Irányváltások

Ahogy már korábban, úgy ismét egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal zavarják össze a gazdaság szereplőit a kormány tagjai. Tegnapelőtt még lelkesen üdvözölte Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének ötletét, miszerint a vállalkozások növekvő munkaerőhiányának orvoslására 250 ezer „kulturálisan beilleszthető”, szakképzett munkaerőt kellene behozni az országba. Ritkán látható rugalmassággal egyből adókedvezményeket, lakhatási támogatásokat ígért a hozzánk érkező munkaerő elhelyezéséhez.

A hurráoptimista hangulat azonban nem tartott sokáig. Valakinek ugyanis nagy nehezen leesett, hogy már közel másfél éve folyik a migránsellenes kampány, s ősszel „népszavazunk” is a bevándorlók betelepítése ellen. Erről szólt tavaly a nemzeti konzultáció 960 millió forintért, és két, menekülteknek szóló plakátkampány csaknem 1,2 milliárd forintért. Az idén májusban ugyancsak milliárdos kampányt indított a kabinet a menekültkvótás népszavazást beharangozó, Üzenjünk Brüsszelnek felütésű plakátokkal. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az október 2-i kvótareferendum 4,5 milliárd forintba kerül, akkor egyértelműnek tűnik Orbánék szándéka. Kerül, amibe kerül, de a bevándorlásellenes hangulatot életben kell tartani, és ezzel persze jól járnak a kampánymegbízásokat elnyerő kormányközeli cégek is.

Lázár János kancelláriaminiszternek jutott a feladat, hogy a tegnapi kormányinfón bejelentse: szó sincs arról, hogy figyelembe vennék a gyáriparosok kérését. Nem is csoda a gyors irányváltás, hiszen az ellenzéki pártok rögtön rárepültek Varga Mihály nyilatkozatára, és hiteltelenséggel vádolták a kormányt. Persze Varga is azonnal visszavonulót fújt, és a sajtót hibáztatta nyilatkozata félreértelmezéséért.

Pedig a felvetett probléma valós: miközben a kormány azzal dicsekszik, hogy napról napra jobb a foglalkoztatási helyzet Magyarországon, egyre több ágazatban üti fel a fejét a munkaerőhiány. Mostanra érett be ugyanis az Orbánék által meghirdetett munkaalapú társadalom – valójában az alacsony bérek és a ritkásra szövött szociális háló politikájának – „gyümölcse”. Egyes becslések szerint már közel félmillió honfitársunk inkább a hanyatló Nyugaton keresi a boldogulását, miközben 200 ezren az árkot kapirgálják közmunkában. S még több százezerre tehető azok száma, akik legfeljebb segélyt kapnak, vagy a feketegazdaságban próbálnak boldogulni. Legalább egymillió munkaképes embernek nem tud tehát rendes állást adni a kormány. Csúfos kudarcba fulladt a Gyere haza, fiatal projekt is, amelyre 100 milliót költöttek, de csak 105, külföldön dolgozó magyart sikerült hazacsábítani. Tisztességes munkabért ugyanis nem akarnak vagy tudnak adni a magyarországi munkaadók, és ezért a gazdaságpolitikát okolják. Ami a közmunkásokat illeti, szakértők szerint a harmaduk-negyedük el tudna helyezkedni a versenyszférában is, ha értelmes átképzési programban vehetnének részt. A jelek szerint azonban ilyen nincs, mint ahogy a kormány által nagy elánnal beharangozott duális szakképzésnek sem látni az eredményét.

Ha igazi megoldást akar a kormány, akkor kénytelen lesz valóban átalakítani a magyar oktatási-képzési rendszert, s kiegyezni a pedagógustársadalommal. Különben marad a kínzó kérdés: miért érné meg inkább importálni a munkaerőt, mint az itt lévő magyaroknak biztosítani a képzést és az elhelyezkedési lehetőséget?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 08.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »