Húsvétot ünneplő gyermeket gyilkolni?

 

 

Az a civilizáció, mely hagyja, hogy közösségének tagjait bárhol a világon legyilkolják – halálra van ítélve. Azok pedig, akik kihasználják ennek a kulturális közösségnek a gyengeségeit, akik látva a felnőttek tehetetlen vergődését, gyermekeket robbantanak fel – történelmileg a győzelem felé menetelnek ugyan, bár attól még gyáva rongyemberek! Morálisan vesztesek.

Húsvét az utolsó szakrális ünnepek egyike az erkölcsi értelemben egyre pusztuló keresztény Európában. Ilyenkor azt a piciny szikrát igyekszünk felszítani, ami még megmaradt a szellemi értékeinkből; azon világító fényt szeretnénk meglátni, melyet még nem burkolt gonosz sötétségbe a szerzés és a birtoklás önző gyönyörének végtelen vágya. De a Húsvét azoknak a rajtunk túli, transzcendens normáknak is az ünnepe, melyek a természetes közösségeinket összetartják, melyek összehozzák az embert az Istennel, az embert az emberrel. És végül, ilyenkor van arra lehetőségünk, hogy óvjuk azokat az erényeinket, melyek követése egy minőségi, boldogabb élet reményét ígérik nekünk. Ezek azok az értékeink, melyeket a józan észt is szűknek tartó, a nyugati világban végtelen táncát járó szabadság szelleme még nem rúgott fel.

De úgy tűnik, hogy jelenleg nem őrizzük az értékeinket elég bátran. Nem vigyázunk rájuk úgy, ahogy kellene. Hagyjuk inkább elsorvadni azokat. Így nem csoda, hogy a gonosz az arcunkba röhög. Hogy a terroristák Húsvétot ünneplő gyermekeket gyilkolnak Pakisztánban…

Ne csodálkozzunk hát azon, ha ezek után, még ha nem is Európában történt e rémtett (bár a brüsszeli terrortámadás is a nagyhétre esett), sokan a civilizációnk végnapjait látják a Húsvétot ünneplő gyermekek kegyetlen lemészárlásában és azon, hogy voltaképp tehetetlenül állunk a tetemek felett. Sőt, Európa egyes vezetői tovább magyarázzák a magyarázhatatlant, s tárt karokkal hívogatják valamiféle hamis humanista illúzióra hivatkozva az ellenségeinket otthonainkba. Ha nem teszünk semmit a belső morális erózió és a külső iszlám invázió ellen, ha tovább ücsörgünk elkényelmesedett anyagi létünket sajnálva, ha nem akarjuk valójában megvívni a harcot – akkor tényleg befellegzett nekünk.

A pakisztáni terror a düh tettre sarkalló, és a szomorúság tehetetlenségbe taszajtó hullámait kelti bennem. Türelmetlenül sorba állva, egymást előzgetve, gondolataimat bűnös és jogos módon összezavarva. Bosszú és feladás. Tett és tehetetlenség… De mégis! Most komolyan! Tényleg azt gondoljuk, hogy jobban tesszük, ha elfojtjuk kollektív érzéseinket? Ha nem beszélünk róluk? Ha hagyjuk elveszni valamiféle politikailag korrekt közbeszéd diktatórikus hatalmától való félelmeink miatt? Hát nem! Ezerszer, egymilliószor sem! Ezek a terroristák nem emberek! Ezek szörnyetegek. A gonosz szolgái. Az iszlám békés vallás? Hát nem! Mert a tett a lényeg, nem a magyarázat. A felelősség pedig azoknak is súlyos teherként húzza a vállát, akik a szelíd iszlámot hirdetik, miközben ilyen tragédia után becsukják szemüket, s szégyenlősen elfordulnak.

És különben is! Bátor lenne az, aki Húsvét ünnepén gyermekek közé megy húsz kiló bombával? Előtte pedig megpakolja a pokolgépet szögekkel, hogy még több gyermek haljon meg? Hát nem! Az ilyen ember nem bátor, bármit is mond az iszlám magyarázat. Az ilyen ember mindenhol és mindig is egy gyáva szar volt!

The post Húsvétot ünneplő gyermeket gyilkolni? appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »