Igazi csíki huncutság

Igazi csíki huncutság

Az Igazi Csíki Sör gyártója mindig örül, ha írnak róla, és mintha tökéletesen mindegy lenne neki, hogy mit írnak éppen. Érthető, minden reklám jól jön, forog a termék neve, egyre mélyebbre ássa magát a köztudatban, és ez elég, hiszen a termék neve konkrétan zseniális. Az, hogy “igazi”, meg az, hogy “csíki”, akkora hívószavak, mint a pinty, és akkor a “sör”-ről még nem is beszéltünk. Menőbb húzása a környéken sem reklámgurunak, sem politikai kampánykirálynak nem volt mostanában – pedig tele van velük a padlás –, akinek a fejéből az ötlet kipattant, virgonc kalaplengetést érdemel.

A sört szeretjük. A csíkiakat szeretjük. Annál meg, ami plusz még igazi is, semmit sem szerethetünk jobban. A csíki sört már akkor bírtuk, amikor még nem volt igazi, a gonosz multi gyártotta irdatlan menyiségben, és úgy írták a nevét a címkéjére, hogy Ciuc. Hát akkor hogy a csudába ne bírnánk ezt a másikat, amit magyarok készítenek magyaroknak, magyar címkékkel, a csíkszentsimoni manufaktúrában, és a gonosz multival, valamint a kekeckedő román hivatalokkal szemben fogalmazza meg magát?

Jól jött tehát a heinekenes balhé is, a medvés reklámos is, a nyereményjátékos is. Hasznos lesz a mostani is. Ami egyébként nincs is még: egy-két figura – mint most szerény személyem – berzenkedik, ennyivel nem lövünk nyulat. Vagy medvét, vagy mit.

Rengeteg barátom van közel és távolabb, akik villámgyorsan az Igazi Csíki rajongói lettek, amint felbukkant másfél esztendeje. Egyszerűen odáig vannak érte. Azért is, mert finom. Azért is, amit képvisel. Vagyis amit képviselni látszik. Az Igazi Csíki sör olyan, mint a csíkiak. Hiába kisebb és kevesebb, hiába bántja a gonosz multi, hiába piszkálja a hatalom, kitart, ellenáll, nem adja fel, megy előre, leszegett fejjel, állhatatosan, céltudatosan.

De vannak más barátaim is – úgy tudom, otthonosan mozognak Csíkban –, akik azt mondják, egy fillérrel-banival sem hajlandók az Igazi Csíki Sör gyártójának pénztárcáját vastagítani. Furcsa körülmények közt épített törpe vízi erőművekről, más extrém kalandokról, huncut húzásokról beszélnek, és olyan jelzőket-minősítéseket alkalmaznak, amiket én le sem mernék írni. Mondjuk nem is dolgom, hogy igazságot tegyek.

Ami biztos: még az Igazi Csíki és a gonosz multi névhasználati háborújának kulminációja idején – amiről írtam is egy-két összefoglalót – megkósoltam ezt a sört egy elég színvonalas kontextusban. Úgy találtam, hogy semmi különös ugyan, de egy jobbfajta lagernek elmegy. A szokásosnál erősebbre főzött világos, nem bánt senkit. Feltétlen híve nem lettem – hogy is lehettem volna ezekben a vagány időkben, amikor mind színesebb és népesebb a valóban kisüzemi sörök mezőnye –, de ellensége sem.

https://youtu.be/pAujESUuOwU

Mindazonáltal ilyet mondott az Igazi Csíki gyártója nemrégiben a Heti Válasznak – a cikket online nem találtam, így linkelni nem tudom, de az idézet szó szerinti –: “Romániában és Magyarországon mi gyártjuk az egyetlen igazán kézműves sört.” Haha, nevettem nagyot, és lapoztam tovább. Igen ám, de közben kibontakozott némi polémia a közösségi média sörínyenceket is felvonultató bugyraiban. Olyanok is voltak, akik derekasan felháborodtak.

Két okból.

Az egyik: Magyarországon sok-sok tucatnyi főzdében készítenek igazán kézműves sört. Mellesleg megjegyzem: bukaresti kirándulásom óta tisztában vagyok vele, hogy Romániában is sikeresen-tehetségesen-eredményesen próbálkoznak immár a műfajjal több helyütt. A másik: az Igazi Csíki Sör gyártója minden, csak nem kézműves. Évi több tízezer hektoliteres – az új gyártósor beállításával megnégyszerezett – termelést kézművesnek-kisüzeminek csak akkor nevezhetünk, ha megzakkantunk, vagy ha úgy érezzük, a hatásos marketing érdekében muszáj bevetnünk az összes szóba jöhető kifejezést.

Született újságcikk is a témában, benne egy felszólítással: az Igazi Csíki Sör gyártója akkor is helyesbítsen, ha mondott ilyet, és akkor is, ha nem. Különben ellenérzések keletkeznek a tényeket ismerő jó érzésű sörrajongókban.

A gyártó nem helyesbített, az élet ment tovább, az ellenérzések elkezdtek keletkezni.

Majd kisvártatva kiderült, hogy az Igazi Csíki Sör gyártója igencsak komolyan gondolja a szervezett magyarországi terjeszkedést. Gyártani nem akarnak itt, mert Csíkban jobb a víz, multikba nem mennek, mert ők kézművesek – de jönnek hozzánk, ott lesznek sok helyen. Kisboltokban, trafikokban, miegymás.

Világos lett az is, hogy az Igazi Csíki Sör gyártójának elszólása a legkevésbé sem elszólás volt – és nem információhiányból fakadt –, hanem alaposan megfontolt kinyilatkoztatás. Megnéztem az imént a Mandiner friss videóját a cég kereskedelmi vezetőjével. Ő szerényebben fogalmaz. Szerinte nem tud az ember olyat mondani, hogy igazi jó magyar sör. Jó magyar nadrág van, jó magyar cipő van – nocsak! –, jó magyar sör nincs. Vannak multik, vannak bérgyártott importsörök, igazi jó magyar sör nem van.

Fogalmam sincs, bejön-e ez a hamis-huncut harsánykodás az Igazi Csíki Sör gyártójának és csapatának. Azért nincs fogalmam, mert a manufaktúra – amit amúgy inkább gyárnak kell neveznünk – a továbbiakban másutt óhajt versenyezni hazánkban, mint ahol eddig tette. Az Igazi Csíki Sör saját közege nem a főzdefeszteken lesz. E szövegek célcsoportját nem a kisüzemi kavalkád kedvelői képezik – ők továbbra is vagy nevetnek, vagy bosszankodnak az ügyben, ki-ki vérmérséklete-habitusa szerint –, hanem helyettük elsősorban azok, akik számára minden körülménytől, karaktertől, kvalitástól függetlenül hívószavak maradnak az “igazi”, a “sör” és a “csíki” kifejezések. Különös tekintettel ezek összegére. Ezen a platformon a versenytársak sem a törpe főzdék és a gerillák. A versenytársak hajszálra ugyanazok, mint Csíkban. A Heineken és a többi nagyvállalat.

Ha tippelni kellene, azt mondanám: kisebb hullámveréssel járhat a buli itt, mint odaát, de szórakoztató lesz. Ráadásul minden pofon jó helyre megy. Figyelni fogok, ígérem. Addig is – maradjunk akkor a határon túliaknál – bontok egy üveg Kalteneckert. Egy igazit.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »