Hogyan csináljunk forradalmat?

Hogyan csináljunk forradalmat?

„…embernek lenni annyi, mint

poklokra csavart pupillával nézni”

Pilinszky János

(punk’s not dead)

Ne higgy a propagandának, ne félj a hatóságoktól, s az ínséges időkben se jusson eszedbe alamizsnáért könyörögni a hatalomhoz – írja Nagyezsda Tolokonnyikova, a Pussy Riot nevű orosz punkegyüttes tagja a Hogyan csináljunk forradalmat? (How to start a revolution?) című lázadástechnikai kézikönyvében.

Mindenki úgy tesz, mintha még ötszáz éve volna talonban, s ha méltánytalanságot lát, akkor sem emeli föl a hangját, a művészek is csak eljátsszák, hogy lázadók, de az igazság keresése helyett inkább a kényelmes egzisztenciát választják. Pedig úgy kellene élnünk, folytatja a szerző, mintha a mai napunk lenne az utolsó: teljes erőbedobással, nulla mellébeszéléssel, nevén nevezve a jót, nevén nevezve a rosszat, „mert a szavak átütik a betont”.

Tolokonnyikovát a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban tartott Putyin-ellenes performance miatt vallásgyalázás („vallási gyűlölet által motivált garázdaság”) címén két év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, s egy mordvinföldi javító-nevelő táborba (fegyenctelepre) küldték. Szergej Brin, a Google társalapítójának találó megjegyzése szerint a Pussy Riot valóban vallásgyalázó volt, de csak annyiban, amennyiben megsértette a mai Oroszország első és legfontosabb parancsolatát, amely így hangzik: Putyin nevét hiába szádra ne vedd!

(keresztény)

Christoph Schönborn bíboros és bécsi érsek a „szeresd felebarátodat” imperatívuszáról értekezik a Tyzden hetilapban. De kik is a felebarátaink, kérdezi, akiket szeretnünk kellene? Saját nemzettársaink? Az európaiak? A keresztények? Felebarátaink-e esetleg a más vallásúak, az idegenek is? Mit mond erről a Biblia? Jézusnak nem voltak politikai állásfoglalásai, írja a bíboros, ő inkább történeteket mesélt, például az irgalmas szamaritánusról. Nem elég ugyanis vallásosnak lenni, hanem cselekednünk is kell, segíteni másokon, ha úgy követeli meg a helyzet. Mert elfordulni, elzárkózni, gyűlölködést szítani

könnyű – de keresztényként viselkedni nehéz.

(keresztény, II)

Azok a keresztények, mondja Schönborn egy interjúban, akik Európa iszlamizálódásától rettegnek, mintha nem bíznának saját hitük erejében, mintha nem hinnének abban, hogy a szeretet mindent legyőz. S ha az iszlamizálódás veszélyére úgy reagálunk, hogy falakat emelünk és bezárkózunk, vajon nem a kereszténység lényegét áruljuk-e el, a humanizmust, a szolidaritást, a felebaráti szeretetet, tehát éppen azokat az értékeket, amelyek miatt otthonunknak érezzük Európát?

(hogyan kell)

Zoltán Gábor új regényét, az Orgiát olvasom. A szerző levéltári kutatások alapján dolgozta föl a nyilas terror történetét. Könyve felkavar, mert általa ismét megtudunk valamit magunkról, az elhallgatott, kibeszéletlen múltunkról, a bennünk rejlő gonoszról. Megtudjuk például,

hogyan kell lakótársi feljelentés alapján razziázni;

hogyan kell zsidókat, zsidóbújtatókat, angolbarátokat levadászni, majd különös kegyetlenséggel megkínozni;

hogyan kell kiszolgáltatott embereket mások szeme láttára mezítelenre vetkőztetni, s rajtuk „anatómiai differenciákat” keresni;

hogyan kell hatóságilag nemi szervet vizsgálni („bőrokmány!”);

hogyan kell zabrálással, szadista perverziókkal és gyilkossággal helyrezökkenteni, úgymond, a társadalmi rendet;

hogyan kell nőket élvezeti cikként használni, rajtuk csoportos nemi erőszakot alkalmazni;

hogyan kell mindezt kárörvendőn végignézni a szomszéd lakás ajtajából, a gangról;

hogyan kell kombinált fogóval aranyfogat kitépni;

hogyan kell embertársainkat folyóparton sétáltatni, megúsztatni, velük halakat etetni;

hogyan kell, úgymond, átcsoportosítani az életerőt;

hogyan kell gumibottal deflorálni fiatal nőket, ha a nemzeti érdek úgy kívánja;

hogyan kell jóízűen falatozni, miközben a szomszédos vallatószobában kalapáccsal verik szét valakinek a heréjét;

s végül: hogyan kell menteni az irhánkat, elfordítani a tekintetünket és tudomást sem venni a gyalázatról.

Attól tartok, igaza van a szerzőnek, amikor azt mondja: amit az Orgiában elénk tár, az sajnos nem deviancia. Hanem az emberi természet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 30.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »