Imre: Így most nem jó szájízzel vonulnék vissza

Imre: Így most nem jó szájízzel vonulnék vissza

Imre Géza roppant letörten jött ki az eredményhirdetésről a vegyes zónába, de készségesen válaszolt a kérdésekre, miután elárulta: úgy érzi, túljártak az eszén, a koreai ellenfele azt tette, amit tennie kellett, ráadásul sajnos jól is csinálta azt.

Talán mondani sem kell, roppant letörten jött ki az eredményhirdetésről a vegyes zónába Imre Géza, de készségesen válaszolt a kérdésekre, miután elárulta: úgy érzi, túljártak az eszén, a koreai ellenfele azt tette, amit tennie kellett, ráadásul sajnos jól is csinálta azt. – Bíztam benne, hogy kicsikarok egy együttes találatot 14-10 után. Amikor csinált két tust, nem kellett volna belemennem egy harmadikba, hátrább kellett volna lépnem, kicsit húzni az időt, de utólag könnyű okosnak lenni – mondta el az MNO-nak.

– Igaz, hogy menet közben kilazult a pengéje?
– Kicsit igen, egy pillanatra el is bizonytalanított, ám nem ezen múlott a vereség, hanem azon, hogy az ellenfelem jól tudott váltani, és teljesen másként vívott, mint addig. Előtte a pengék szinte nem is értek egymáshoz, most viszont négyszer megfogta az enyémet, én pedig nem találtam helyet rá, hogy megszúrhassam. De nemigen szeretném ezt most elemezni. Majd egyszer, esetleg edzőként a fiataloknak hasznos lehet ez az asszó, tanulhatnak belőle, de egyelőre nem szívesen nézném meg a felvételét.

http://mno.hu/

– Amikor Moszkvában tavaly világbajnok lett, azt mondta, sikerült elfelejtenie, hogy milyen versenyen van, csak a következő tusra összpontosított. Most is sikerült elfelejtenie, hogy olimpián vív?

– Sajnos nem teljesen. Volt egy pillanat 14-10-nél, amikor átsuhant az agyamon, hogy meglehet az arany, és bizony előfordulhat, hogy ez a kizökkenés is sok volt. Nyolc és fél percig én voltam az olimpiai bajnok, és a 2004-es csapattal szerzett ezüstérmem után most van egy ezüstöm egyéniben is.

– Csinálja még tovább?
– Hát, a csapatversenyig biztosan… De értem, mire kíváncsi, ám nem tudok rá válaszolni. Már annyiszor kimondtam, hogy abbahagyom, aztán folytattam, hogy nem szeretnék megint hülyét csinálni magamból. Most egy hosszabb pihenő következik, aztán majd meglátom. Így most nem jó szájízzel vonulnék vissza, ezt az ezüstöt még emésztenem kell, talán harminc-negyven év múlva már értékelni is fogom… Ha simán kikapok, mert a másik jobb volt, akkor most nem lenne semmi bajom, de így vereséget szenvedni nagyon nehéz, ha lesznek rémálmaim, biztosan ez a meccs jön elő életem végéig.

– Előtte örült volna az ezüstnek?
– El sem hittem volna, hogy dobogóra állok. De most utána vagyunk, és elkeserítő, hogy ennyire közel álltam az aranyéremhez, és mint tudjuk, Magyarországon óriási a különbség az első és a második megítélésben.

– Csapatban éppen Korea ellen kezdenek. Motiválja a visszavágás lehetősége?
– Motivált vagyok anélkül is. Nagyon szeretném, ha a csapat többi tagjai is átélhetné azt, hogy milyen érzés olimpián dobogón állni.

– Most milyen érzés volt?
– Rossz, arra gondoltam, létezik-e valamilyen agymosó szer, amellyel elfelejthetném azt az utolsó fél percet. Gondolom, nem vidám képek készültek rólam. Ám összességében olimpián érmet szerezni, dobogón állni nagyon nagy dolog, ezt pontosan tudom.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »