„Ilyen könnyű a cigánypasztoráció” – anyák napi ünnepség a baglasi cigánytelepen

„Ilyen könnyű a cigánypasztoráció” – anyák napi ünnepség a baglasi cigánytelepen

Május 3-án köszöntötték az édesanyákat azok a cigány gyermekek, akik a Kaposmérőhöz közeli szegregátumban élnek. Örömmel és reménnyel teli ünnep volt egy olyan helyen, amely távol van a világ fontos eseményeitől, de ahol az egyház folyamatosan jelen van a mélyszegényszégben élő emberek között.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Somos László kaposfői plébános a szegények barátja. A plébánia területéhez tartozó rászorulók között naponta négyszáz adag ebédet osztanak ki. Ő maga több mint húsz éve ismeri a cigányokat, akik a faluhoz közeli két telepen élnek. A cigánypasztoráció jelenlétet, figyelmet, érdeklődést jelent a számára – ezekből a látszólag egyszerű dolgokból, törékeny emberi kapcsolatokból nőtt ki az a sok szép kezdeményezés, amelynek ma már jól látható gyümölcsei vannak. Kaposfőn a cigány gyermekek iskola után a plébániaudvaron létrehozott tanodába járnak, elvégzik a nyolc osztályt, többen továbbtanulnak, a felnőttek örömmel vesznek részt a közmunkaprogramban, szívesen segítenek a közösségi programokon. Mindezt a plébánia által létrehozott, tanárokat és szociális munkásokat foglalkoztató Szent Erzsébet Alapítvány segítségével teszik.

A Kaposmérőhöz közeli másik telepen, Baglas-pusztán vend köszörűs cigányok élnek, akik nem olyan régen még a környéki erdőkben laktak; a felnőttek még az ott felállított sátrakban születtek. Az itt élő népcsoport helyzete nehezebb, mint a kaposfői telepen élőké: a gyerekek nagy része kisegítő iskolába jár, a munkanélküliség száz százalékos, egyik napról a másikra próbálnak boldogulni az emberek. Ezzel együtt – hangsúlyozza a plébános – örömben élnek, a közösség, a család, az összetartozás örömében. Mindannyian rokonok, egy nagy családként élnek az egy utcából álló szegregátum kis házaiban.

A Szent Erzsébet Alapítvány közösségi házat épített a telepen, amely az ott lakók gondoskodó keze nyomát viseli magán, szépen kidíszítve várja a vendégeket. A ház mellett mosókonyhát és zuhanyzót is kialakítottak, ami nagyon fontos, mert a házakba nincs bevezetve a víz. Délelőttönként baba-mama klub működik, felkészítik a legkisebb gyermekeket és az édesanyákat az óvodára. Fél négytől, napközi után az iskolásokat várják, a jövő évtől pedig szeretnének tanodát működtetni, hogy a gyerekek iskola után az alapítvány tanárai segítségével  tudják megírni házi feladataikat. A szociális munkások nemcsak a gyerekekkel, hanem a felnőttekkel is foglalkoznak: segítenek eligazodni a hivatalokban ezeknek az embereknek, akik a közelmúltban még vándorló életformát folytattak, jelenleg pedig szegregáltan élnek, ebből fakadóan nincsenek meg azok a tapasztalataik, amelyek alapján el tudnának igazodni a hivatalos ügyintézés útvesztőiben.

Az óvodás, kisiskolás gyermekek ünnepi műsort adtak május 3-án Baglas-pusztán, énekekkel, versekkel köszöntötték az édesanyákat. Az elmúlt napokban két haláleset történt, ezért az anyák napi ünnepség a szokásosnál szűkebb körben zajlott: ha meghal valaki, a közeli és távolabbi családtagok is gyászolnak, sokan nem mennek el ünnepelni, táncolni.

Somos Lászlót úgy üdvözölte mindenki, mintha családtag lenne: a plébános szinte gyermekeiként tekint a fiatalokra, a kicsi gyermekek pedig olyanok számára, mintha az unokái lennének. „Jobbá szidni nem lehet senkit” – vallja, és folyamatosan dicséri őket: az a fiatal lány mennyire jó édesanya, a férje milyen jó apa és jó táncos, az egyedül élő, mozgássérült nő milyen jó pótmamája minden gyermeknek… Közben buzdítja a kicsiket, hogy hangosan énekeljenek, és még azt is bekiáltja, hogy hangosítsák fel a zenét, L. L. Junior dalát a magnón, hogy meglegyen a megfelelő hangulat a gyerekek és fiatalok fergeteges táncához.

A gyerekek műsorát Ági irányította, aki maga is a telepen nőtt fel. „Ha máshol születik, bármi lehetett volna belőle” – mondja el róla Somos László. Valóban, Ági úgy terelgeti a kicsinyeket, mint egy gyakorlott pedagógus, pedig csak nyolc osztályt végzett.


Baglas-pusztán nemcsak az édesanyákat köszöntötték gyermekeik, hanem külön figyelemben részesültek azok, akik anyaként gondoskodnak mindenkiről, kicsikről és nagyokról. Somos László köszöntötte Pirost, akinek nincsen gyermeke, és egy kicsit mindenki anyukája; Ági verssel köszöntötte Kató nénit, aki a telep egyetlen nem cigány lakója, és a műsor alatt a legkisebbeket dédelgette, mindenki nagymamájaként. 

„Na látja, ilyen könnyű a cigánypasztoráció – kommentálta az ünnepséget Somos László plébános. – Ezért csinálom. Annyi szeretetet kapok tőlük, hogy azt nem is lehet elmondani.”

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »