In memoriam Tempfli József….

In memoriam Tempfli József….

Törékeny bicegő alakját, jellegzetes hangját és beszédét, alázatosságát és személyéből áradó szeretetét soha nem felejthetem. Sokszor már-már nekem esett rosszul, amikor felül a magyarságért és az egyházért az erején végzett munkája közben örömmel és szeretettel fogadott, amikor elmondta a problémákat, a mindennapok megpróbáltatásait… Sok-sok emlék él bennem Nagyvárad 81. püspökéről, Martinuzzi és Patachich, Széchényi, Bjelik és Scheffler utódáról. Olyan nagy püspökök méltó utóda volt, akik szintén szenvedtek a keresztény magyar nemzetért, akiknek élete keresztút volt, hol a Habsburg, hol a magyar országgyűlés, az oláh miatt. Céljaikat azonban minden vihart legyőzve elérték, mert hitül nagyobb volt a félelemnél. Martinuzzi életével fizetett, mert Erdély függetlenségét durvává vált, hogy amikor készen lett a váradi Püspöki Palota, Mária Terézia azt írta a váradi püspöknek: – „Nem túl nagy ól ez egyetlen kandisznónak.„ Mire a püspök, nem kímélve a császárnőt a következőt írta vissza: „Azért ekkora, hogy egy emse is elférjen benne…” E „szívélyes meghívásnak” nem lett eredménye, ha csak azt nem nevezzük annak, hogy Patachichot Kalocsára száműzte a királynő, ahol a művészeteket kedvelő püspök, szintén maradandót alkotott. Széchényi püspök tele lelki fájdalommal élte át Trianon gyalázatát, Bjelik Imrének az oláhok elől kellett menekülnie Váradról. Boldog Scheffler János pedig életével fizetett az Isten és a katolikus magyar hívek iránti hűségéért. A románok nem kegyelmeztek neki…

Tempfli püspök méltó volt e nagy elődökhöz. Hiszen azt mentette, amit e nagy elődök rábíztak. Az egyházmegye magyar és sváb híveit, értékeit – többek között a váradi Püspöki Palotát. Az öreg sváb püspök mindig elérzékenyült ha magyarságáról beszélt, s örömmel szólt arról, ha valamit sikerült elérnie. Futára lehettem Göncz Árpádnál, amikor az egyházmegye nagy bajban volt, s beszélgetést forgattam vele, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Kar, néhai Paskai László vezetésével arra kérte a pápát, hogy az utolsó reményt, a Szent István által alapított és Szent László király által megerősített egyházmegyét a trianoni határok mentén kettéossza. Tempfli püspök Tőkés Lászlóval járt a Vatikánban, hogy e fájdalmas tervet megakadályozza, ám ez nem sikerült. (Ekkor jött létre az addig sohasem volt debreceni egyházmegye.) Tempfli püspök azonban szilárdan állta a sarat szolgálati helyén, s minél több megaláztatásban, fenyegetésben részesítette Őt a Szentszék, a román állam, egyes, anyagi helyzetükkel visszaélő „szeretet”szolgálatok, vagy épp a Budapesten akkoriban regnáló kommunista-liberális kormány, Ő annál nagyobb eltökéltséggel és hihetetlen erővel dolgozott céljainak megvalósításán, amely célok persze nem személyesen Őt, hanem a nemzetet szolgálták.

Egyházmegyéjének kormányzása idején, a 19 év alatt 20 000 fiatalt bérmált meg, 46 papot szentelt, és három püspök szentelésén is társszentelőként volt jelen. Számos állami és egyéb díjat kapott Budapesten.

Élete és munkája nem csupán követendő példa, hanem a nemzet lelkiismerete is. Hiszen Tempfli püspök úr minden cselekedete, intézkedése és minden imája egyetlen célt szolgált: – A nemzet megmaradását, és a keresztény nemzeti egység megteremtését.  Bízom abban, hogy értékes életének példája és értünk mondott égi fohászai e nagy cél elérésében segítségünkre lesznek… Talán nem túlzás, ha azt mondom: – Ne érte, hanem hozzá imádkozzunk!

Stoffán György

The post In memoriam Tempfli József…. appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »