Itt a válasz, arra, hogy kerüli ki a sorfalat a labda

Tudta, hogy eredetileg a focilabda olyan volt, mint a röplabda vagy a vízilabda? És a Magnus erőről hallott? Ez a cikk érdekelni fogja a szabadrúgásspecialistákat.

Kedves olvasónk, Kutasi Csaba könnyűipari mérnök hétfőn azt boncolgatta cikkében, hogy miért durranhatott ki a Beau Jeu a svájci-francia meccsen. Ezúttal a futball labda fejlődéséről és legspeciálisabb aerodinamikai mozgásáról mesél nekünk.

A klasszikus futball labda kialakulása az 1846-os cambridge-i határozatra vezethető vissza, amikor a sportág elvált a rögbitől és a labdarúgás önálló útra tért. Több évtized eltelte után a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) kezdeményezte, hogy a nemzetközi mérkőzéseken az egységes labdát alkalmazzák.

Fotó: Kutasi Csaba

A futball labda eleinte olyan volt, mint a mai röplabda vagy vízilabda, azaz hosszúkás bőrszeletekből varrással alakították ki, felfújt belső alkalmazásával. 1960-ban egy magyar mérnök, Lévay József (1924–2008) fejlesztette ki, az ötszögekből és hatszögekből összeállított labdát. A több részből összevarrt labda így kerekebbé vált.

A bőridomok alábélelése is újítást jelentett, ennek hatására az átnedvesedett marhabőr kisebb mértékben deformálódott. Azonban folyamatosan fejlesztésre szorult a futball labda, többek között a geometriai, illetve aerodinamikai pontosság fokozása és a tökéletesebb irányíthatóság érdekében. Hasonlóan előtérbe került a könnyebb labdaátvétel elősegítése, az eső áztatta vizes pályákon folyó játéknál a labda vízfelvételének csökkentése. Az idők folyamán háttérbe szorult a bőrből történő előállítás, lassan elmaradt a szelepes felfújható belső, a varratok kiváltásra kerültek, sorra megjelentek a különböző szintetikus anyagú labdák.

Hogyan kerüli meg a labda a sorfalat?

Az indításkor, például elrúgáskor megpörgetett, levegőben repülő labdára a kezdősebességen kívül hat a gravitáció, a közegellenállás és a létrejövő felhajtóerő. A forgó labda a levegővel való súrlódás következtében forogni kezd. Miután a nagyobb és a kisebb közegsebességű részek között nyomáskülönbség lép fel, megjelenik a felhajtóerő. A jelenséget a labda forgása idézi elő, a légörvényt nem a test alakja váltja ki (mint amikor a repülőgép szárnyprofiljánál felhajtóerő keletkezik). A jelenséget 1853-ban Heinrich Magnus német fizikus írta le először, ezért „Magnus erőnek” is nevezik.

Fotó: Kutasi Csaba

A Magnus-effektus egyik legismertebb előfordulása az ún. „nyesett labda” görbe pályája. Ez több labdajátéknál fennáll, a játékos által megpörgetett labda a várttól eltérő helyzetben mozog. Pályája, mint ballisztikus görbe, nem marad a függőleges síkban, hanem oldalirányban eltér. Így a trükkösen meglőtt labda az útjába álló védőjátékost is ki tudja kerülni.

Fotó: Kutasi Csaba

Roberto Carlos az 1997-es franciák elleni meccsen élesben használja ki a Magnus-erő adta lehetőségeket:


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »