Ilyen még nem volt a nagycirkuszban

Ilyen még nem volt a nagycirkuszban

Lenyűgöző az orosz–ukrán vízi cirkusz, egyben a legjobb előadás, amelyet a Fővárosi Nagycirkuszban az utóbbi néhány évben látni lehetett. Az, hogy egyetlen hatalmas szökőkúttá építik át a színpadot, nem igazán a művészi, inkább a klasszikus cirkusz világához sorolható, amelynek a show és a látványosság a lényege; viszont ezt is lehet nagyon jól csinálni. Ezen a téren az orosz vízi cirkusz elmegy a falig. Mindezt olyan helyszínen, ahol a modern színpadtechnikát eddig nem alkalmazták.

A cirkusz színpadát a szakmában inkább manézsnak nevezik, de még él a porond kifejezés is, amely szláv eredetű szó, és homokot jelent. Sokszor ez ugrik be az embernek a cirkuszi porondról is: kör alakú tér, amely porzik az artisták lába meg a lópaták nyomán. Pedig a kortárs cirkusz már rég nem ilyen vagy nem csak ilyen.

 

Angelina Prohorova gurtniszáma. Duett a színes szökőkúttal Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

Igaz, hogy a cirkuszi zsánerek vagy a kellékek nem variálhatók a végtelenségig, de vannak más lehetőségek, amelyekkel egyedivé lehet tenni az előadást: a Fővárosi Nagycirkusz új műsorában, az Atlantisz gyermekeiben például megnyílik a föld, mennyezetig érő szökőkutak törnek elő belőle, mennydörög, villámlik, és minden füstbe borul. Az orosz artistanő színes vízsugarak között emelkedik fel egy gurtnin a mennyezetig, s ugyanígy ereszkedik vissza a talajra. Végül csuromvizesen fejezi be a produkciót.

A szökőkutak annyiféleképpen variálhatók, ahány szám van a műsorban. Eshet az eső, csöndes tóvá változhat a színpad, vagy visszaállhat a szilárd talaj, hogy egy megszokott produkcióval pihenje ki a közönség a különös látványt. Ez lehet egy klasszikus magyar csoportos deszkaszám, de egy kutyaidomár is. Vagy akár a színésznőből lett artista, Demjén Natália száma, aki énekel, aztán a mennyezetről függve fejjel lefelé hegedül egy kicsit.

Nem ő az egyetlen, aki más művészeti ágból érkezett a cirkuszba: Kristóf Krisztián, a világhírű zsonglőr a Magyar Táncművészeti Főiskolán tanult, innen tért vissza a gentleman- (úriember-) zsonglőrködés százéves hagyományához. Szintén magyar produkció a Teibler-csoport klasszikus ugródeszkaszáma. El is felejtheti a közönség, hogy tizenegyezer liter víz van az artisták talpa alatt.

Aztán megnyílik a föld, és előtűnik a manézs alatt rejtőző tó, amely sokféle hangulatot képes megjeleníteni; attól függ, hogyan világítják meg, hogyan használják a szökőkutakat, és milyen a zenei aláfestés. A Fővárosi Nagycirkusz most először próbálta meg egy előadásban felvillantani, mit adhat hozzá a cirkuszhoz a technika, és kiderült, hogy sokat.

A vízi cirkusz ukrán–orosz produkció, ebbe illesztették be a magyar számokat és két külföldi idomárt: az egyik kutyaszámmal, a másik kevésbé gyakori papagájszámmal érkezett. A vízi cirkusz látványvilága tényleg elképesztő, minden túlzás nélkül; ahhoz képest, amit eddig láthattunk a magyar cirkuszban, biztosan az. Bár a számok tulajdonképpen nem hoznak nagy újdonságot, az előadás mégis meglepetés lehet a rendszeresen cirkuszba járó nézőnek is, annyira erősre sikerült a látvány.

Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

Az Atlantisz gyermekei című műsorral nem a művészi cirkusz felé indultak el, amely inkább a mozgásszínházi és a táncelőadásokat idézi. Az Atlantisz gyermekei inkább a klasszikus cirkusz modern megjelenése, klasszikus zsánerek korszerű látvánnyal, színházi és táncos betétekkel, ahol egy színész narrátor, a félig bohócnak, félig tündérnek öltöztetett Tarsoly Krisztina konferálja fel a műsorszámokat, és ahol időnként belibben a tánckar is, néha esőkabátban vagy estélyi ruhában. A finálénál meglepheti a nézőt, hogy a nagyszabásúnak ható, hosszú, két és fél órás műsorban nem is játszottak igazán sokan.

Anasztaszija Polupoltinnih és Volodimir Antonjuk zongora–egyensúlyszám kettőse. A szökőkutak csendesen viselkedtek Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

Az orosz és ukrán artisták közül néhányan több számban is feltűnnek. A budapesti manézsban eddig nem volt gyakori jelenség, hogy aki egyszer a magasdrót-számban szerepelt, az egy órával később illuzionistaként tűnik fel, vagy hogy a trapézon függő artistát egy gyorsöltöző-számban lássuk viszont.

Az Atlantisz gyermekei összességében se nem vegytiszta klasszikus cirkusz, se nem színház, se nem revü, mégis sokkal izgalmasabb, mint az elmúlt néhány év produkciói. Nem meglepő, hogy hosszú távra terveztek a műsorral, augusztus végéig, azaz csaknem fél éven át láthatja a közönség a Fővárosi Nagycirkuszban.

Klasszikus zsáner ez is: Vaszilij Peskov az istenkísértő magasdrót-számban Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 21.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »