Jemeni az ország legszeretettebb doktora

Jemeni az ország legszeretettebb doktora

A jemeni orvost barátként köszöntik a gyerekek, és éjjel-nappal számíthatnak rá a családok. A Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház csecsemő- és gyermekgyógyász főorvosát egy internetes közönségszavazás során idén az év orvosának választották. Mint mondta: ez a legnagyobb megbecsülés, amit kaphatott. A férfit egy családi tragédia terelte a pályára, alázatos munkája és a gyermekek iránti odaadása Gyula legszeretettebb orvosává tette.

Egy családi tragédia miatt választotta a gyógyítást Abdulrahman Abdulrab Mohamed jemeni származású orvos. A Magyar Nemzetnek elmondta: mindössze 12 éves volt, amikor húga egy napon lenyelt egy pénzérmét. Aznap sajnos épp ünnepnap volt, s a várostól távoli kis faluban, ahol éltek, nem volt orvosi ellátás. Kétéves testvére a család és a szomszédok szeme láttára fulladt meg. Az eset után Abdulrahman Abdulrab Mohamed a háziorvost faggatta, hogy meg tudta volna-e menteni a testvérét. A nemleges válasz után a fővárosba utazott, hogy az ottani orvosi egyetemen tegye fel ismét a kérdést. A válasz ekkor már igen volt. Ekkor határozta el, hogy orvosnak tanul, azért, hogy a rászoruló gyermekek megfelelő segítséghez juthassanak. A jemeni orvos azóta is minden megmentett kisgyermekben saját húgát látja.

A gyulai gyermekorvos elmondta: a gyerekekkel kialakított különleges kapcsolat kulcsa, hogy nagyon szereti őket, és a szülőket is partnernek tekinti, hiszen ők azok, akiknek a legtöbb információjuk van a gyermekről.

– A barátságos fellépés, a szerénység, a kedvesség és az őszinteség az, ami segít abban, hogy bízzanak bennem a gyerekek, hagyják, hogy meggyógyítsam őket – mesélte az orvos, aki mindennap a koraszülött-, újszülött- és gyermek-intenzívosztályon kezd. Körbejár a kis betegek között, megnézi, ki milyen állapotban van, de koraszülött-gondozással és -szállítással is foglalkozik. 1999 óta dolgozik Gyulán, mint mondta: ez az otthona, és „nincs az a pénz”, ami miatt itthagyná betegeit. Számára Gyula a világ legszebb és legértékesebb városa.

Nélküle nem sikerült volna

Kiderült, több olyan család is él Gyulán és környékén, akikkel Abdulrahman Abdulrab Mohamed már hosszú évek óta jó viszonyt ápol, az internetes közönségszavazás alapján idén őt választották az év orvosának is. Az Astellas-díj honlapján, ahol a jelöléseket is bemutatják, egy édesanya szívszorító történetben mutatja be, hogyan segített neki az orvos átvészelni pici babája elvesztését. Mint írta, nélküle nem sikerült volna. Abdulrahman Abdulrab Mohamed szerint ők mára szinte családtagként tekintenek rá, a szülőkön kívül a nagymamával és a két kislánnyal is nagyon jó kapcsolatot ápol. – Sok olyan családot ismerek, amelyekkel már szinte baráti a viszony. Törekszem rá, hogy mindig közvetlen kapcsolat alakuljon ki – mondta az orvos.

Arra a kérdésre, hogyan került Magyarországra, elmondta: az orvosképzés nagyon drága volt hazájában, neki pedig nem volt pénze, ezért ösztöndíjra pályázott.

– Beírtam, hogy előnyben részesítem Magyarországot. A tanárom javaslatára döntöttem így, neki ugyanis voltak itt rokonai, és tudta, hogy nagyon jó az orvosképzés. Azt mondta, errefelé kedvesek az emberek, és valóban nem bántam meg a döntésem – mondta az év orvosa. Egyéves nyelvi előkészítő után kezdhette el a képzést a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen, ahol 1996-ban diplomázott. Akkor még nem tudott Magyarországon maradni, ezért két évig Jemenben dolgozott, de közben végig visszavágyott. – Az egyetem alatt rengeteg barátságot kötöttem, mivel alapjában véve nyitott ember vagyok. Hét év után több barátom volt itt, mint Jemenben, ezért nagyon szerettem volna visszajönni – emlékezett vissza.

Kezdetben nehéz volt a magyar

A nyelvi korlátokkal kapcsolatban megjegyezte: kezdetben nehéz volt a magyar, de sokat segítettek a hallgatótársai és a tanárai is.

A Gyulán letelepedett orvos mára három gyermek büszke édesapja, akik az apai példát követve mindannyian orvosok szeretnének lenni. Nem is csoda, hiszen Abdulrahman Abdulrab Mohamedet imádják a gyerekek, több mint 12 ezren választották őt az internetes szavazáson is.

– Nagyon meghatott a jelölés, őszintén megkönnyeztem azokat a leveleket, amelyeket a szülők küldtek be. Az öröm mellett felelősséget is éreztem az emberek iránt. Úgy gondolom, hogy egy gyermek elvesztése elképzelhetetlen tragédia, ilyenkor az ember nem is akar emlékezni a történtekre, ezért is jelent sokat, hogy egy édesanya a jelöléshez csatolt levelében ismét felidézte a vele történteket. Miután értesültem a dologról, azonnal felhívtam, hogy köszönetet mondjak, de ő csak annyit mondott: a jelölés óta minden héten ellátogatott a gyermeke sírjához, és azért imádkozott, hogy én kapjam meg a díjat – idézte fel a gyermekgyógyász.

A díj kincsesláda

A díjjal kapcsolatban megjegyezte: számára a doboz, melyben a díjat átadták, kincsesláda, amiben sok gyermek és szülő szeretete van elrejtve. – Számomra ez az elismerés mindennél többet ér – mondta.

A szülők szerint a kivételes orvosnál mindig első a beszélgetés, az ölelés, és csak ezt követi a gyermek megvizsgálása. Abdulrahman Abdulrab Mohamed szerint ez az egyik oka annak, hogy nagyon jó a kapcsolata a kis betegekkel.

– Szeretek velük játszani; amikor egy új páciens érkezik, egy kis beszélgetés után mindig megölelem őket, hogy biztonságban érezzék magukat, és csak ezután vizsgálom meg őket. Fontos, hogy nem bagatellizálom el a vizsgálatot, hiszen tudniuk kell, hogy mi és miért történik velük. Sosem sürgetem őket, ha úgy látom, hogy még nincsenek felkészülve például a vérvételre, adok egy kis időt. Sokkal jobban bíznak bennem, ha nem azt hazudom, hogy nem fog fájni, hanem elmondom, hogy egy picit kellemetlen lesz, de ne féljenek, mert a cél, hogy meggyógyítsuk őket. Sírni is hagyni kell őket, hiszen számukra az is egyfajta fájdalomcsillapítás. A vizsgálat végén előveszem a kincsesládám, s egy matricát adok nekik, amelyen a kedvenc állatuk szerepel – magyarázta a gyermekorvos a módszerét.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 24.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »