Hitvallás és élmény magyarnak lenni

Hitvallás és élmény magyarnak lenni

Hitvallás és élmény magyarnak lenni és maradni – hangoztatta Boross Péter volt miniszterelnök csütörtökön Kiskunmajsán, az ’56-os ifjúsági tábor résztvevőinek tartott előadásában.

Boross Péter azt mondta: a magyarrá váláshoz kötődő önérzet, önbizalom és dicsőség a lelkébe épült annak a nemzetnek, amely az elmúlt ezer esztendőben nem engedett alapvető jogaiból.

Úgy fogalmazott, hogy a történelem igazi elsajátításának első fázisa az érzelmi azonosulás. A magyar történelmet érzelmi fűtöttséggel, de nem túlfűtöttséggel kell szemlélni – tette hozzá.

A volt miniszterelnök a magyarságtudatot romboló évtizedeket szörnyűnek nevezte, szerinte a szocializmus évei alatt tudatosan félrevezető, önbizalmat csökkentő történelemfelfogást sulykoltak.

Boross Péter szerint a „megmaradni minden áron” Szent István-i parancs erőteljes érvényesülése teszi különlegessé a magyar karaktert. Évszázadokon át őrizve maradhatott meg a magyar nép és a nyelv, hiszen „nyelvében él a nemzet” – idézte Széchenyi szavait. A volt miniszterelnök véleménye szerint a nyelvvesztés a haza- és nemzetvesztéssel egyenértékű. Hangsúlyozta: a nyelv megőrzése a magyarság ösztönszerű védekezése volt. A nyelv és a történelmi tudat „nemzetéltető elem” a magyaroknál – tette hozzá.

Meglátása szerint miként Bécs nem felejtette el, hogy a szabadságharc idején micsoda hősiességre és egyenlőtlen erők közötti küzdelemre volt képes a magyar temperamentum, lelkiség és hazaszeretet, ugyanúgy a Kádár-korszakban sem felejtették el, hogy 1956-ban mire volt képes ez a nemzet. Ezért volt valamivel élhetőbb Magyarországon a korszak, mint másutt – mondta.

A „hazátlan szocialista korszak” szellemi hatása azonban tovább fog tartani – jegyezte meg -, mint a gazdasági felépülés. Nahimi Péter táborvezető, a Pongrátz Gergely Alapítvány elnökhelyettese elmondta: Pongrátz Gergely, a Corvin köz egykori legendás főparancsnoka kiskunmajsai letelepedését követően határozta el egy múzeum, kápolna és ifjúsági tábor együttesének létrehozását. Az ország mindmáig egyetlen ’56-os múzeumát a kiskunmajsa-marispusztai egykori népiskolában alakította ki, az ifjúsági táborban pedig 1999-ben fogadtak először diákokat.

A néhai szabadságharcost és fivérét, Pongrátz Ödönt is az ’56-os áldozatok tiszteletére emelt Kapisztrán Szent János kápolnában helyezték örök nyugalomra.

A táborvezető szerint Pongrátz Gergely erdélyi származásúként azt érzékelte, hogy a határon túli magyarok nem érzik annyira magukénak az 1956-os eseményeket, mint az 1848-ban történteket. Megítélése szerint ez jórészt azzal függ össze, hogy Erdélyben, a Délvidéken, a Felvidéken és Kárpátalján is sok ’48-as emlékhely található, és több ’48-as hősük is van. Az 1956-os forradalom viszont területileg a jelenlegi Magyarországra, és azon belül is jórészt Budapestre korlátozódott – mondta, hangsúlyozva, Pongrátz Gergely azonban azt vallotta, hogy ’56 valamennyi magyaré.

Éppen ezért az első diáktalálkozó megszervezésétől kiemelt szempont, hogy a dél-alföldi középiskolások mellett erdélyi, felvidéki, délvidéki és Kárpátaljáról érkezett fiatalok népesítsék be a tábort – mondta. A táborban tartott előadások minden évben meghatározott alapgondolathoz kapcsolódnak, idén a vendégek az 1956-os forradalomnak a határon túli magyaroknál keltett visszhangjáról beszélgetnek a fiatalokkal. Nahimi Péter szerint ugyanis kevésbé ismert, hogy több szomszédos vagy távolabbi országból próbáltak meg csatlakozni az ’56-os harcokhoz – jellemzően diákok -, de a határon kevesen jutottak át.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »