Indiánokkal bizniszeltek a vikingek

Indiánokkal bizniszeltek a vikingek

Miközben nálunk Szent István király uralkodott, a vikingek Leif Eriksson révén partra szálltak Új-Fundlandon. Egy expedíció nemrég újra megtette az utat, egy űrarcheológus pedig felfedezett egy telepet, amelyről azt sejtik, hogy vikingek dolgozhattak ott. A hatvanas évek óta már biztos, hogy nem Kolumbusz járt először Amerikában az európaiak közül.

Június elsején elérte az új-fundlandi St. Anthony városát a Széphajú Harald (Harald Hårfagre) nevű viking hosszúhajó, azaz draken. A kísérleti régészet jegyében az Amerika felfedezése nevű expedíción 35 hajós vett részt, április 26-án indultak el Norvégiából. Először persze a hajót kellett megépíteni – ez 2010-ben kezdődött –, majd tökéletesítették a viking uralkodóról elnevezett eszközt, és hosszasan tesztelték folyami és tengeri körülmények között. A legénység útvonala a Shetland-szigeteken, Izlandon, Grönlandon át vezetett a kanadai szigetig. Itt egyébként nem állnak meg, folyókon keresztül mennek el a Nagy-tavakhoz, egészen Chicagóig. „Képzeljék el, ahogy ezer évvel ezelőtt Leif Eriksson eléri L’anse aux Meadowst, térképek és helyismeret nélkül. Új földet talált. Ma ismerjük a térképeket, mégsem volt könnyű út” – írták az expedíció Facebook-oldalán. Egyébként nem ők az elsők, akik újraélik a kalandot: a Leif Erikson (sic!) nevű, 1926-ban épített, knarr típusú hajóval Gerhard Forgero és legénysége utazott Norvégiából Kanadába.

Leif Eriksson (avagy Szerencsés Leif) igazi felfedezőcsaládba született: apja az a Vörös Erik (Eirik Thorvaldsson Raudi) volt, aki Grönlandot elnevezte zöld földnek az akkoriban nyaranta zöldellő mezők miatt, majd településeket is létrehozott ott. Leif innen először Norvégiába járt át kereskedni, majd az akkor éppen törött lábú apja különleges expedícióra küldte. Egy Bjarni Herjolfsson nevű kereskedő Norvégiából Grönlandra tartó, 986 körül zajlott útja során elsodródott a szeles tengeren, és talált egy szárazföldet, amelyről a leírások alapján tudta, hogy nem Grönland. Végül észak felé hajózott hosszasan, majd keletnek fordult, és elérte a keresett szigetet. Tizenöt évvel ezt követően indult Leif Eriksson az eddig még fel nem derített terület felé – írja Denise Dersin a magyarul is megjelent Vikingek: északi kalózok című könyvében az Erik sagája című középkori izlandi ének nyomán.

Leif Eriksson szobra az izlandi fővárosban, Reykjavíkban, a Hallgrímskirkja-székesegyház előtt 2006. január 7-én. Szobrot állítottak neki a kanadai L’Anse aux Meadowsban is Fotó: Marcel Mochet / Europress/AFP

Leif 1000-ben megvásárolta Bjarni hajóját, 35 fős legénységgel vágott neki a kalandnak, amelynek során látta a Bjarni által Erdős földnek (Markland) nevezett Labradort is. Az út végén egy telelésre alkalmas területen, Új-Fundland északi csücskén partra is szállt. A Szőlős földnek (Vinland) nevezett vidéken – ahol sosem termett szőlő – mindössze a következő év nyaráig maradtak a vikingek, és máig nem tiszta, miért hagyták ott a telepet ilyen hamar. Ám Leif bátyja, Thorvald egy évvel később visszatért, ő két telet vészelt ott át, és összetűzésbe is került az észak-amerikai bennszülöttekkel, akiket a vikingek skraelingeknek, azaz vadaknak, más fordítás szerint csenevészeknek neveztek. A feltehetően algonkin indiánok Thorvaldot is halálosan megsebesítették, így a temetést követően a skandinávok ismét hazatértek. (Igaz, az indiánokkal kereskedtek is a vikingek, ezt bizonyíthatja, hogy délen, Maine államban egy ásatás során a 11. század végéről származó viking érmét találtak.) Néhány évvel Thorvald után, 1005 körül az izlandi Thorfinn Karlsefni is próbálkozott Amerikában, de a háziállatokkal érkezett vikingek csak három-négy évig bírták itt.

1960 óta már régészeti bizonyítékok is vannak arra vonatkozóan, hogy a vikingek megelőzték Kolumbuszt Amerikában. Az ügyvédi diplomával rendelkező Helge Ingstad norvég kutató ugyanis ekkor lelt rá L’Anse aux Meadows falucska mellett a vikingek egyik telepére. Mindenki sokkal délebbre, a ma szőlőtermő vidékeken kereste a vikingek nyomát, ám Ingstad a régi leírásokra és saját intuíciójára hallgatva került a faluba, ahonnan egy halász vitte egy régi házhelyekkel teli rétre. Hat év alatt nyolc épületet ástak ki, akadt köztük 25 méteres is. Találtak például orsógombokat is, ami nők jelenlétére utal. Kovács is dolgozott Leif Eriksson telepén, a közeli tőzeglápból kinyert gyepvasércet munkálta meg. A láp szemétlerakóként is szolgált, így itt is találtak tárgyakat. A telep – amelyen a leletek szerint skraelingek, azaz indiánok is éltek, feltehetően a vikingek után – 1978 óta a UNESCO-világörökség része, azóta újjáépítettek házakat, és látogatóközpontot is berendeztek itt.

Az egyik újjáépített viking hosszúház enteriőrje a kanadai L’Anse aux Meadowsban 2010. július 5-én Fotó: D. Gordon E. Robertson / Wikimedia Commons

Tavaly nyáron aztán újabb amerikai vikingtelepre bukkantak, méghozzá műholdak révén – számolt be róla idén áprilisban a The New York Times. Az új telep Új-Fundland délnyugati részén, Point Rose mellett található, mintegy 640 kilométerre L’Anse aux Meadowstól. A felfedezésből a Nova című dokumentumfilm-sorozat egyik kétórás epizódját forgatták le Vikingek kiásva címmel. Ebben mesélte el Sarah H. Parcak űrarcheológus, hogy Grönlandtól Massachussettsig végigpásztázta a partvidéket, a műholdképeket elemezve több potenciális helyszínt is meghatározott, végül egy elszíneződött növényzetet ábrázoló fotó nyomán egy telepre rá is találtak, ahol fémmegmunkálás nyomaira, valamint építményekre bukkantak. A radiokarbon-vizsgálatok bizonyították, hogy a leletek a viking korból származnak, így a régészek nyáron visszatérnek, hogy hozzákezdjenek a telep teljes feltárásához.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 09.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »