek. Jane már saját korában is ismert és tehetős lett, de a sikert sajnos nem sokáig élvezhette.

 

Egy idő után nagyon magányosan és teljesen visszavonultan élt, az emberi kapcsolatai nagyon beszűkültek, ugyanis egy ritka betegségben, az Addison-kórban szenvedett, amely által bőre elszíneződött, így pedig nem szívesen ment emberek közé. Negyvenegy évesen ugyan egy reményteljes kezelésre utazott Winchesterbe, de az állapota már annyira rossz volt, hogy nem tudtak rajta segíteni, és nem sokkal később, 1817. július 18-án meghalt.

 

Könyveit azóta számtalanszor kiadták, történeteit filmekben is feldolgozták, hiszen témái ma is aktuálisak, üzenetük pedig örök érvényű: merjünk önmagunk lenni!

 

Körkép.sk

 

Forrás: nlcafe.hu/wikipedia.hu

Nyitókép: literatura.hu


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »