Ízelítő a székely nyelvzseni műveiből – Parkolópályára tették

A Hargita Kiadóhivatal Székely Könyvtár-sorozatának 51. köteteként jelent meg a híres nyelvtudós, utazó, keletkutató és egyetemi tanár, Szentkatolnai Bálint Gábor (1844–1913) válogatott műveit tartalmazó könyv.

Ősbemutatóját júniusban tartották a harminc nyelvet behatóan ismerő és beszélő székely zseni szülőfalujában Szentkatolnán, kedd este pedig a sepsiszentgyörgyi közönség is megismerhette a Székely Nemzeti Múzeumban. Az eseményen a kiadó igazgatója, Lövétei Lázár László is jelen volt.

A tartalmát összeállító és a kötetet bemutató dr. Borcsa János irodalomtörténész magyarnyelv- és irodalom szakos tanárként több mint három évtizeden át tanított Szenkatolnán.

Így kapcsolódhatott be a méltatlanul feledésbe merült tudós emlékezetének ébrentartásáért munkálkodók tevékenységébe, melyet a falu lakossága is szívvel-lélekkel támogatott. Elhangzott véleménye szerint az életmű megismerése és értékelése szempontjából óriási jelentőséggel bír, hogy a nyelvész tollából született írások egy részét könyv formájában is sikerült a jelen és jövő olvasói számára elérhetővé tenni.

Amint megtudhattuk, Szentkatolnai Bálint Gábor iskolás évei részben a szabadságharc (1848–49) elfojtását követő önkényuralom időszakára estek, amikor a nemzet minden tagja érezhette, hogy a magyarságot katonai, társadalmi és szellemi-kulturális téren egyaránt térdre kényszerítették Európa nagyhatalmai. A szülőfaluban megkezdett tanulmányait a kantai (ma Kézdivásárhely része) római katolikus gimnáziumban folytatta, majd Csíksomlyó, Marosvásárhely, Székelyudvarhely és Nagyvárad következett, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett. Már ekkor 12 idegen, zömében nyugati nyelven beszélt.

Érdeklődése a bécsi, valamint pesti jogi egyetemen fordult a keleti nyelvek felé, minek köszönhetően Fogarasi János akadémikus ajánlására a Magyar Tudományos Akadémia őt küldi a mongol és mandzsu nyelv tanulmányozására az Orosz Birodalomba, ahonnan Mongóliába is eljutott. Ennek ellenére, mivel a kiegyezés utáni Magyarországon egy nemzetellenes tudománypolitikai kurzus kerekedett felül a szellemi életben, a Pestre való visszatérése után azzal szembesül, hogy hihetetlen tudását és nyelvismeretét nem értékelik, sőt igényt sem tartanak rá.

Ennek hatására önkéntes száműzetésbe vonul, melynek 12 esztendeje során több bizalmi állást töltött be az Oszmán Birodalomban, bejárta a Közel-Keletet, és arab nyelvet is oktatott az athéni egyetemen. Hazatérése után szülőfalujában telepedett le, innen hívták meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen számára létrehozott ural-altáji tanszék élére (1893), ahol 19 éven keresztül kamatoztathatta kivételes tudását és képességeit.

Badarságnak tartotta a finnugor-elméletet, de a török eredetezést sem fogadta el, a magyart a turáni nyelvek önálló ágaként a hun és szkíta nyelvvel hozta kapcsolatba. Tudományos munkássága hozadékához tartozik többek között a török nyelvtan, tatár nyelvtan és szótár, valamint a kabard nyelvtan és szótár megírása. A most megjelent kötetben szereplő írásait felütve pedig megismerhetjük a hunokról és a honfoglalásról, illetve a székelység nyomorúságának okairól alkotott véleményét is.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »