Horthy-gyűlölet szoci-módra

Horthy-gyűlölet szoci-módra

A hazaáruló liberálisok és szocialista milliárdosok mai értékromboló politizálása semmit nem változott a korábbi évek, évtizedek, évszázad politizálását tekintve. Éppen olyan aljas és hazug, embertelen és arcátlan, erkölcstelen és gyalázkodó, mint volt 1919-től máig… vagy mondhatnám – 1789-től napjainkig. A következményeket láttuk, tapasztaltuk: Csapnivalóan rossz külpolitika, a megfelelési kényszerből fakadó mindennapos hazaárulás, a törvénytelenségek tömege a bíróságokon, békés emberekre lövetés a nemzeti ünnepen… és sorolhatnánk hosszan ennek a nem minősíthető ördögi gonoszságú szellemiségnek az uralmát jellemző cselekményeket. Látjuk az eredményt is Európa-szerte. Hamarosan még tragikusabbá válik a helyzet. Az alábbiakban egy régebbi nyílt levelet adok közre ismét mintegy emlékeztetőül, s annak okán, hogy az MSZP volt elnöke a közelmúltban ismét hallatta fülsértő szirénhangját… a régi hangszerelésben… A levél az ő kormányzásuk idején íródott… de ma ismét aktuális…

Volt Elnök Asszony! (Lendvai Ildikó)

Levelem megírására, az Ön sajnálatos kommunista öntudatáról tanúskodó ízetlen megnyilvánulása ösztönöz. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy Horthy Miklós kormányzó személye nem lehet politikai csatározások alapja, indoka, érve, oka és ellenérve. Horthy Miklós kormányzó a mai pártok és a mai országvezetés számára mintakép, etalon kellene, hogy legyen.

Amit Ön mond, miszerint államfői hivatalának kezdete a „fehérterrorral” indult, és a „deportálásokkal ért véget”, egyszerűen hazugság, csúsztatás, tudatlanság. Ám, ha ezen a mezsgyén haladva kísérjük végig az Önök immár kilencvenhat esztendős magyarországi létét, működését, akkor Horthy Miklós kormányzót sokszorosan példaképként kell Önök elé állítani. Hiszen ama bizonyos „fehérterror” csupán az Önök ostoba vagy mélyen magyarellenes történészei szerint volt az, aminek nevezni méltóztatnak. Ez nem volt más, mint egy vérforraló, gyilkos kommunista diktatúrában résztvevők elleni indokolt és jogos megtorlás, amelyet egyébként maga Horthy Miklós állított le, s helyette a bűnözők számonkérését a továbbiakban törvényes jogi eljárásokban rendelte végrehajtani.

Miért is volt jogos az Önök által „fehérterrornak” nevezett néhány hónapos, de az Önök gyilkos hadjáratát megtorló „önkényeskedés”? Mert az Önök elődei Tisztelt Elnök Asszony röpke 133 nap alatt olyan bűnlajstromot állítottak össze önmaguk ellen, amelyet a mai viszonyok között a hágai nemzetközi törvényszék elé kellene vinni, és amire ma azt mondják; emberiség ellen elkövetett bűncselekmények sorozata. Közalkalmazottakat, egyszerű polgárokat, postatiszteket, katonákat, papokat (keresztényeket és zsidókat egyaránt), szerzeteseket öltek halomra az Önök szellemi elődei, de Horthy Miklós, a nép Önök iránti gyűlölete ellenére is, a jogi eszközöket kötelezte alkalmazni, s félreállította azokat, akik törvénytelenül álltak jogos bosszút a tömeggyilkosokon, azaz, az Önök elődein. Itt kezdődött az Önök uralma, és itt kezdődött az antiszemitizmus is… hiszen az önök szellemi elei a társadalom alja, azaz a rongyos-zsidó és a műveletlen proli volt. Magyarán: Önök generálták a zsidóellenességet is, hiszen mint ma is, az irigység és a gyűlölet az a politikai vesszőparipa, amellyel Önök, mint a nem kizárhatóan lopott pénzekből milliárdosok és milliomosok, a botor és műveletlen híveiket utcára tudják rendelni… és halálos fenyegetések ordítozására hangolják őket.

Horthyt Önök azért gyűlölik, mert 25 éves kormányzósága idején nem engedte az Önök ma is tapasztalható népnyomorító és tudatromboló, elnemzetietlenítő szellemiségét terjedni, s nem engedett teret a felforgató, értékromboló kommunista (ma liberálisnak is nevezett) söpredéknek. Ezért kerülhetett börtönbe, majd megegyezés alapján szovjet száműzetésbe az Önök későbbi nagy ideológus pártvezére, diktátora, Rosenfeld (Rákosi) Mátyás. Igaz, a másik szocialista politikust, Szálasit is börtönbe vetették ebben a korszakban, mert minden olyan eszmét, amely a nemzetre veszélyt jelentett, a kormányzó gyökerestül akart kitépni a magyar tudatból.

E 25 év után Önök visszajöttek, és tovább folytatták azt a gyalázatos és magyarellenes politizálást, amelyet 1919-ben kényszerűen és fogvicsorgatva befejeztek a szegedi kormány megalakulását követően. Ám, az 1945-ös visszatéréskor az 1919-ért való bosszúállás is sarkalta Önöket arra, hogy futószalagon öljék le a volt hatalom hivatalnokait, értelmiségét, katonatisztjeit, papjait, és Esztergom érsekét, nem kímélve a többi egyház vezetőjét sem. Hétszázezer magyart küldtek Önök a Gulágra, s Isten a megmondhatója, milyen kárt okoztak azzal, hogy az egyházi iskolákat bezárták, a szerzetesrendeket feloszlatták, a betegápoló szerzeteseket kitették a kórházakból… Önök milliónyi magyart és a magyarokkal együtt élő nemzetiségit gyilkoltak meg, aláztak porig, tettek tönkre, deportáltak, s vették el – lopták el – javaikat.

1956 után Önök olyan megtorlást hajtottak végre ártatlanokon, kiskorúakon, nőkön és férfiakon, amely szintén a háborús, az emberiség ellen elkövetett bűn fogalmát kimerítik. Önökkel nem az volt a legnagyobb baj, hogy kommunisták, hanem az, hogy magyargyűlölők. Sőt! Önök nem csak magyarokat öltek és gyaláztak meg, hanem olyan zsidókat is, akik éppen, hogy csak visszaértek a nemzeti szocializmus által épített lágerekből… máris tovább kellett menniük a szocialista lágerekbe, ahonnan már nem volt visszatérés a számukra. Hol van ezekhez a bűnökhöz az Önök által gyalázott Horthy kormányzó „bűnlajstroma”?

Volt Elnök Asszony! (Lendvai Ildikó)

Emlékszik-e, ha egyáltalán tanult effélét – arra, hogy kinek a parancsára szüntették be a deportálásokat? Emlékszik-e Ön arra, Elnök Asszony, hogy ki mentette meg Koszorús Ferenccel a budapesti gettó lakosait? Tud-e arról Elnök Asszony, hogy amíg lehetett, a Kormányzó parancsára hány ezer üldözött lengyel és zsidó talált menedékre ebben a hazában?

Önökkel szemben Horthy nem gyűlölte és nem sarcolta a magyarságot, hanem szíve minden dobbanásában ott volt a vállalt feladat súlya, és a magyarság iránti elkötelezettsége. Hosszú történelmi felvilágosítást kellene Önnek tartanom, de nem teszem. Hiszen Önök ismerik a valóságot, de soha nem fogják elismerni, mert a kommunista történelemhamisítás, a hazudozás, a tények szemrebbenés nélküli tagadása az Önök egyetlen fegyvere. És persze a nemzetellenesség… – amit nem abban látok, hogy a Magyar Gárdát és a Jobbikot Önök betiltják vagy sem, hiszen ez csak egy ingyen cirkusz, hanem abban, amit Önök a gazdaságpolitikájukkal és az egészségpolitikájukkal ártanak ennek a népnek. Abban látom a nemzetellenességet, hogy Önök erkölcstelenül lopják meg a nemzetet, szolgálnak ki úgy Uniós és egyéb érdekeket, hogy egyetlen szóval sem igyekeznek megvédeni a nemzeti érdeket. Felteszem a kérdést Önnek Elnök Asszony: – Hány olyan negatív dolgot tud felsorolni Horthy Miklós ellen, amilyen erkölcstelenségeket Önök nap-nap után elkövetnek, ami pénzt uram-bátyám módra maguk között elosztogatnak, ellopnak… Hány olyan minősíthetetlen, és saját ország-vezetéséről szóló beszéde volt a Kormányzónak, mint amilyen Balatonőszödön Gyurcsány Ferencnek, amit Ön is és a párt minden prominense lehajtott fejjel és ellenkezés nélkül, bűnpártolóként, bűnsegédként hallgatott végig. Önök mindent megtartottak abból, amit 1919-ben célul tűztek ki. A párt neve változhat ezerszer is, de Önök soha semmiben nem fognak változni, mert az az eszme, amit Önök a magukénak tartanak, mindaddig létezni fog, amíg a normális, értékalapú, erkölcsös, tisztességes, hazaszerető szellemiség is létezik. Önök a normálisnak, az erkölcsnek az ellentéte, s ezt jól tudják, érzik és félnek is emiatt. S ez a páni félelem mondat Önnel és párttársaival is afféle ostobaságokat, amelyeket a későbbi Kormányzó Budapestre való bevonulásának 90. évfordulóján mondott.

Lehet fasisztázni, és a világ előtt fasisztának kikiáltani mindenkit, aki nem kommunista, azaz, nem az Önök szellemiségét követi. Horthyra azonban azt nem lehet mondani, még tévedésből sem, hogy fasiszta lett volna.

Hogy indokolt-e a fehérlovas emlékező vonulás ma a Horthy Miklós úton, nos, ebben nem vitatkozom sem Önnel, sem mással, mert szerintem ez az úgynevezett megemlékezés is csupán egy színdarab-részlet, egy felvonás azon színdarabból, amelyeket Önök rendeznek, hogy közben fasisztázhassanak.

Tehát, hogy Horthy Miklós hol és milyen körülmények között kezdte kormányzói hivatását és milyen ívet írt le pályafutása, jó volna Önnek is tanulmányoznia, mert bizonyára azt a keveset is elfelejtette már, amit az iskolában tanult, a sajátos kommunista szemlélet szerinti oktatásban.

Az Önök pályáját azonban röviden lehet összefoglalni: – Önök 1919-ben tömeggyilkosságokkal kezdték nemtelen és nemzetellenes diktatúrájukat, majd 25 év békés Magyarországából (Horthy-korszak) a háború után a Szovjetunió érdekeit és egy nemzetidegen eszmét kiszolgálva – és ezzel a magyar népet kiszolgáltatva – gyilkosságsorozattal folytatták, s közvetett gyilkosságsorozattal folytatják a mai napig hazugságokkal teli – vagy csak hazugságokból álló – diktatúrájukat. Horthy Miklós fasisztázása is ennek a folyamatnak a része. (Emlékeztetnem kell Önt, hogy bár a Kormányzó igyekezett rendet tartani az országban, Önök eközben is tudtak ártani. Fürst Sándor és Sallai Imre aktívan vett részt a biatorbágyi viadukt felrobbantásában(!), s a Hiller István által megtartani és őrizni javasolt szellemiséget valló spicli, terrorista – aki saját elvtársait is feljelentette a jó pénzért –, Ságvári Endre több rendőrt is megölt szolgálatuk teljesítése közben.)

Kérem Elnök Asszonyt, hogy egyes egykori magyar vezetőket ne keverjen bele a mai, eddigi történelmünkben a legaljasabbnak nevezhető napi politikába, mert ez méltatlan és a fent írtakat igazoló cselekedet. S kérem Önt arra is, hogy gondolja át mai és egykori saját tevékenységét, MSZMP-s pártszolgálatát, amely szolgálattal egy gyilkos és velejéig romlott, bűnös múltú, és bűnös jelenű magyarellenes politikát segített, és segít ma is. A történelmet meg lehet hamisítani, de a tények azért tények maradnak, amelyeket csak ideig-óráig lehet titokban tartani. Bizonyára sem Ön, sem én nem éljük meg, hogy a késői utókor hogyan ítéli meg Horthy Miklós kormányzói pályáját, s miként írja majd le az Önét és pártjáét. Ám, bizonyos vagyok abban, hogy a Kormányzó felé billen majd a történelmi mérleg erkölcsöt, magyarságot és emberséget jelző nyelve.

Maradok:

Bécs,

Stoffán György író, újságíró

magyartudat.com

No visits yet


Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »