Így néz ki manapság Nagy Konstantin kedvenc városa

Így néz ki manapság Nagy Konstantin kedvenc városa

Átadták a nagyközönségnek szerdán Szófiában Serdica antik romváros felújított maradványait, amelyeket 2010-ben metróépítés közben fedeztek fel a bolgár fővárosban. Az ősi város háromnegyedét tették látogathatóvá három szinten.

A több mint 9000 négyzetméteres régészeti komplexum hat antik utcából, egy ókeresztény bazilikából, hat nagyobb épületből és egy késő középkori templomból áll. A romváros egy részét üvegkupolával fedték be, a fedett területen kiállították az ásatások során előkerült régészeti leleteket és kialakítottak egy kulturális rendezvények megtartására alkalmas helyszínt, amelyhez az ókori romok szolgálnak kulisszaként.

A hatalmas szabadtéri múzeum egyik fő nevezetessége a város kelet-nyugati irányú főutcája, a 7-8 méter széles decumanus maximus, amelynek majdnem érintetlenül fennmaradt kövezetén a turisták is sétálhatnak. A feltárt épületekben láthatók a mozaikpadlók, a belső udvarok, a fürdők, az illemhelyek, a víz- és a szennyvízvezeték egy része.

Rómán kívül egyetlen más európai fővárosban sincs ilyen egyedülálló múzeum – jelentette ki Vezsdi Rasidov kulturális miniszter a szerdai átadáson, amelyen részt vett Bojko Boriszov miniszterelnök is.
Serdica kedvenc városa volt Nagy Konstantin császárnak, aki a saját Rómájának nevezte a települést – emlékeztetett a kulturális miniszter. Az ókori romok a kormány székhelye és az elnöki hivatal között helyezkednek el. A romváros megmentése céljából módosítottak a metró nyomvonalán, a restaurálást 15 millió levával (2,4 milliárd forint) támogatta az Európai Unió.

A restaurálást élénk bírálatok kísérték a felhasznált kövek és anyagok minősége és színe miatt, emiatt átmenetileg le is állították a munkát. A mai Szófia területe a Kr. e. VIII. században már lakott volt. A település a trák szerdi törzs után kapta az első elnevezését, a Serdicát, amelyet a római hódítás után is megtartott, amikor Moesia provincia központjává vált.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »