Így titkolták el a feleségek a középkorban, hogy már elvesztették a szüzességüket

Így titkolták el a feleségek a középkorban, hogy már elvesztették a szüzességüket

A középkor századai során meglehetősen nagy jelentőséget tulajdonítottak a nők szüzességének, míg a férfiak esetében hasonló elnézéssel tekintettek az ártatlanság elvesztésére mint manapság. A nők házasság előtt nem létesíthettek szexuális kapcsolatot, így a nászéjszaka egyfajta tesztként is szolgált – vajon valóban megőrizte-e ártatlanságát az újdonsült feleség? De vajon mit lehetett tenni, ha már az esküvő előtt elvesztette a szüzességét, azt azonban nem szerette volna, ha ezt férje is megtudja? Erre kereste a választ a medievalist.com cikke. 

Kathleen Coyne Kelly egy egész könyvet szentelt a szüzesség a középkorban témának. Az ártatlanság megőrzésének legbiztosabb jele természetesen már akkoriban is az volt, ha a szűzhártya érintetlen volt a nászéjszakán, és az ifjú (vagy nem annyira ifjú) férj vérzést észlelt az első aktus közben. Mi történt azonban, ha már valaki már korábban elvesztette a szüzességét? Egy salernói orvosnő, Trotula a női egészségről írt könyvében több olyan módszert is ajánlott, amellyel a feleség eltakarhatta a tényt férje elől.

Az orvosnő szerint azok, akik meggondolatlanul már a házasság előtt „széttették a lábukat”, a következőképpen verhetik át férjüket: vegyenek őrölt cukrot, egy tojásfehérjét, timsót, majd keverjék össze esővízben, amelyben különböző gyógyfüveket – többek között csombormentát és pereszlényt – forraltak fel. Ezt követően mártsanak egy puha és porózus anyagot a főzetbe, majd mossák meg vele intim testrészeiket. Trotula szerint ha valaki ennél is biztosabbra szeretett volna menni, a házasság előtti napon óvatosan egy piócát kellett a szeméremajkaira helyezzen, vigyázva, nehogy tévedésből beljebb csússzon a vérszívó. Ily módon egy kicsit folyt a „páciens” vére és egy kis seb keletkezett az említett helyen, ezzel a módszerrel könnyedén megtéveszthette a férjet.  

Kelly ehhez még hozzáteszi, hogy a menyasszony úgy időzíthette az esküvő dátumát, hogy éppen olyan időpontra essen, amikor menstruál, és (legalábbis a középkori szövegek tanúsága szerint) titokban egy másik nőt is belökhetett a sötét szobába nászéjszakán – persze nehéz elképzelni, hogy ezt a férj ne vette volna észre.

A férfiak számára is megvoltak azonban a különböző praktikák arra, hogy kiderítsék, hitvesük hazudik-e nekik. Egy 15. századi olasz orvos, Niccolò Falcucci például úgy vélte, ha egy ruhadarabbal letakart nő megérzi, ha a „legjobb” szénnel füstölnek, akkor nem szűz, ha azonban nem érez semmit, akkor igen. Nem szűz abban az esetben sem, ha azonnal pisilni kezd, amikor a füst egy cserépkályhából száll fel. A doktor szerint, ha sóskaégetés közben a feleség elsápad, akkor szűz, ha viszont nem, akkor már elvesztette az ártatlanságát.  

A 13. században keletkezett De secretis muleirum szerint ha a feleség vizelete tiszta és világos, olykor pedig fehér és csillogó, akkor a hölgy még szűz. Más szakértők szerint azt kell figyelni, hogy a feleség hogyan pisil: ha finom pisszegő hangokat hallat, és hosszabban ürít, mint egy kisfiú, akkor szűz. A 14. században élt John of Trevisa szerint, amennyiben a férj egy mágnest helyezett felesége feje alá, és az azonnal elkezdte őt ölelgetni, akkor ártatlan volt, ha azonban már volt nem szűz, egy ijesztő látomás miatt azonnal kikelt az ágyból.

Ezek a módszerek persze szinte bizonyosan semmit sem értek, és sok nő tudta eltitkolni, hogy már nem ártatlan. Bár feltehetően legtöbbjük nem volt olyan sikeres, mint a szultán lánya, Alatiel Boccaccio Dekameronjából, aki sikeresen győzte meg férjét arról, hogy még szűz, annak ellenére, hogy nyolc férfival már több ezer alkalommal szexuális kapcsolatot létesített.

Magazin


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »