Így kritizálja a Népszava (!) a munkások béremelését

Így kritizálja a Népszava (!) a munkások béremelését

nepszavaagitacio.jpgMióta a Népszava lett a legnagyobb balos napilap, azóta egyszerűen nem lehet róla lejönni. Na persze nem a jelentősége miatt, hanem mert újabb és újabb konyakmeggyeket pakol a szocialista realizmus csokitortájára. Ezért aztán már reggel ötkor ott áll az ember az újságos előtt, hogy megkapja a napi adagját, most éppen az a téma: hogyan dönti romba a teljes magyar gazdaságot a béremelés.

A magyar Guardian, a munkásőrtársadalom szellemi világítótornya, a sarki fény a magyar baloldal sötétjében veszettül keresi a helyét. Mióta nincs Népszabó, a Népszavának kell eljátszani az úgynevezett balliberalitás melegágyának szerepét, meg közben be kellene fociznia a pálya hardcore balos részét is. Eközben pedig a hőn szeretett S. Lajos és társai részvénytársaság által buzgón futtatott Jobbik nevű amorf, hőre lágyuló polimerszerű alakzatnak is időnként teszik a szépet.

A Laokoón-csoport ehhez az ideológiai feladványhoz képest egyszerű, mint a faék.

Így talán nem is meglepő, hogy a minimálbéremelés megmagyarázása megoldhatatlan feladat elé állította a kollektívát. Az első megfejtés úgy szólt, hogy ez a fizuemelésesdi a vállalkozások számára nagyon kaki lesz. Ezért aztán a magát szociáldemokratának nevező lap megalkotta a „magas bérnyomás” fogalmát, amelyet hallva Doktor Bubó is biztosító kötél nélkül vetette volna ki magát rendelője ablakán. Sajnos már ekkor sejteni lehetett, hogy valahol a nagyvilágban egy pillangó megrebbentette a szárnyát, és innentől nem lesz megállás.

A vak is láthatja ugyanis, hogy a bér és a vér szó hasonló hangzásának felfedezése egy olyan kapun engedi be az egyszeri újságírót, ami után az újabb és újabb átalakításoknak csak a szégyenérzet szabhatna határt. Az meg, ugye, nem szab.

Így hát nemsokára meg is született a legújabb megfejtés, ami úgy hangzik, hogy „Bérbe fojtott kisvállalkozások”. Szinte látja is az ember a képet maga előtt, ahogy a Szocdem Helyszínelők megtalálják a szerencsétlen magyar vállalkozást, amelyet cudarul elintézett a minimálbéres melós, meg az a gonosz kormány. Talán kivágatták vele a tervezésből a szokásos decemberi Postás Józsi-haknival megspékelt céges bulit. Esetleg, egy brutális ötlettől vezérelve, elküldték neki egy dobozban a Gyurcsány Ferenc legszellemesebb modoroskodásaiból készült Debreczeni József-könyvet. Az is lehet, hogy a járulékcsökkentés meg a társasági nyereségadó csökkentése volt az erősebb.

Ez azonban még nem minden. A CSI:Népszava ugyanis laboratóriumi vizsgálatok nélkül is kiszúrja, hogy azok a kapzsi melósok is át vannak itt verve a palánkon, merthogy:

”A kormányzati propagandával szemben nem 1,2 millió embert érint a minimálbér emelés, hanem ennek még talán a felét sem – állítják a szakemberek. A közszférában a hivatalos adatok szerint nagyjából 200 ezren tartoznak a minimálbéren foglalkoztatottakhoz. A versenyszférában becslések szerint 900 ezer embert érint a bérmegállapodás, ám kétharmaduk a garantált bérminimumot kapja.”

Tehát nem igaz, hogy 1,2 millió embert érint a minimálbér-emelés, ami ugye jövőre 15 százalékos lesz, merthogy ezeknek az embereknek kábé a fele a garantált bérminimumot kapja. Szó szerinti értelmezésben ez igaz is, merthogy nekik valóban nem a minimálbérük nő, hanem a garantált bérminimum alapján kapott kerestük.

A bekezdésből sajnos tehát csak ez az apró részlet maradt ki, hogy a garantált bérminimumot kapó szakképzettek fizuja nem 15, hanem egyenesen 25 százalékkal nő 2017-ben. 2018-ban meg ugye egy, illetve másfél havi lóvéval, azaz 8, meg 12 százalékkal.

Érdemes még alaposan megfigyelni, ahogy a cikk által felrajzolt kép szélén belovagolnak a megfellebbezhetetlen „szakemberek” is, akik – mint Blücher tábornok csapatai Waterloonál – végképp eldöntik a szellemi tusa sorsát. A gonoszOrbánék utolsó érvei négyszögbe rendeződve hullnak el, Napóleon Szent Ilonára megy, a munkásosztály meg a paradicsomba.

Mi pedig lapozunk egyet, és a 6. oldalon – szigorúan éhgyomorra – elolvassuk Somfai Péter szerkesztő elvtárs „Szex és munka” című szösszenetét.

<!– –>


Forrás:spiler.blog.hu
Tovább a cikkre »