Hol siklik ki oly sokak élete?

Papok, pedagógusok és pszichológusok a megmondhatói leginkább, oly sokaknak mi az Achilles-sarkuk, életük leggyengébb láncszeme? Hol van mégis az a pont, amelyhez elérve a jól szituált gyermekből felcseperedett ember vonata mégis kisiklik az élet országútján?

Magyar Menedék - Badiny

Erre a kérdésre felel az alábbi tanulságos történet:

„Polikrates samosi király egy filozófusnak egykor nagy összegű pénzt ajándékozott. A tudós ember magánkívül volt örömében és azonnal elhatározta, hogy tanulmányait abbahagyja és kereskedő lesz. Ezentúl tehát járta a vásárokat, érdeklődött az árak iránt, piac iránt, kilátások és bekövetkező fordulatok iránt és ez a sok anyagi gond, tervezgetés, csalódás egészen megnehezítette fejét és szomorúvá tette szívét. Amit nappal elhatározott, azt éjjel álmatlanságában visszavonta és mást eszelt ki, úgy hogy nyugalmának, békességének teljesen vége volt. Ekkor így kiáltott fel: „Amióta azt az átkozott pénzt házamba hoztam, boldogtalan ember vagyok! A legjobb üzletem, amit eszerint tenni tudok, ha a pénzt visszaviszem oda, ahonnan hoztam.” A következő reggel elvitte a kincset Polikrates királyhoz s így szólt: „Uram, vedd vissza a pénzt, nem akarok róla többé tudni, tönkretette az életemet.”

A filozófus jól cselekedett. Pénz és boldogság két különböző dolog. Nagyon ritkán laknak egy fedél alatt, a legtöbb esetben azonban kiűzik egymást. Aki az Isten békéjét magában hordja, az a leggazdagabb ember s ez a boldogság örökké tart, azért iparkodjunk ezt magunknak megszerezni.”

(Farkas Edith S. M.: Missziós útravalók. I. köt. Budapest, 1925. Szociális Missziótársulat-Apostol Nyomda Rt. 9-10. old.)

Igen, a pénz és boldogság ritkán jár egymással jegyben. Nem véletlen, hogy Platón és Arisztotelész a pénzzel, a kereskedelemmel való foglalkozást ugyan nem vetik el teljesen, de a legsebezhetőbb emberi tevékenységnek tartják. Olyannak, ami könnyen válhat bűnforrássá. Azonban hogy ne váljon, lelki emberekké kellene válnunk. Krisztus igazi képmásaivá. Akik a pénzt csak eszköznek, de nem célnak tekintik életükben. Ez azonban nem megy keresztény hit, vallás nélkül. Pedig korunk szinte minden idegszálával tőlük akar eltávolítani.

A minap fedeztem fel a Facebookon egy sajnos korunkra tökéletesen illő képet. Az elsőn egy néger férfi mondja: „Én valójában nő vagyok”. A tömeg válasza erre: „Lenyűgöző! Bátor! Egyszerűen elképesztő!” A másodikon egy fehér leány: „Én pedig afro-amerikai.” A tömeg: „Csodás vagy! Gyönyörű! Ez az!” A harmadikon egy roma leány: „Én egy macska.” A tömeg: „Bárcsak én is… Mijáú! Hős!” Végül a negyediken egy fehér férfi: „Én keresztény vagyok.” A tömeg: „Fúúúj. Náci! Nőj fel végre!”

E kép tényleg mindent elárul arról, hol siklik ki oly sokak élete…


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »