„Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok”

A felső-Tisza-vidéki magyarok hatodik találkozóján

Máramaros népének különös sorsot szánt az Isten. Nem csupán az anyaországtól elszakítva, de a tömbmagyarságtól is távol, egymástól is szétszórva kell eleget tenni szent küldetésüknek: megőrizni az anyanyelvet, a nemzeti kultúrát. S ez nem könnyű, ott, ahol a vegyes házasságoknak, a beolvadásnak köszönhetően már erősen „biccen a szó a száj szögletén”. De vannak emberek, akik lelkesen próbálják szervezni a magyar életet a végeken, őrizni és átadni a hagyományokat. A magyarságtudat, a nemzeti hovatartozás erősítését segíti az immáron hatodik alkalommal megrendezett Felső-Tisza-vidéki Magyarok Találkozója, a „FELTISZA” fesztivál, melynek ezúttal Bustyaháza adott otthont.

A kétnapos rendezvény immáron hagyományosan pénteken tudományos konferenciával vette kezdetét, melynek témája az Óvodai nevelés a szórványban volt. Ezen előadást tartottak a FELTISZA idei fővédnökei, Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztosa  és Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, a KMPSZ elnöke, illetve beszámoltak munkájukról a felső-Tisza-vidéki iskolák óvodák képviselői. Megtisztelte jelenlétével a konferenciát Tóth István, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője, Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul. A konferenciát követően a résztvevők Csuprik Etelka, Ukrajna népművészének koncertjén vehettek részt, s fellépett a szécsényi Erkel Ferenc vegyeskórus is.

A második napon misével folytatódott a fesztivál, melyet Mikulyák László atya, rahói római katolikus plébános, felső-Tisza-vidéki esperes, a FELTISZA szervezőbizottságának elnöke celebrált. Ezt követően a résztvevők ünnepélyesen átvonultak a helyi stadionba, ahol egy igazán jó hangulatú fesztivál vette kezdetét. A sátrakban a szórványból érkezett települések mutatták be kézműves termékeiket, és az érdeklődők itt megtudhatták azt is, hol milyen munkát végeznek az anyanyelv megőrzése, a hagyományok ápolása terén. A települések sátrai vidám beszélgetésektől, nevetésektől voltak hangosak, jó barátként köszöntötték egymást a résztvevők. Kóstolóval kínálták a látogatókat, s meghívták kölcsönösen egymást is egy kis traktára.

A résztvevőket a bustyaházi FELTISZA főszervezői – Takács Mária, a Szent Erzsébet óvoda vezetője és Mikulyák László – üdvözölté, majd Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul megnyította a fesztivált. Ezt követően a színpadon egész nap egymásnak adták át a helyet a fellépők. Bemutatkoztak Kőrösmező, Gyertyánliget, Rahó, Hosszúmező, Huszt, Nagybocskó, Máramarossziget, Szvidovec, Visk, Terebesfehérpatak, Aknaszlatina, Técső, Bustyaháza magyarjai. Megható volt hallgatni, ahogy a szvidoveciek – s velük együtt a közönség nagy része is – énekelték: „Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok”. Amikor a síkvidéken tömbben élők azt mondják, könnyű az anyaországiaknak magyarnak lenni, nos itt azzal szembesülhettek, hogy ez most itt nekik szól. A fesztivált a Viski Bicskások koncertje zárta, és fellépett a Técsői Dongó népi zenekar is.
Jövőre Gyertyánliget fogadja a felső-Tisza-vidéki magyarokat.

Marton Erzsébet

Kárpátinfo hetilap évfolyama: Kárpátinfo hetilap 20. évf. 37. számRovat: BelföldTelepülés: Ukrajna›Kárpátalja›Técsői járás›Bustyaháza (Буштино)Címkék: BustyaházaFelső-Tisza-vidéki Magyarok TalálkozójaKárpátaljakárpátaljai magyarságForrás: Kárpátinfo hetilap


Forrás:hetilap.karpatinfo.net
Tovább a cikkre »