Huszárik filmje jazzművet ihletett

Huszárik filmje jazzművet ihletett

Alapkő, amelyhez bármikor visszatérhetek. Ami rávezetett, hogy az állandóan mozgásban lévő világot szüntelen és kellő kritikával, kellő távolságból, de közben közelségből tudjam szemlélni és megélni – vallotta az Elégiáról Szelevényi Ákos egy interjúban. A kiváló szaxofonos, aki nem mellesleg a free jazz nemzetközileg is elismert alakja, még 15 éves korában találkozott először egy budapesti zártkörű vetítésen Huszárik Zoltán alkotásával, amelyet később Párizsban látott újra. A Huszárik-féle Elégia nemcsak rengeteg díjat nyert, de a keletkezése óta eltelt évtizedekben már-már mitológiai alakká emelte a zaklatott sorsú rendezőt.

A filmes nyelvezetet is megújító, legendás rövidfilm mérföldkövet, meghatározó fordulópontot jelentett Szelevényi Ákos magán- és alkotói életében, ezért is érezte úgy, hogy mindenképp reflektál rá a maga módján, és megalkotta a saját Elégiáját, amely nem más, mint egy egész estés zenemű. A Huszárik-féle rövidfilm zenéjét Durkó Zsolt komponálta, és Szelevényi Ákos a filmzene előtt is tisztelegni szeretett volna, ezért az ő Elégiája nem a film képeit festi alá, tehát nem egy új filmzenéről van szó, hanem az eredeti Durkó-féle filmzene továbbgondolása, folytatása, amelynek elsődleges inspirációja a film által okozott belső élmény.

Az Elégia – Hommage á Huszárik Zoltán elnevezésű koncertet az Urániában hallhatjuk ma este hét órakor, első alkalommal Magyarországon. A mű az Amiens-i Nemzetközi Filmfesztivál felkérésére készült, itt is hangzott el az ősbemutatója. A mű előadói szinte kivétel nélkül magyar művészek, akik többsége most ismerkedett meg a produkcióval, megtaláljuk köztük Ajtai Pétert, Benkő Róbertet, Kováts Gergőt, Miklós Szilvesztert és Porteleki Áront, de például a Szelevényi Ákos által Franciaországban megismert Valentin Ceccaldi csellista is a színpadra lép.

Szelevényi Ákos, művésznevén Akosh S. 1986-ban költözött Franciaországba, részben az akkori rendszer által generált zaklatások miatt, részben a szakmai fejlődés reményében. Ma is ott él, de mindennapjai megoszlanak a Franciaország–Budapest–Nagykanizsa-tengely mentén, így jó ideje idehaza is többször hallhatjuk a játékát.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 05.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »