IGAZSÁGOT – TISZTÁNLÁTÁST

Miért jogos és időszerű a trianoni diktátum felülvizsgálása?!
Ma már bizonyíthatóan nemzetközi bűnténynek könyvelhető el a Magyar Királyság ezer évig egységes területét feldaraboló trianoni békeszerződés, amelyet sem békét hozónak, sem szerződésnek nem lehet nevezni.

*Miért bűntény?

– Magyarország a háború kitörésekor nem volt független állam, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia része, tehát nem volt, mert nem lehetett a világháború kezdeményezője (amivel főleg a háború révén meggazdagodó franciaországi és angliai bankok befolyása alatt lévő kormányok és sajtótermékek vádolták, amivel jogalapot teremtettek a szigorú megbüntetésre).
– Magyarország (Magyar Királyság) a keresztény Európa védelmében vívott 1526-os mohácsi csata után részben török megszállás és részben (később teljesen) Habsburg osztrák uralom alá került, ami ellen többször is függetlenségi szabadságharcot kellett vívnia (pl. 1703-1711. Rákóczi, 1848-49. Kossuth). 1849-ben Ausztria akaratából, orosz haderő bevetésével, Nyugat-Európa uralkodóinak hallgatólagos beleegyezésével eltiporták Magyarország önállóságát.
– A Magyar Királyság a fennállása és önállósága alatt nem folytatott hódító háborút. Területe a Kárpát-medencére terjed ki, amit korábban hun és avar őseink is birtokoltak. Időleges vagy hosszabb területi gyarapodása csak csatlakozás (Horvátország Szent László meghívása óta) vagy házasságok révén történt. Ellenben több esetben kellett védekeznie idegen hódítás ellen (tatárok 1241, törökök a 14. századtól), s lett Európa védőpajzsa, amely során saját lakosságának jelentős része elpusztult vagy rabságba került, de befogadott menekülőket (tatárok elől a kun és besenyő csoportokat, német telepeseket, majd a török hódítás elől menekülő román, szerb és más szláv népeket, később galíciai zsidókat is). Így vált jeletős számú más nemzetiség országává is. Például az északi részekre befogadott cseh, lengyel, ruszin, fehér horvát, goral szláv népcsoportokból alakult ki a 15. századot követően egy szláv(ma szlovák) nemzeti közösség, amelynek egységes köznyelve még a XX. század elején sem volt.
– Magyarország a Habsburg uralom alatt nem lehetett (a rágalmazó vádpontok szerinti)  más népek elnyomója, hiszen osztrák irányítás alatt állt, és latin majd német nyelv volt hivatalos. A magyar nyelv csak 1843-at követően vált hivatalossá.  Tehát hazugság mindaz, amit a cseh, román és szerb propaganda nyomán Magyarországgal kapcsolatban az angol és francia sajtó is felhasznált valódi céljainak leplezésére, saját népük megtévesztésére.
– 1849 és 1867 között osztrák diktatúra, önkényuralom volt. Az 1867-es kiegyezést követően a duális Osztrák-Magyar Morchiában a külügy, pénzügy és hadügy nem állt magyar hatáskörben. Magyarország nem is készülhetett háborút indítani, és nem mellesleg a hadviselő hatalmak közül 1914-ben a Monarchia számított legkevésbé arra, hogy háborúba lép, és a legkevésbé volt erre felkészülve. (ellentétben Franciaországgal, Angliával, Németországgal és Oroszországgal!)
– A békediktátum a történelmi jogfolytonosság elvét követve a Cseh Királyság, Lengyel Királyság, Román Királyság, Szerb Királyság jogfolytonosságának helyreállítását elfogadta, de az osztrákok által leigázott Magyar Királyságról szándékosan „elfeledkezett”.  Ellenkezőleg, a fentieket Magyarország területeivel „ajándékozta” meg, és valójában franciaországi bankok befektetési területévé tette, így azok lettek a háború busás haszonélvezői. Leginkább tehát azok érdekében állt a háborús konfliktus, mert bizonyíthatóan ugyanazok a bankok adtak magas kamatra hiteleket a győztes kormányoknak a fegyverkezésre már a háború kitörése előtt. Ezért nem engedték a békekötést 1916-ban, és szedték rá az USA-t a hadbalépésre, hogy befektetéseik el ne veszenek.
–  A háború és az új határok megrajzolása gazdasági érdekeket szolgált! A határok megállapításánál nem vették figyelembe sem a nemzetiségi, sem a népesedési, sem a történelmileg kialakult közigazgatási viszonyokat. Csakis  a győztesektől függő (azok befektetési területévé váló)  utódállamok gazdasági stabilitásának szempontjai számítottak (vasút, nyersanyag, bánya, csomópont). Például a színmagyar Csallóköz csak azért került Csehszlovákiához, hogy az iparra épülő cseh területeknek legyen élelmiszerforrása, mert az ország több milliárdos kölcsönöket kapott a franciaországi bankoktól például a fegyverkezésre, védelmi művek építésére (amit  szintén francia cégek kaptak meg!), és a kamatokat törleszteni kellett. (szinte nevetséges, hogy a Csallóközt egyenlő értékűnek minősítve az eredetileg Csehszlovákiához rendelt Sátoraljaújhellyel „cserélték le” a tárgyalások során.) Tehát a fizetőképesség volt elsőrendű! Ugyanakkor a megcsonkított Magyarország ugyanezen bankoktól nem kapott, hiába kért hitelt a talpraálláshoz, mert a pénzvilág abban reménykedett, hogy a csődbe jutó ország önként behódol, és olcsón felvásárolható lesz. Csak Olaszország (Mussolini) segített, s ezzel újra kényszerpályára terelték Magyarországot! Még az 1938-as foci VB-t is ezért kellett elbuknunk, hogy majd kedvező (bécsi) döntés születhessék.
– A háború legnagyobb haszonélvezői a szélsőséges és keresztényellenes cionista befolyás alatt álló bankok voltak, ezért volt érdekük a minél kiterjedtebb, hosszabb ideig elhúzódó fegyveres konfliktus fenntartása, és ennek érdekében juttattak hatalomra olyan kormányokat, amelyek ennek szolgálatában cselekedtek. Ugyanezen bankok finaszírozzák azóta is, most is a legnagyobb háborús konfliktusokat.
– A trónörökös szarajevói meggyilkolása után az osztrák császár azonnal hadat kívánt üzenni Szerbiának, de erre csak egy hónap múlva került sor, mert Tisza István  magyar miniszterelnök ellenezte. 1918-ban Tisza a királytól engedélyt kapott, hogy nyilvánosságra hozhassa az 1914-es történéseket. Október 17-én bejelentette, hogy dokumentumokkal fogja alátámasztani, hogy ellenfeleik tervszerű aknamunkával törekedtek Magyarország megalázására és tönkretételére. Mielőtt ezt megtehette volna, cionista ügynökök végeztek vele (a későbbi judeobolsevik rendszer szabadkőműves hadügyminisztere Schwartz-Pogány is köztük lehetett).  A német diplomácia zsaroló magatartásának volt jelentős szerepe abban, hogy Tiszát a háború mellé állítsák, tudatva, hogy a háború elkerülhetetlen, de Magyarországot sem a románokkal, sem az oroszokkal szemben nem fogják megvédeni, ha nem csatlakozik.

Látható, hogy a békediktátumot aljas haszonélvezési célból, aljas indokokkal, hamis adatokkal és hamisított dokumentumokkal támasztották alá, ahol a magyar félnek csak látszólagosan adták meg a védekezés jogát, mert a tárgyalásokon nem vehetett rész, s amikor megszólalási jogot kapott (1920, január), akkor már a döntés megszületett, és csak a látszat megőrzése miatt kapott szót az odarendelt magyar delegáció. Az aláírás pedig erőszak hatására történt, mert Magyarország idegen megszállás alatt állt.

Ezért jogos, szükséges, és az igazságosság elve alapján kötelező a szerződés   teljes körű felülvizsgálása és a jogos jóvátétel szerinti revíziója, figyelembe véve azt is, hogy ez a jogtalanság alapul szolgált a második világháború utáni 1947-es párizsi békeszerződéshez. 1920-ban sem a magyaroknak sem a Magyar Királyság területén élő nemzetiségek számára nem adták meg az önrendelkezés jogát. Mert azok a kisebb-nagyobb csoportok, amelyek az elszakadást követelték csak az antant hatalmai által felbérelt ügynökök által kerültek képbe, és az ügynökök által megfogalmazott követeléseket terjesztették elő, hogy ezzel ürügyet fabrikálhassanak az elszakadáshoz, de tömegbázissal nem rendelkeztek, és népakaratot kifejező felhatalmazással sem rendelkeztek. Azokat a szerevezetek és csoportokat viszont meg sem szólították, amelyek a Magyar Királyságon belül képzelték el nemzeti közösségük jövőjét, holott valószínűleg nagyobb közösségi háttérrel rendelkeztek. Például szlovákság képviseletére felkért Andrej Hlinkát a szabadkőműves hátterű Benes és Masaryk körei különböző ígéretekkel szedték rá a csatlakozásra, amit később maga is megbánt, beismerve, hogy a magyarok jobban bántak nemzetével, mint a csehek. 

Megállapítható tehát az is, hogy Magyarországot nem azért darabolták fel, mert a nemzetiségek el akartak szakadni, hanem azért, mert FEL AKARTÁK DARABOLNI ÉS ELOSZTANI önző anyagi érdekek miatt.  Önrendelkezésről sem akkor sem azóta nem beszélhetünk!

Szlovákia egyébként sem az 1920-as sem az 1947-es békeszerződésben nem szerepel. 1920-ban nem létezett, viszont 1939-ben Csehszlovákiából kiválva (a magyar többségű települések nélkül, amelyeket a bécsi döntés visszaadott) önálló államként Németország oldalán vonul be Lengyelországba, tehát a világháború kezdeményezőjeként szerepelhetne. Mindezeket elhallgatva csak Németországot tették felelőssé, holott a támadás a Szovjetunióval kötött szerződés, a „Molotov-Ribbentrop” paktum néven elhíresült megegyezés szerint és közösen végrehajtott akció volt. Szlovákia viszont 1945-ben ismét Csehszlovákia részeként szerepel, ami annak is köszönhető, hogy az elnöki jogköröket bitorló Benes teljesen jogtalanul lemondott Kárpátaljáról, amire a szovjeteknek volt szükségük a Kárpát-medencében kiépítendő hídfőálláshoz a csatlósaik ellenőrzésére. Ráadásul Benes szabad kezet kaphatott a németek és magyarok fölött, hogy „tiszta szláv államot” hozhasson létre. Az 1945. április 5-én Kassán kihirdetett kormányprogram, amely az elnöki dekrétumok alapjául szolgálnak, már rendelkezik a magyar és német nemzeti közösség kolletív bűnösségéről és likvidálásuk lehetőségéről.   1992 végén azonban Csehszlovákia megszűnt (megalakulása körülményeinek hagyományához hűen népakarat nélkül, és a parlamenti pártok erre szóló mandátuma nélkül, mert olyanról döntöttek, ami nem szerepelt sem programjukban, sem alapelveikben). Amennyiben Szlovákia ennek jogutódja, akkor Csehszlovákia minden jogi felelősségét is viselnie kell, vagyis azt, hogy 1920-ban jogtipró módon csatolták a Magyar Királyság felvidéki részét Csehországhoz. Illetve azt, hogy 1939-ben Szlovákiát a háborús kezdeményezés miatt a vesztesek közés kellett volna sorolni, és többek között visszaszolgáltatni a Magyarországtól kapott háborús kártérítést is…

1992-ben Csehszlovákia két országra való szétválásáról a parlamert úgy döntött, hogy a megszavazó pártoknak erre nem is volt felhatalmazása, mivel nem szerepelt a választási programjukban, ráadásul a megszavazó létszám valójában alig képviselte a lakosság egyharmadát. Viszont népszavazást nem írtak ki (!) a kérdésben. Ennek háttéralkui közt az szerepelt leginkább ellenérvként, hogy akkor a magyaroknak is meg kell adni a lehetőséget, hogy hová akarnak tartozni. A németekről ekkor már alig beszélhetünk, mert a három és fél milliós német közösséget 1945 után a benesi dekrétumok alapján deportálták (3 millió), lemészárolták (200 000) illeteve szétszórták és megfélemlítették. Viszont a pozsonyi parlament jóval a szétválást jóváhagyó szavazás előtt elfogadta az önálló Szlovák Köztársaság alkotmányát, amely már az első mondatában kirekeszti a területen élő magyar nemzeti közösséget („Mi, a szlovák nemzet kinyilvánítjuk…”), tehát nem Szlovákia állampolgárairól beszél.  Az már csak kuriózum, hogy jogfolytonos elődjének tünteti fel a Nagymorva Birodalmat, amely soha nem létezett, csak Nagymorávia, de az sem ezen a területen, hanem a mai Szerbia vidékén. Ilyen alapú jogfolytonosság szerint a magyar nemzet akár Kínáig deklarálhatná ennél is legitimebben az államát, ha a szkíta-hun elődöket vesszük figyelembe.  Valójában a magát a 18. századtól szlovákként megfogalmazó nemzet a Magyar Királyság északi területére a 14. századtól érkező és befogadott különböző szláv (cseh, lengyel, ruszin, goral, fehér horvát) népcsoportok összeolvadásából alakult ki, és a Szent Korona fennhatóságának köszönheti e terület védettségét. Ez nem bűn, nem erény, hanem tény, amit ha objektív módon tudnának tudatosítani, oktatni, elfogadni, akkor egy gyümölcsözőbb együttműködés alakulhatna ki. Mert végre nem valami ellen, hanem valamiért fogalmazhatnák meg magukat!

A fosztogató osztogatók által megjutalmazott utódállamok  (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) maguk is tisztában voltak azzal, hogy mennyire nem jogosultak ezekre a területekre, ezért mint a tolvaj a lopott biciklit, hozzákezdtek a jogtalanul bitorolt dolog átfestéséhez. Ilyenkor ugye ki kell vésni a gyártási számot, el kell tüntetni minden olyan dolgot, ami az eredeti jogos tulajdonosra vallana, és megakadályozni a hozzáférést az eredeti tulajdonos számára. Az alábbi feladatokat tűzték ki célul: Átírni a történelmet, megváltoztatni az etnikai viszonyokat, meghamisítani a népességi statisztikai adatokat, kisajátítani az őslakosok birtokait, betiltani vagy korlátozni az őshonos lakosság nyelvhasználatát, a megszállók betelepülése, őshonos lakosok deportálása, megfélemlítése, életfeltételeinek megrontása,  iskolarendszerének degradálása, leépítése, közvetlen vagy közvetett kényszerítés vagy csábítás az eredeti nemzeti identitás feladására, államhűségre és államnyelve kötelezés a munkaviszonyban, az eredeti közigazgatási területek célirányos átszervezése, „felhígítása”,  a behódolók megjutalmazása pénzzel, pozícióval, az ellenállók megfélemlítése, bűnössé nyilvánítása, az őshonos magyarok történelmi nagyjainak rágalmazása, emlékük meggyalázása, a települések és földrajzi nevek átnevezése, eredeti nevek használatának tilalma, nemzeti jelképek használatának büntetése,  az önrendelkezési jogot követelők felelősségre vonása, sajtóbeli meghurcolása, közéleti kirekesztése !Ezekre a példák százait tudnánk felsorolni, amelyek az elmúlt 96 évben megtörténtek.  Mindezek következtében az elszakított és megszállt területeken a magyarság összlétszáma és arányszáma is jelentősen csökkent, olykor egykori színmagyar településeken is kisebbségbe szorult, mint például az 1910-ig magyar többségű és további német, ruszin, szlovák lakosságú Kassán jelenleg két és fél százalék a magyarok száma. Szepsiben 97 százalékról 25-re esett vissza. És vannak falvak, ahol a temetőben az 1945 előtti sírokon szinte csak magyar felirat olvasható, most pedig egyetlen magyar sem lakik ott (például Hollóháza szomszédja a határ északi oldalán Eszkáros).

A tények ismeretében ki lehet jelenteni, hogy mindez egy nemzetközi bűntény által lehetővé tett etnikai elnyomás következménye. Ez adja annak a követelménynek a jogalapját, hogy a valós tények feltárásával, nyilvánosságra hozatalával az igazság fényében láthassuk s láthassa a világ a történéseket, amelyek nélkül a mai viszonyok sem értelmezhetőek tárgyilagosan.
Mihályi Molnár László

Kiemelt tartalom: Szellemi műhely – gondolatok, írások életről, értékekről és az igazságról Kárpáti Mozi – videók, filmek, minden, amit érdemes megnézni, meghallgatni Támogass minket – Kérjük Önöket, hogy lehetőségeikhez mérten anyagiakkal is segítsék munkánkat.Kárpáti Harsona
szerkesztoseg@karpatiharsona.info


Forrás:karpatiharsona.info
Tovább a cikkre »