Hitel, rablás

Aki szegény, az a legszegényebb’, ha meg hitelt is vesz fel, aláírja a szegénységi nyilatkozatot, szinte az egész életére vállalt rabszolgaságot. Ebből kimászni aligha tud, mert manapság a rablás fogalmával azonos, törvényes a rablás, amit egyes pénzintézetek művelnek. Sok a szegény ember, sokan vannak, akik lépre mennek: önként hajtják fejüket a járomba, hogy aztán nyögjék a könnyelműségük következményeit. Mert a szegény embert könnyű rávenni a pillanatnyi jóra, hogy aztán élete végéig a bankok rabszolgája legyen.

Érthető a kicsit jobb életre való vágyakozás, hogy az embert ne csak a szegénység sanyargassa minduntalan. Ugyanakkor a megtakarításokért már annyit sem fizetnek kamatként lassan, hogy legalább a pénzénél maradjon a megtakarító – ilyen világot élünk! Az állam nem tud mit tenni, mert a bankok törvényesen járnak el, és annyit számítanak fel hitelkamatnak, amennyit akarnak. 10 % feletti már a THM, vagyis a ténylegesen kifizetett kamat, és ezt reklámozni is lehet, mert vannak pénzintézetek, amelyek e fölött is számolnak. A 25 százaléknál is magasabb THM is reklámozható, és úgy látszik, ezzel a mértékkel is megél a pénzintézet, hiszen virágzik az üzlet.

Ez már pofátlanság: a rablásnál is rosszabb, hülyét csinálnak az olyan emberből, aki lépre megy. Szabad versenyes kapitalizmus, tudjuk ezt jól. Ezt vártuk annyira, ezért imádkoztunk annyit, hogy „jöjjön el a te országod”!

Most megkapta a nép, amit akart. A szemérmetlen bankok, pénzintézetek csak a piac törvényei szerint cselekszenek, ha van rá kereslet, hadd menjen. Néhányan majd felakasztják magukat, vagy kriminalizálódnak – úgy kell nekik! Majd elkapják, ha a szegénység a bűnre viszi, ma meg kötelet vesz, az is pénzbe kerül. Felnőttek, azt csinálnak, amit akarnak. Itt már nem véd meg senki, szabad vagy, szabadon vethetsz véget az életednek, a banknak akkor is megéri, mert nem minden ügyfél csinálja ezt. A többség rabszolga lesz, élete végéig. Kinek jó ez?

A banknak, természetesen, hiszen a pénz fial, és nagyon termékeny a tőke. De, hol a határ? Sehol. A pénz az úr, az ügyfél a szolga, ez a világ rendje. Mégis, tényleg nincs határa az emberek kizsákmányolásának? Nincs! Ez a kapitalizmus, a finánctőke uralma, ez megy már évezredek óta. Amióta pénz van, nem sokkal utána megszületett a finánctőke, az ember szolgaságba döntésének eszköze. Mert az ember mindig esendő volt, ma is az, és az lesz a jövőben is.

Bezzeg, a kommunizmusban nem lehetett ilyen csinálni! Akkor egy bank volt, az OTP, a jótépé. Nem volt ilyen eset, az biztos! Igaz, semmiféle eset sem volt. Nem véletlen teremtődött a pióca. Kedves, jóindulatú piócát már ki látott? Volt már egy félresikeredett kísérlet a piócák ellen. Emberek millióinak életébe került, szörnyeteg halállal. Jobb, ha vannak piócák. Igaz ennek sokszor kötél a vége. Önkéntes alapon. Szabadon választott kötél gyakorlat.

Handabanda az egész világ. Moralizálás. Legalább moralizáljunk, ha morál nincs is. Vagy raboljunk.
Egyre megy.

Erdélyi János

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Aktuális, Publicisztika


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »