Időzített bomba a vigadóban?

Időzített bomba a vigadóban?

Gondjai vannak a Magyar Művészeti Akadémiának (MMA) a Pesti Vigadó épületével: a második Orbán-kormány által köztestületi rangra emelt szervezetről a nyilvánosság úgy tudja, hogy már évek óta egyedül neki vannak érdekeltségei a vigadóban. Az MMA valóban tulajdonba kapta: 2013-ban törvény rendelkezett erről, végül 2014-ben szerződésben adta át a magyar állam az épületet. Csakhogy ott folyamatban volt egy európai uniós pályázat. A nyertes pályázónak, a Magyar Kézműves-akadémia Alapítványnak (MKAA) öt évig kötelessége volna kulturális helyszínt üzemeltetni a Pesti Vigadóban. A pályázatot lezárták, a Nemzetgazdasági Minisztérium is így tájékoztatta lapunkat. De a művészeti akadémia nem óhajt közösködni; azt tartják elfogadhatónak, hogy átvegyék a projektet.

Ennek megoldását az illetékes kormányzati szervektől várják, amelyek egyelőre nem jelentkeztek az ügyet megnyugtatóan lezáró ajánlattal. Az alapítvány viszont nem szeretne elbukni a pályázati ellenőrzéseken, és vagyonvesztésért sem szívesen felelnének, hiszen elköltöttek 405 millió forintot a vigadóra úgy, hogy annak nyoma sincs. Ha átadható a pályázat, akkor is úgy gondolják: joguk van kártalanításhoz, mert elestek az épület ötéves (három évvel meghosszabbítható) használatától annak előnyeivel és bevételeivel együtt. Az MMA azt nyilatkozta: előttük egyelőre nem ismert, hogy pontosan kinek, milyen jogcímen felróható, és mekkora összegű az alapítvány vagyonvesztése.

Jobboldali művészek belháborúja?

A Magyar Kézműves-akadémia Alapítvány kuratóriumában ülő textilművészek között MMA-tag is van: Landgráf Katalin textilművész. Penkala Éva és az alapítvány kuratóriumi elnöke, Szittner Andrea (szintén textilművészek) nem tagjai a testületnek, de tagjai annak a művésztársaságnak, amely a rendszerváltás előtt is a későbbi MMA köreihez állt közel. Baráti viszonyuk volt a vigadó korábbi vagyonkezelőjének, a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványnak (MSZA) a képviselőivel is.

Szittner Andrea lapunknak azt mondta: a Magyar Kézműves-akadémia Alapítvány ötlete volt, hogy alakítsák át az V. és VI. emeletet, amelyeket az akkori MMA művészeinek igencsak hiányzó kiállítóhelyként képzeltek el. A vigadó állami tulajdonban volt, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolta a tulajdonosi jogokat. Vagyonkezelőként az épülettel az MSZA rendelkezett, amelynek még Makovecz Imre is a kurátora volt ekkor. Az MSZA támogatta az MKAA elképzelését. Most Szittner Andrea azt mondja: elsődleges céljuk, hogy alapítványként „épen kikerüljenek” a történetből. Arról is kérdeztük az elnököt, miért nem lehetett a konfliktust tárgyalással rendezni, amikor az egyik kuratóriumi tagjuk MMA-tag, de Szittner Andrea szerint a szervezetek közötti vitába nem akarnak személyesen beszállni a művészek, és azt is kétli, hogy eredményt tudnának elérni.

Az MKAA 2009-ben került képbe a Pesti Vigadóval kapcsolatban: az MSZA meghívta, hogy induljon egy uniós pályázaton, amely lehetővé teszi az épület V–VI. emelete és a tetőterasz átalakítását. Ezek a terek korábban ilyen formában nem léteztek a vigadóban, padlás és tető volt a helyükön. Az MSZA azért hívta meg az MKAA-t, mert maga nem indulhatott a pályázaton, ugyanis negatív volt a mérlege, és más pályázata is volt folyamatban. Még azt is vállalták, hogy kistafírozzák a MKAA-t: 100,4 millió forintot adtak át nekik azzal, hogy ezt a pályázat önrészeként kell felhasználniuk. Az alapítvány azt mondja: a 372 millió forinton felül saját forrást is áldoztak a projektre, összesen 405 millió forintot költöttek a Pesti Vigadóra. A pályázathoz szükség volt műemlék-felújítási tapasztalatra is; a textilművész-társaság 1997-ben részt vállalt az Árpád-kori gercsei templomrom újjáépítésében. Ezt a pályázatnál elfogadták mint referenciát.

Az MSZA 2009-ben együttműködési megállapodást kötött a MKAA-val; ebben döntöttek arról, hogy nyolc évre ingyenesen a használatukba adják az általuk létrehozott helyiségeket. Ám az idők változtak; az MSZA új vezetésével már nem volt olyan jó viszonyban a MKAA. 2011 decemberéig kellett volna befejezni a beruházást, de ez csak 2013 novemberében történt meg. Az alapítvány ügyvédje szerint azért késtek, mert az épület többi részének felújítása is késett. A támogatási szerződést módosították. Az illetékes Nemzetgazdasági Minisztériumot most megkérdeztük a projekt lezárásáról, s ők azt írták: a határidő 2013 decembere volt, a lezárás megtörtént.

De az uniós pályázat nemcsak beruházásból áll, hanem fenntartási időszakból is: ezalatt a kézműves-akadémiának kiállításokat kellett volna rendeznie, munkatársakat felvennie, és meghatározott látogatottságot elérnie, vagyis fenntartani a projektet.

Fel sem merült az együttműködés

A Magyar Művészeti Akadémia csak azt a lehetőséget tartja elképzelhetőnek, hogy átvegye a pályázatot. A főtitkár, Kucsera Tamás Gergely szerint felelőtlenség lett volna így beengedni valakit a tulajdonukban álló ingatlanra, amelyet tehermentesen kaptak.

Projektátvételre van ugyan lehetőség uniós pályázatoknál, ám az alapítvány szerint ebben az esetben nincs, mert olyan szervezetre volna szükség, amely a pályázat kiírásakor megfelelt a feltételeknek, ekkor azonban még nem létezett az MMA, így a feltételeknek sem felelhetett meg. A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint van mód az átvételre. Azt a kérdésünket figyelmen kívül hagyták, hogy ha ez lehetséges, miért nem történt meg eddig. Az alapítvány azt mondja: nem kaptak olyan ajánlatot, amely garanciát adott volna, hogy megszabadulnak a kötelezettségeiktől. Az MMA is elismerte, hogy bár 2013 óta többször jelezték a problémát, nem érkezett konkrét megoldási javaslat a kormányzati szervek részéről. A törvény előírja, hogy a kormány rendeletben jelölje ki a pályázat fenntartójának az MMA-t, de ez aligha lehetséges, mert a pályázat magánjogi szerződéseken alapszik, amelyeket rendelettel nem lehet módosítani. A rendelet máig nem született meg.

A MKKA-t azért érdeklik ennyire a részletek, mert ha nem veszik át tőlük jogszerűen a projektet, akkor a fenntartásáért ők felelnek. Ha egy uniós ellenőrzés úgy találja, hogy nem tartják fenn, vissza kell fizetniük a támogatást. Ha pedig nem tudnak elszámolni azzal, hogy az elköltött pénz miért nem jelenik meg az alapítvány vagyonában, akkor vagyonvesztésért kell felelniük.

A miniszterelnököt idéztetnék be tanúként

Az alapítvány a hosszas és eredménytelen egyeztetések után most már politikai fegyvert is alkalmaz. Jelezték, hogy a bejutás érdekében, továbbá mind az elmaradt haszonért, mind az értéknövekedésért pert indítanak az MMA ellen, ahol „a bizonyítási eljárás részét képezi Orbán Viktor személyes, tanúkénti meghallgatása”, mivel ő volt a szerződés egyik aláírója.

Kérdésünkre, mit szeretnének elérni, az alapítvány ügyvédje, Purebl Balázs azt válaszolta: elsősorban fenntartani szeretnék a pályázatot, de ha nem lehet, kártalanítást szeretnének kapni és jogi garanciát, hogy az alapítványt ne terhelje felelősség a pályázatért. Ha perre kényszerülnek, az értéknövekedésért is perelni akarnak, hiszen ezt a szerződés is tartalmazza. Amellett kitartanak, hogy a magyar állam kárt okozott egy magánalapítványnak, amikor meghozta a törvényt a vigadó átadásáról, tehát álláspontjuk szerint jogosan követelnek kártalanítást.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 05.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »