Ilonafalu: Átadták a kalákában készült kútfürdőt

Ilonafalu: Átadták a kalákában készült kútfürdőt

Több év gondolkodást és tervezést követően a múlt hétfőn, augusztus 8-án kezdődtek meg és ma délben ért véget az I. Vajdasági fürdő- és közösségépítő kaláka, négy ország fiataljainak részvételével. A magyarkanizsai Wemsical Serbia szervezésében létrejövő megmozdulás keretében felújított Csordakút avagy Baráthok kútja Ilonafalu határában található.

A Magyarkanizsához tartozó Ilonafalu határában terül el a község hatalmas szikes pusztája, a Járás. Ennek nagy hányadát csak legeltetésre lehet használni, csak a síkságból itt-ott kibukkanó tanyák körül találhatók valamivel jobb, haszonnövények termesztésére is megfelelő termőföldek. Jellegéből eredően a vidéken mindig is fejlett volt az állattenyésztés, még ma is itt van a legtöbb juh és szarvasmarha. Ezeknek az itatásáról már az 1800-as évek végén gondoskodott az akkori hatalom, hisz négy artézi kutat fúratott a környéken. A négyből mára csak kettő maradt, egyik a Baráthok kútja, amely az egyik közeli tanya akkori gazdájáról kapta a nevét, bár a legtöbben csak Csordakútank tudják. Ezt, az 1908-as újrafúrásakor még három vályúval ellátott kutat szemelte ki a magyarkanizsai Wemsical Serbia Ifjúsági és Kulturális Egyesület, hogy megpróbálja kalákában felújítani és más tartalmakkal is kibővíteni a percenként 130 liter hűs artézi vizet adó kutat. A feladat elvégzése már igen sürgető volt, hiszen mára egyetlen vályúja maradt, azt is kikezdte az idő vasfoga. Néhány éves gondolkodás és legalább egy éves tervezgetés után a múlt hétfőn, augusztus 8-án megkezdődtek a felújítási munkálatok, azaz maga az I. Vajdasági fürdő- és közösségépítő kaláka, amelybe négy ország fiataljai kapcsolódtak be. Nyolc, megfeszített munkával teli nap után ma délben átadták rendeltetésének az építményt.

Az égiek sajnos nem voltak olyan kegyesek az átadáskor, mint az előző nyolc nap folyamán, hiszen alig fél órával az ünnepi program megkezdése előtt szakadni kezdett az eső a vidéken: villámlott, zörgött, szakadt az eső, ennek ellenére az átadás nem maradt el. A pusztán felállított, oldalak nélküli sátorponyva alatt elhangzottak a bejelentett műsorszámok. A citeramuzsikát, a brácsa finom zenéjét, a népdalok és szavalatok hangját vagy éppen a Székely himnusz, illetve a kaláka himnuszának dallamait nem tudta teljesen elnyomni a tomboló zivatar, a fiatalok lelkesen túlénekelték és túlmuzsikálták az égi zenekart, majd Magó László magyarkanizsai katolikus plébános megáldotta az elkészült objektumot.

Még mielőtt a mintegy 40-50 megjelent a szakadó eső ellenére is körüljárta volna a vályúkat, a téglából kialakított fürdőhelyeket és a többi kísérőlétesítményt, az eső miatt zsúfolt sátor alatt, egy zsebkendőnyi területen kértünk értékelést Vígi Lászlótól, a kaláka egyik főszervezőjétől, a Wemsical Serbia civil szervezet elnökétől.

„Annak ellenére, hogy az időjárás igencsak elrontotta fürdőavatónk gondosan és kellő alapossággal összeállított és előkészített, néphagyományainkon alapuló programját, tudunk valamelyest örülni ennek az esőnek, mert sokkal jobb, hogy most esik, mintha a munkanapokon esett volna, hisz akkor egészen biztosan nem tudjuk befejezni azt, amit felvállaltunk. Véleményem szerint a felújítás 80-85 százalékát tudtuk elvégezni a nyolc munkanap alatt. A fennmaradt munkálatokat és a terep teljes rendezését majd a jövő héten végezzük el. Arra a kaláka idejéből már nem futotta, a résztvevőknek is utazniuk kell haza. Így is büszkék lehetünk magukra és mindenkire, aki itt volt velünk, hogy a Baráthok kútját közös összefogásból ilyen szépen felújíthattuk. A kalákában résztvevők száma meghaladta a várakozásunkat, hiszen mára nem kevesebb, mint 150 köszönőlevelet készítettünk elő átadásra. Ez nem jelenti azt, hogy minden pillanatban ennyien voltunk, de nyolc nap alatt ennyien kapcsolódtak be a munkába ilyen vagy olyan formában. A résztvevők Szerbiából, Romániából és Magyarországról jöttek, de volt egy kalákásunk Olaszországból is. Egy ír lány is bejelentkezett, de végül nem érkezett meg hozzánk. Innen is azt üzenem neki, hogy szeretettel várjuk jövőre a II. Vajdasági kalákán. Elégedettek lehetünk az itteni, különösen az ilonafalusi emberek hozzáállásával is, hiszen nagyon sokat segítettek nekünk, volt, aki délelőtt, volt, aki délután jött ki dolgozni, ki mikor tudott, ezen felül minden más segítséget megadtak, amit kértünk. A kúttól alig száz méterre lévő Rekecki tanyán például Józsi bácsi és Jucika néni pátyolgatott minket, szinte belaktuk a tanyájukat a nyolc nap alatt, még zenés estet is tartottunk itt, mellesleg a falubeliek vasárnap meg is vendégeltek bennünket és a kaláka támogatóit a tanyájukon egy fantasztikus bográcsossal és nyársonsültekkel. A Wemsical a kútfürdő elkészültével természetesen nem tett pontot a dolog végére. Mi a továbbiakban is törődni fogunk vele, annál is inkább, mert további tartalmakkal, a táj összhangjával és békéjével harmonikus tájépítészeti elemekkel kívánjuk bővíteni. Tavasszal egy élőfűz-építmény létrehozását helyeztük kilátásba, ezen felül pedig egy nádból készülő árnyékoló kiépítését is tervezzük” – foglalta össze nyolc nap történéseit Vígi László.

Arra a kérdésre, hogy mikortól használható ez a fürdő, Vígi László azt válaszolta, hogy amint kellően megköt az új vályú betonja, aktiválni lehet az objektumot, ami gyakorlatilag néhány napon belül megtörténik. A területen belül karámkerítéssel oldották meg, hogy a jószágok ne tudjanak bemenni az emberek által használt víz- illetve sárfürdőbe, az állatok itatása ugyanis az ellenkező oldalról, teljesen különálló vályúból történik majd.

A kalákának szakmai segítséget a budapesti Ars Topia Alapítvány nyújtott. Köszöntő szavaiban Herczeg Ágnes, az alapítvány elnöke azt mondta, hogy mától a Baráthok kútja névből a „h” betűt akár ki is lehetne hagyni, hiszen itt valódi és szoros barátságok születtek, amelyek kellő biztosítékot jelentenek arra, hogy a társaság jövőre is találkozik ugyanitt. „Alapítványunk Magyarország minden tájáról és Erdélyből is hozott ide kalákásokat, fiatal tájépítészeket, építész-hallgatókat, hogy szakmai, de fizikai segítséget is nyújtsunk az itteni lelkes fiataloknak, hogy a Baráthok kútja csodálatos vizét a jövőben, rendezett körülmények között, gyógyászati célokra is hasznosíthassák. Az Ars Topia Alapítvány már hosszú ideje azzal a céllal működik együtt a helyi közösségekkel, hogy felhívja figyelmüket a Baráthok kútjához hasonló, nagyon szép természeti értékekre, azok megbecsülésére. Nem titkolt szándékunk, hogy ezáltal megpróbáljuk magát a közösséget is összekovácsolni, a fiataloknak bemutatni a Kárpát-medence szebbnél szebb vidékeit és azokat a közösségeket, amelyek belakják őket.”

Az ilonafalusiak visszavárják a kalákásokat. Ezt ők maguk mondták azon a bizonyos vasárnap délutáni vendéglátáson. Megszerették a fiatalokat, és ha nem is olyan könnyen, de megértették törekvéseik lényegét és fontosságát, ami a jövőben akár nekik maguknak is hozhat majd némi jót a falusi turizmus beindítása terén, bár él bennük a félelem, hogy az emberek képesek lesznek-e megvigyázni, megőrizni mindazt, amiért a fiatalok nyolc napon át komolyan dolgoztak, ráadásul önként és bérmentve.

Bödő Sándor


Forrás:vajma.info
Tovább a cikkre »