„Játszottam lányokkal és fúvós hangszeren”

„Játszottam lányokkal és fúvós hangszeren”

Játszott lányokkal és fúvós hangszeren – és még annyi minden(ki)t nem szeretett még. Sok mindent megírt dalaiban a hétfőn elhunyt Somló Tamás, egyike az utolsó magyar polihisztoroknak.

Somló Tamás honlapját aktualizálták. Az igényes felületen korábban az LGT Nem adom fel! című slágere szólt, amelyet a művész különböző formációkban számtalanszor a közönség elég vitt. A tavalyi debreceni koncertfelvétel képei elé azonban kedd reggel felkerült négy plusz négy számjegy, közéjük pedig egy kötőjel. A Somló születését és halálát jelző évszámok.

A Somló azok közé a zenészek közé tartozott, akit mindig a buli, a sztorik, az asszonyok, a poénkodás, a mindig és mindenhol muzsikálás, illetve hát maga a színpadi jelenlét mozgatott. A mai világ hétköznapjaiban is parádésan elvolt – igen, vásárra vitte a bőrét nemrég az X-faktor zsűritagjaként is, ahol általa tehetségesnek gondolt fiataloknak mondott legendaként néhány biztató szót –, ám játékossága nem csak egy boogie volt a zongorán. Néhány hónapja egy Batthyány téri virágárusnál találkoztam vele, és mindenképp magam elé akartam engedni a láthatóan rossz bőrben lévő hírességet, amit ő mosolygósan, poénkodva utasított vissza, és nagyon röviden szóba is elegyedtünk, pedig biztos nagyobb volt az ő gondja, mint egy fellépés előtti lábujjtörés…

Nem volt elég soha semmi

A hétfői-keddi naptól egy igen tehetséges magyar emberrel szegényebb a nemzet. Somló Tamás ráadásul polihisztor is volt, olyan, amilyenből túl sok ma nem rohangál az országban. Különben is, ma már arra a muzsikusra is fel szokás nézni, aki két-három hangszeren és a kottapapír mellett „ott van”, de ha basszusgitárral, fúvós hegedűvel, billentyűkkel vagy épp szaxofonnal a kezében még közeli barátságban van az artisták és a jogászok tudományával – 2004-ben végzett az ELTE-n –, az ember azért már csak felkapja a fejét, és tovább is megy annál, mint hogy a YouTube-on egy-két LGT-nótát végighallgasson.

Gyerekkorában a Práter utcai zenetagozatos iskolában kapott a kezébe először hegedűt – ötödikes korától Horváth Charlie osztálytársa volt –, majd szépen terjedt „át” az érdeklődése a többi hangszer felé. Kisvártatva azonban a zenei közeg sem volt neki elég, keze és tüdeje után az egész testére kiterjedő „foglalkozást” keresett magának, Heinemann Sándor cirkuszi karmester hatására profi artista lett, a Luxor csoport művészeként utazta körül a világot először – csoda-e, hogy mégsem ebben a rétegműfajban lett ismert? (Róla és Ferenczi György muzsikusfenoménról sem túlságosan ismert, hogy menő zenebohóc volt régebben.)

Hanem a Locomotiv GT jellegzetes hangú, trapézgatyás, pajeszos basszusgitárosaként, ahová Frenreisz Károly helyettesítésére került. Az LGT egyébként pályafutása ötödik együttese volt már 1973-tól gyakorlatilag mostanáig, előzőleg az Omegában is megmutatta magát. Azért gyakorlatilag, mert elméletben 1987-ben a zenekar megszűnt, Somló évekre Dániába távozott, ahonnan Demjén Ferenc baráti szavára jött haza. No de vissza a zenekar hőskorszakára (1973–1980): az LGT-ben megint nem volt neki elég az éneklés és a basszus, szájharmonikát ragadt, meg szaxofont, meg klarinétot… Dal született varsói „eltűnéséről”, ő vetette papírra az Álomarcú lányt, a már említett Boogie a zongoránt, az Annyi mindent nem szerettem méget, és a sor hosszan folytatható – talán nincs olyan korábban szerelmes magyar ember, aki ne botlott volna bele az Olyan szépek voltunkba, amely szintén az ő kompozíciója.

A gyomra feladta

Fájóan hosszan. E dalok szerzője és előadója pedig most már csak a felvételeken van köztünk. Tíz magyar és hét angol nyelvű zenei albumhoz adta magát a zenekarban, a kilencvenes évektől öt szólókorongja is kijött, idén nyárra is számos koncertje volt lekötve.

http://mno.hu/

Korábbi daganatos betegségéből állítólag meggyógyult, és egyébként kendőzetlenül beszélt is róla, nem kevés öniróniával, de gyomorbetegsége az utóbbi hónapokban ledöntötte a lábáról. Részleteket a közeli hozzátartozók kérésére nem lehetett tudni, annyi volt nyilvános, hogy rettenetesen le van fogyva, és nincs műthető állapotban, otthon ápolják.

Sokan mondják, hogy 2016 eddig mennyi szomorúságot hozott a zenekedvelőknek. Somló Tamás most volt soron, eddig akadt egy kerék, tovább forog még.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »