Hülyegyerek, mit csinááálsz? Kamerán, ahogy egy idióta megrongálja a Lánchidat

Hülyegyerek, mit csinááálsz? Kamerán, ahogy egy idióta megrongálja a Lánchidat

Az alábbi felvétel tanúsága szerint egy piros sapkás, napszemüveges, fehér inges idióta kivagyiságból, bátorságból vagy könnyűdrog hatása alatt (pereljen be, legalább megtudjuk ki az) azúrkék festékszóróval megfirkálja a Lánchidat, teszi ezt fényes nappal, úgy hogy az autóforgalmat is fenntartja. A youtubeos feltöltő cáfolja, hogy az esemény egyfajta reklámfogás lenne, állítólag tényleg elkapott egy különös élethelyzetet.

Én annak idején egy peremkerületi lakótelepen éltem, fiatal suhancként a településrész eleven graffitis szubkultúrája engem is megérintett. Elmondhatom, mert alighanem elévült, hogy én is „bandatag” voltam. Firkáltam falra is, egészen tizenhat éves koromig. Nem kellett volna, elismerem, de azért mentegőzöm: elsősorban a sínek és az autóutak mentén felállított zajvédő falait egészítettem ki, elhagyatott aluljárókat pingáltam ki és a többi. Egy paneltini pénztárcájához mérten egy komolyabb műalkotás nem is annyira olcsó mulatság. Ezt az egész őrületet abba is hagytam nagyobb tehetség, illetve eltököltség hiányában. De, azt azért a társadalom nagyrészt elismeri, hogy időként és helyeként igenis feldobja a szürke betont egy szép, színes mestermű vagy egy telibe talált társadalomkritika.

De, nem a Lánchídon, bassza meg.

 

Született budapestiként, a legnagyobb prosztósságnak tartom azt, ha épített és természetes örökségünk tereptárgyait egyéni ízlésünknek megfelelően dekoráljuk ki. Erre nincs létjogosultsága a felvételen szereplő majomnak sem, ez a közösség totális telibe tojása. Felhúz az is amikor egyesek a Gellért-hegy szikláit, az erdei fákat (!) mázolják le, a buszmegállók menetrendjét teszik kiolvashatatlanná, esetleg a buszok ablakaiba karistolják becenevüket. Ezt akkor sem értettem, ezt akkor is szemtől szembe megszóltam, amikor nadrágzsebemben festékszóró kanna, lakkfilc lapult. Minket már azért megkergetett egy másik banda – teljesen jogosan – amikor beletageltünk az ő graffitijükbe. A Lánchíd azonban nem csupán egy másik banda alkotása, hanem egész Budapest, mi több az egész nemzet közös kincse.

Ha nem egy banda, akkor ki fogja megkergetni ezt az idiótát?

Igen, igen: az ominózus felvételen szereplő falfirka nem graffiti, hanem talán egy tag (egyes hozzászólók szerint még az sem). A taget alapesetben, elvileg a graffiti aláírásaként, művésznévként használják a bandatagok, önmagában azonban teljesen öncélú területmegjelölésre is szolgálhat, az üzenet nagyjából annyi, hogy „itt jártam”. Mindazok akik ezt és kizárólag ezt használják a graffitis táradalom legalját képezik, a graffitisek szerint is.

Ha egy külvárosi tizenéves egy senki által nem látogatott csatornaalagút falát megtageli, azt meglehet bocsátani. Ha azonban egy fiatal felnőttnek látszó hülye gyerek egy 167 éves hidat, tulajdonképpen egy nemzeti szimbólumot megrongál akkor azért az ember legalább egy múló pillanatig sajnálni kezdi, hogy nem került elő egy baseball ütő az egyik gépkocsi csomagtartójából.

Biztos vagyok abban, hogy azt a néhány plusz percet a legbőszebb, dudanyomó autós is türelemmel megvárta volna…


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »