Jogod van rá I.: Mi történik, ha igazoltat a rendőr, de nincs nálunk a személyink?

Mindennapi joggyakorlat Szlovákiában magyarul.

 

Kötelesek vagyunk magunknál hordani a személyi igazolványt?

 

A hiedelem, miszerint törvény írja elő, hogy a személyinket kötelőzően magunknál kell hordani, csak egy hosszú évek óta fennálló mítosz a társadalomban. A személyi igazolvány olyan okirat, amellyel a szlovák állampolgár igazolja önmagát, állampolgárságát és más adatokat.

 

Mit mond a jogszabály?

 

A 224/2006-os személyi igazolványokról szóló törvény a § 2  2. bekezdése a következőképpen szól:

 

Minden állampolgárnak, aki betöltötte 15. életévét és állandó lakhelye van a Szlovák Köztársaság területén, rendelkeznie kell személyi igazolvánnyal, ha  törvény nem rendelkezik másképp.

 

Köznyelvre lefordítva  ez annyit jelent, hogy: “minden állampolgárnak kell, hogy legyen személyi igazolványa”

 

Amennyiben tehát a törvényben előírt feltételek teljesülnek, minden szlovák állampolgárnak rendelkeznie kell személyi igazolvánnyal.

 

Így világos, hogy a rendelkezést nem értelmezhetjük önkényesen, kiterjesztve arra a plusz kötelességre is, hogy a személyinket kötelesek vagyunk magunkkal hordani.

 

A 224/2006-os törvény a § 14 sorolja fel a személyi igazolvánnyal kapcsolatos kihágásokat, melyek között a személyi igazolvány hiánya nem szerepel a szabálysértések között. Sőt, a kihágásokról szóló 372/1990 törvény sem említi.

 

Mi történik akkor, ha igazoltatni akar a rendőr, de nincs nálunk a személyi?

 

A személyi igazolvány többek között a személyazonosságunk igazolására szolgál. De hogyan igazolhatjuk magunkat? A rendőri testületről szóló 171/1993 sz. törvény § 18 1. bekezdése szerint a rendőrnek joga van felszólítani bennünket arra, hogy igazoljuk magad. Ezt azonban nem csak a személyi igazolvánnyal, hanem például az útlevéllel is megtehetjük.

 

A rendőri testületről szóló törvény egyrészt felhatalmazza a rendőrt arra, hogy igazoltassa a polgárt, de ez még mindig nem vonja maga után azt a törvényi kötelességet, hogy a személyinket magunknál is kell hordani.

 

Ha tehát nem tudjuk a rendőrnek személyigazoló okmánnyal igazolni a nevünket, születési dátumunkat és lakhelyünket, további lehetőség az is, hogy közreműködünk a rendőrrel és szóban diktáljuk be ezeket az adatokat.

 

Mindezt aztán atfuttatja a lakossági adatbázison, hogy meggyőződjön a felvett adatok valósságáról és érvényességéről (A 171/1993 sz. törvény § 18 4. bekezdése értelmében).

 

Ha sem személyigazoló okmánnyal, sem az adataink szóbeli közlésével nem tudjuk helytállóan igazolni magunkat, vagy elutasítjuk a kérést és nem közöljük adatainkat, a rendőrnek jogában áll a helyi rendőrőrsre előállítani a nem engedelmeskedő személyt, hogy megállapítsa személyazonosságát. Ez azonban az utolsó-legvégső “megoldás”.

 

Ha a rendőr  az előállítástól számított 24 órán belül kihallgatás útján vagy tanuk által nem igazolja az adott személy azonosságát, köteles az illetőt szabadon engedni.

 

Tóth Lívia, jogász

 

A Körkép.sk Jogod van rá! címmel új sorozatot indít, melyben különböző, naponta felmerülő jogi  eseteket járunk körbe.

Nyitókép: aklalikova.eu


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »