„Jóképű gyereknek” nevezte Ferenc Józsefet, két városból is kitiltották a magyar orvost

„Jóképű gyereknek” nevezte Ferenc Józsefet, két városból is kitiltották a magyar orvost

Százhárom éve, 1913. május 19-én halt meg báró Korányi Frigyes belgyógyász, akadémikus, a tuberkulózis elleni küzdelem hazai kezdeményezője. Az első magyar orvos volt, akinek tudományos munkásságára a külföld is felfigyelt, meghatározó kézikönyvek (lépfenéről, tüdőbetegségekről szóló) fejezeteit írta meg.

Korányi Frigyes 1827. december 10-én született Korányi Sebald nagykállói orvos elsőszülött fiaként. (Születése idejét gyakran 1828-ra datálják, de a család birtokában található, 1848-ban kiállított útlevele szerint a helyes dátum 1827) 1844-től a pesti egyetem orvosi karán tanult, ahol a haladó gondolkodású Balassa János sebészprofesszor kedvelt tanítványa volt. A szabadságharcban nemzetőrként, majd a Szabolcs vármegyei önkéntes zászlóalj gyógyszertárának parancsnokaként, később honvédorvosként, végül a 104. honvédzászlóalj főorvosaként szolgált.

Orvosi oklevelét 1851-ben Pesten, szülészmesteri és sebészi képesítését egy évvel később, Bécsben szerezte meg. Nem sokkal később azonban egy rokonának írt – Ferenc József császárt “jóképű gyereknek” tituláló, a cenzúra által jól táplált gyereknek értelmezett – megjegyzése miatt felségsértés vádjával mindkét városból kitiltották és Nagykállóra száműzték. Korányi 1852-től itt dolgozott gyakorló orvosként kitűnő diagnoszta hírében álló apja mellett, akitől előbb megtanulta a betegészlelés művészetét, majd önállósulva 1859-ben megalapította a helyi kórházat.

Orvos barátaival – köztük Markusovszky Lajossal – levelek útján tartotta a kapcsolatot, 1857-58-ban tudományos körutat tett velük Nyugat-Európában, ahol felkeresték a legnevezetesebb egyetemeket és orvosi intézeteket. Korányi tapasztalatait összegezve alapvetésnek számító tanulmányokat írt a hazai orvosképzés reformjának szükségességéről. Szakmailag két kérdés, a malária okozta lépmegnagyobbodás, illetve a gyermekhalandóság foglalkoztatták, 1860-61-ben ő írta meg a gyermekhalandóság okait feltáró első hazai tanulmányt.

1860-ban megnősült, hat gyermekéből négy érte meg a felnőttkort, közülük Frigyes neves gazdaságpolitikus, pénzügyminiszter lett, Sándor pedig az egyik leghíresebb magyar belgyógyászként öregbítette az orvosdinasztia hírét. Korányit 1861-ben Szabolcs vármegye főorvosává választották meg, három évvel később amnesztiát kapott. Visszakerült Pestre, ahol idegkórtanból magántanári képesítést szerzett, majd 1865-től a Rókus Kórház idegosztályának vezetője lett. 1866-ban egyetemi tanárrá nevezték ki a belgyógyászati klinikára, az ő irányításával kezdődött meg a hazai korszerű belgyógyászati ellátás és oktatás fejlődése, a köré gyűlt orvosokból alakult meg az európai hírű Korányi-iskola. (Nála tanult a világhírű román bakteriológus Victor Babes, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem egyik névadója is.)

1884-ben az akadémia levelező tagjává választották, és tolcsvai előnévvel nemességet kapott. 1886-87-ben rektorként irányította a pesti egyetemet. 1891-ben a főrendiház örökös tagjának nevezték ki, 1908-ban bárói rangra emelték. Orvosi működésének fél évszázados jubileumát 1901-ben tanítványai és tisztelői fényes külsőségek közepette ülték meg, tiszteletére emlékérmet is vertek. Korányi részt vett az egészségügyi reformintézkedések kidolgozásában, bevezette a laboratóriumi kutatást, a biokémiai, a bakteriológiai és a röntgenvizsgálatokat, a klinikai gyakornoki rendszert. Az első magyar orvos volt, akinek tudományos munkásságára a külföld is felfigyelt, meghatározó kézikönyvek (lépfenéről, tüdőbetegségekről szóló) fejezeteit írta meg.

Önálló tudományos eredményei főleg a mellkasi betegségekkel kapcsolatosak, elsőként foglalkozott a relatív szívbillentyű elégtelenséggel. Szintén elsőként ismerte fel a tuberkulózis terjedésének társadalmi veszélyét, nevéhez fűződik a tuberkulózis elleni küzdelem kezdeményezése, a tüdővizsgáló rendelői hálózat kiépítése, valamint az 1901-ben Budakeszin megnyílt Erzsébet királyné Tüdőszanatórium megtervezése, felépíttetése és a költségeknek közadakozásból való összegyűjtése. Az intézményben 1904-ben még I. Ferenc József király is látogatást tett.

A magyar belgyógyászat úttörője 86 éves korában, Budapesten halt meg. A Kerepesi temetőben, a családi síremlékben helyezték örök nyugalomra. Számos intézmény névadója, 1949 óta az ő nevét viseli az általa alapított Erzsébet Szanatórium (a mai Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet), az intézmény parkjában 1927-ben, születésének centenáriumán állították fel mellszobrát. 1955-ben az ő emlékezetére alapította az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete a Korányi Frigyes-emlékérmet, amelyet évenként osztanak ki a tbc elleni küzdelem terén kimagasló eredményt elért orvosoknak.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »