Integráció helyett radikalizáció

Integráció helyett radikalizáció

Végletesen töredezett a francia társadalom, a nagyvárosok szegregáció felé haladó negyedei jelentős mértékű leszakadó rétegeket termelnek ki. A radikalizáció melegágyaira sokkal több figyelmet kellene fordítania a francia döntéshozóknak.

Tavaly a dzsihadista hátterű terroristák tíz százaléka került ki Franciaország délkeleti Provence-Alpes-Cote d’Azur megyéjéből, itt 140 iszlám radikálist tartottak nyilván. Ezek az adatok Manuel Valls kormányfőtől származnak, ugyanakkor a radikalizációellenes belügyi munkacsoport megyei részlege ennek majdnem a duplájáról számolt be, arról, hogy 236 radikalizált személyt azonosítottak és követtek. A Le Figaro francia napilap pedig még 2014-ben hozott egy olyan statisztikát, amely szerint a Franciaországban élő, dzsihadista kapcsolatot ápoló gyanúsítottak 6,5 százaléka, 515 személy került ki az Azúr-parti megyéből. A megfigyelt személyek közül korántsem mindenki ellen adott ki körözést a rendőrség, még kevesebbnek kellett bíróság elé kerülnie. Abban az évben ebből a megyéből 55 személy, köztük 18 kiskorú távozott az Iszlám Állam által ellenőrzött területekre, Szíriába és Irakba. Közöttük volt egy család, amelynek nem kevesebb, mint tizenegy tagja járt oda-vissza az országok között. Már akkor a fókuszba került a nizzai illetőségű Omar Diaby, aki évekig prédikált a város egyik közösségében, majd 2013-ban Szíriába távozott, ahol egy francia fegyveres különítményt alapított, nem meglepő módon nizzai fiatalok részvételével.

Kulturális különbségek, vallási hagyományok

Hogy a francia integráció kihívások előtt áll, már ebből az adatsorból is látható. A bevándorlók első, második és harmadik generációjának nagy hányada szegregált körülmények között él, rendszerint nagyvárosokban. Egy ilyen gócpontban, Nizzában a dzsihadizmus által beszippantott fiatalok családjával foglalkozik Amélie Boukhobza pszichológus. A svájci L’Hebdo napilap tegnap vele készült interjújában a szakértő elmondta, a tavalyi párizsi terrormerényletek után a média és a kormányzat által elkövetett nagy hiba volt, hogy a tettesek felkutatása, az okok keresése leginkább a Szíriába távozott, onnan visszatérő radikalizált elemek körül zajlott. Pedig nem kell az Iszlám Állam területére távozni, hogy valaki radikalizálódjon. Boukhobza szerint az iskolarendszer előtt álló kihívások, például az, hogy a kulturális különbségek, a vallási hagyományok miatt egyre több gyerek esik ki a közoktatás rendszeréből, szintén közvetett táptalajt adnak a párhuzamos társadalmak, szeparált közösségek túlélésének. A szakember szerint továbbá azzal, hogy az Iszlám Állam területe a hadszíntéren elszenvedett vereségek miatt jelenleg csökken, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a radikalizáció is csökkenne, az a félelmetes, hogy még növekedés is tapasztalható. Mint mondta, személyes és rendszeres párbeszéddel nagyon sok potenciális merényletet lehet megelőzni, de mindig lesznek olyanok, akik kicsúsznak a látótérből.

Az amerikai Brookings kutatóintézet egy tanulmányában a francia és a belga etnokulturális enklávék és a nemzetközi terrorizmus között fennálló kapcsolattal foglalkozik. Beszédes, hogy a neves agytröszt tényként kezeli az ilyen körzetek létét, és csak kialakulásuk okait tekintve bizonytalan, sürgetve egyben azt, hogy mélyebb kutatások szükségesek a jobb megértéshez. A dokumentum mindazonáltal megállapítja, Franciaország és Belgium tekintetében kapcsolat áll fenn az urbanizáció, a munkanélküliség és a dzsihadizmus között.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 16.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »