Hogyan lehetünk hajóskapitányok?

VEZÉRCIKK – Anti korántsem volt jó tanuló, bukdácsolt a székelyföldi iskolában, szinte sohasem kapott jó jegyet. Ma hajóskapitány Amerikában, hófehér luxus-óceánjárón irányít világ körüli utazásokat, mondani sem kell, hogy van mit aprítania a tejbe, sőt: boldog is.

Zsombinak a fején törte szét a műanyag vonalzót nem egy oktatója, mert nemcsak rendszeresen tört borsot társai és tanárai orra alá, de semmilyen tantárgyból nem tanult. Ma egy jónevű cég vezetője, saját lovardája, harmonikus családi élete, sok gyereke van. Közhelyszámba megy, hogy szinte minden felnőttnek akad olyan volt osztálytársa, aki az iskolában nem teljesített jól, a nagybetűs életben viszont prímán boldogult, és fordítva: olyan is, akinek mindenből színtízese volt, később azonban korántsem váltotta be tanárai és szülei hozzá fűzött reményeit.

Szeptember közepén a szülők megvásárolják a nem olcsó tanszereket, hogy készen álljon az iskolatáska, viszont a valódi felkészítés független a tanévtől, hiszen tulajdonképpen nap mint nap azt a szellemi-lelki-érzelmi csomagot állítják össze, amivel a diák nekivág az iskolai kalandoknak és az iskola falain kívüli utaknak. És természetesen nem mindegy, hogy mit tartalmaz az otthonról hozott jelképes tarisznya. Bár a rendszer azt várja a diákoktól, hogy tanuljanak minél többet, legyenek kitűnőek lehetőleg mindenből, biztosan akadnak szülők, akik madártávlatból látják és láttatják gyerekeikkel az iskolai elvárásokat. Ők pontosan tudják az elvárásoknak való megfelelésről: nem föltétlenül záloga a későbbi boldogulásnak. És vannak szülők, akik sejtik, ha gyengébben teljesítő csemetéjük kudarcot is vall az iskolában, az nem válik szükségszerűen kárára, hiszen a későbbiekben sem esik kétségbe, ha nem teljesül minden vágya.

Hozzáértők szerint a zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában topmenedzseri képzést kapott, hanem abból, aki felhőtlenül lehetett gyerek, sokat játszott, rohangált szabadon. A jelképes tarisznyában az is benne lehet, hogy a szülő ennek megfelelően gondolkozik, és az iskolai elvárásokon túl nem követel még többet (például nem járatja plusz zene-, sport-, idegennyelv- és balettórára a csemetéjét). És ha a szülő ráadásul arra az álláspontra helyezkedik, hogy megvédi a gyereket a külvilággal szemben, akkor is, ha nem ért vele egyet, a gyerek pedig tudja, hogy ott áll mellette lélekben a szülő, akkor már nagyjából meg is telik az a jelképes tarisznya. Így nemcsak a tanévnek vág neki lelkiekben felvértezve a gyerek, de bármelyik óceánon magabiztosan szelheti a vizet az a hajó, amelynek ő lesz a kapitánya.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »