Iskolaválasztás – Kell-e tanulni a gyerekkel?

Iskolaválasztás – Kell-e tanulni a gyerekkel?

Megkezdődtek az iskolai beiratkozások, nagy dilemmát élnek át ilyenkor a szülők: hova, kihez írassam a gyerekemet? Az óvónők véleményét kérjük ki a gyerekünkről, mert az iskolaérettek jobban bírják a terhelést, az iskolával járó napi rutint. Sajnos bekerülhetnek előkészítő osztályba még a hatodik életévüket be nem töltött gyerekek is, akik (különböző okok miatt) általában alulmaradnak a teljesítésben.

Hasznos, ha jó előre tájékozódunk az iskoláról, és gondoljuk át azt is, milyen távolságra van, ki fogja vinni-hozni, a rövid vagy hosszú programmal működő előnyösebb a szülő munkabeosztása szempontjából. A nyílt napokat ne hagyjuk ki, mert ilyenkor megismerkedhetünk a leendő tanítókkal, megnézhetjük az osztályt, betekintést nyerhetünk annak életébe. A döntésnél vegyük figyelembe a tanító személyiségét, mennyire szimpatikus, nyitott, úgy érzem-e, hogy meg tudom beszélni a majdan adódó problémákat.

Az osztály berendezése is árulkodik a tanító személyiségéről, módszereiről. Ha barátságos, ha didaktikai eszközöket látunk benne, lexikonokat, szótárakat, ismeretterjesztő könyveket, és az adott korosztálynak megfelelő szépirodalmi köteteket, ha a gyerekek munkáival van otthonossá téve, ha a kicsik szükségleteit (megfelelő bútorzat, poharak, wc-papír) szolgálja, akkor jó helyen járunk.

A neves pszichológus Vekerdy szerint „az a jó iskola ismérve: ahol megmarad a gyerekek érdeklődése, ahol megmarad a gyerekek kíváncsisága a világ dolgai és az ember dolgai iránt, és nem apad el.”

Az iskola megkezdése előtt sok szülőt foglalkoztat a kérdés: hogyan tudja elérni, hogy gyerekének egyedül eszébe jusson, hogy tanulnivalója van, vagy ha segítségre szorul, milyen módon, mennyit ajánlatos segíteni, vagy egyáltalán kell-e az útbaigazítás?

Szerintem fontos, hogy a tanulás kezdetén, amíg ráérez annak ízére, motiválttá válik, fokozottabban figyeljünk rá. Alakítsunk ki egy programot a gyerekkel közösen, pl. iskola után ebéd, kevés pihenő, majd tanulás. Igyekezzünk arra szoktatni, hogy figyeljen erre, és önállóan tartsa be. Amíg kialakul, lehet figyelmeztetni, hogy pl. jó lenne most már nekifogni, mert később fáradtabb leszel/ha még biciklizni is akarsz, jobb, ha túl leszel előbb a tanuláson!

Hagyjuk, hogy egyedül pakoljon ki a táskából, lapozza füzetét, könyvét, jussanak eszébe az iskolában tanultak, majd keresse meg a feladatokat. Próbálja meg kitalálni az utasításokból, hogyan kell megoldani. Ha elakad, segíthetünk, de semmiképpen nem kész információkkal, hanem inkább próbáljuk meg rávezetni a megoldásra. Ha tárgyakkal teszünk érthetővé egy nehezebb matematika feladatot, könnyebben megérti, és nem kedvetlenedik el.

A mi iskolarendszerünk a mai napig a kész információátadáson alapuló tanulást szorgalmazza, és sajnos kevés az olyan típusú tevékenység, ahol a tanuló az ismereteit önállóan szerzi meg. Az élet más területén is kevésbé önálló gyerekek esetében tapasztalom, hogy fokozottabban igénylik a segítséget, támogatást. Ha otthon maximálisan ki van szolgálva a szülő által, az iskolában és a tanulásnál is elvárja a szülői segítséget. Gyakran hallom hiányzó felszerelés estében, hogy „anyukám elfelejtette felpakolni”. A gyerekben tudatosítani kell, hogy ez az ő dolga, ő felel érte. Az otthon tanulás alkalmával meggyőződhetünk arról, hogy érti az anyagot, és kizárható a különböző tanulási nehézségek valószínűsége.

Sajnos, előfordul, hogy kevésbé motivált, nem érdekli a tanulás, a gyereknek, tanítónak nincs sikerélménye, a szülő csalódott. A pedagógussal közösen ajánlatos átbeszélni a tapasztalatokat, közösen megfejteni a lemaradás okát, ha szükségesnek látjuk, kérjünk segítséget a megfelelő szakembertől.

Czika Ágnes pedagógus
Székely Hírmondó


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »