Hősök és balekok – Magazin-ajánló

Hősök és balekok – Magazin-ajánló

Kádárék brutalitása és március idusa. Rófusz Ferenc-interjú. Aki minden volt már, csak akasztott ember nem: Klapka György-portré. Egy különös magyar határfalu. Szombaton Magazin!

Ez csak egy a sok figyelemre méltó mondat közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Keresse hétvégén az újságárusoknál!

Március 15-e a szabadság, a forradalom napja. A nem demokratikus hatalom nézőpontjából rendkívül veszélyes, de be nem tiltható ünnep, ok a kardlapozásra, a gumibotozásra. Ezelőtt harminc évvel a hanyatló Kádár-rendszer hatósága addig nem tapasztalt brutalitással verte szét a hivatalos megemlékezéstől külön ünneplők tömegeit.

A Saul fiában olyan közel megy az operatőr a főszereplőhöz, mintha benne lenne, az alkotók pedig dialógusok nélkül, zseniális szimbólumokat teremtve belerángatják a nézőt a koncentrációs tábor lélektani és fizikai poklába. Ez a fajta, elsőként alkalmazott „selfie style” meglepte a hollywoodi szakmai zsűrit – vélekedik Rófusz Ferenc, első Oscar-díjas rendezőnk. Rófusz, akinek 1981-ben odaítélt díját a Hungarofilm akkori vezérigazgatója vette át, televízión nézte Nemes Jeles László diadalmenetét.

Még kilencven felé közeledve is újabb üzleteken töri a fejét Klapka György, aki most éppen diót termeszt, kutyakrematóriumot nyit, és a magyarországi vizes világbajnokság érmeit készíti. Rá mondanák talán, hogy kész regény az élete – már ha azt a regényt Rejtő Jenő írja.

A Google egyik cége által fejlesztett algoritmus most először győzött le egy profi gojátékost, méghozzá ötször zsinórban egymás után. A kínai eredetű ősi táblajáték talán a világ legkomplexebb játéka. Mindeddig képtelenségnek tűnt hatékony számítógépes programot alkotni a legjobb játékosok ellen. Felmerül a kérdés: a sakkban, góban győzedelmeskedő mesterséges intelligencia valóban okosabb már nálunk?

Barbara Demick amerikai újságírónő a kétezres évek közepén számos észak-koreai menekülttel készített interjút Szöulban, közülük egy Ju Dzsunszang álnéven említett fiatalember érdekes magyar vonatkozású dologról tett említést. Még a KNDK-ban olvasta Petőfi Sándor Szabadság, szerelem! című versét, amelyet kívülről is megtanult. Később, az országból menekülve, a koreai–kínai határon húzódó Tumen folyó átlépésekor szerelmére gondolva Petőfi versét ismételgette magában. Az észak-koreai fiatalember vajon honnan ismerhette a magyar költő versét, illetve kik és mikor ültethették át koreaira Petőfi műveit?


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »