HÍREK 190.

Emlékeznek még erre a „hírre”, és erre a levélre?

Előbb a „hír”, ami a HVG-ben jelent meg:

Egyest kapott a diák erkölcstanból, mert dolgozatában azt írta, március 15 „nem nagyon érinti meg”

A kislány szülei nyílt levelet írtak, amiben magyarázatot várnak az egyest osztó tanártól.

Az egyik magyar általános iskola erkölcstan órán a diákoknak egy dolgozatban azt kellett megfogalmazniuk, hogy mit jelent számukra a tavaszi nemzeti ünnep. – Egyest kapott erkölcstan órán egy kislány, aki azt írta dolgozatában: március 15-tel kapcsolatban, hogy „nekem ugyanolyan nap, mint a többi és nem nagyon érint meg”. A Történelemtanárok Egylete Facebook-oldalán közölte a szülők levelét, (a szülők engedélyével) melyet a tanárnak írtak. A szülők többek közt azt szeretnék tudni, hogy „milyen egy ötös vélemény március 15-ről?” A szülők arra is kíváncsiak, hogy a tanár szerint van-e joga ítélkezni egy gyerek fölött a véleménye miatt.

„Végezetül szeretném megtudni, hogy mi a célja pontosan az erkölcstan órának? Vannak meghatározott álláspontok, vélemények, amiket a gyerekeknek el kell fogadniuk és meg kell tanulniuk, vagy van rá lehetőségük, hogy több különböző vélemény megismerése során felvállalják, vagy formálják a saját véleményüket?” – áll a szülők levelében.

A tanár és az iskola részéről egyelőre nem érkezett válasz.”

A kedves szülők levele így szólt:

„Kedves Ildikó!
A tegnapi napon Lencsi lányunk elmondása szerint az osztálynak arról kellett írnia erkölcstan órán, hogy mit jelent számukra március 15. Lencsi dolgozata ennyiből állt: „Nekem ugyanolyan nap, mint a többi és nem nagyon érint meg.”
Erre a mondatra egyest kapott. Szeretnénk tudni, hogy mire kapta Lencsi ezt az osztályzatot.
Kérdéseink a következők:
• Milyen jellegű dolgozat volt ez? Számonkérés? Ha igen, milyen tananyagot kért számon, hol található az a tananyag a tankönyvben, amiből föl lehetett rá készülni? Mik voltak az osztályzás kritériumai?
• Ha nem számonkérés volt, mi volt a célja a kérdésfölvetésnek? Egy meghatározott véleményt várt el, vagy szerette volna megismerni a gyerekek véleményét?
• Ha egy meghatározott véleményt szeretett volna hallani és olvasni a gyerekektől, mi volt ez a vélemény? Közölte-e előre a gyerekekkel, hogy milyen vélemény a megfelelő? Ha nem közölte, milyen módon juthattak az ön által preferált helyes véleményre? Milyen egy ötös vélemény március 15-ről?
• Ha saját véleményt várt el, akkor mit osztályozott a véleményeken? Mit osztályozott Lencsi saját véleményén?
• Lehet-e Ön szerint véleményt osztályozni?
• Ha nem Lencsi véleményét osztályozta, akkor egészen pontosan mit osztályozott?
• Miért emelte ki nyilvánosan Lencsi véleményét azzal, hogy az őt minősíti? Hogyan minősíti Lencsit a véleménye Ön szerint?
• Ön szerint van-e joga Önnek ítélkezni egy gyerek fölött annak véleménye miatt, van-e joga megszégyeníteni?
• Végezetül szeretném megtudni, hogy mi a célja pontosan az erkölcstan órának? Vannak meghatározott álláspontok, vélemények, amiket a gyerekeknek el kell fogadniuk és meg kell tanulniuk, vagy van rá lehetőségük, hogy több különböző vélemény megismerése során felvállalják, vagy formálják a saját véleményüket?
Válaszait várjuk tisztelettel: Farkas Kinga és Tóta József ”

Aztán a HVG természetesen visszatért az „ügyre”, és megszólaltatta az apát:

„Megszólal az apa, akinek a lánya egyest kapott március 15-ből

Nemcsak egyest osztottak azon az erkölcstanórán, ahol a diákoknak március 15-i ünnepről kellett véleményt mondaniuk, az osztály jelentős része 2-es, illetve közepest kapott. A megalázott kislány édesapja a tanárhoz fordul, tudni szeretné, mi alapján osztályozott. A Facebookon hasít a leosztályozott ünnepológia sztorija.

„Eredetileg nem nyílt levélnek szántam, de rengetegen megosztották az interneten, és már nem bánom, hogy így alakul. Nem akartam annyiban hagyni, mert a pedagógiai barbárság zavar ebben a sztoriban, az, hogy az iskolában a véleményük miatt megalázhatóak a gyerekek” – mondta a hvg.hu-nak annak a kislánynak az édesapja, aki egyest kapott erkölcstanórán a március 15-ről írt anyagára.

Ahogy arról beszámoltunk, az erkölcstantanár azt a kérdést tette fel a diákoknak, hogy mit jelent számukra a nemzeti ünnep. A levélben csak keresztnevén szereplő Lencsi erre őszintén azt válaszolta, hogy számára ugyanolyan nap volt, mint a többi, és nem nagyon érintette meg. A mondatra egyest kapott, mire édesapja levélben fordult a tanárhoz, ezt tette közzé engedélyével a Történelemtanárok Egylete saját Facebook-oldalán.

Ráadásul azóta kiderült, hogy más tanulók sem jártak jobban, az osztály egy jelentős része 2-es, illetve közepest kapott az ünnepről alkotott véleményére – mondta a hvg.hu a szülő, aki azt kérte, hogy a nevét ne írjuk ki, és azt sem szeretné, ha az iskolát megneveznénk, mert szerinte itt erről a konkrét helyzetről, illetve pedagógusról van szó.

Az apa szerint elkeserítő, hogy a levél megjelenése óta mindenki azt kérdezi tőlük, nem félnek-e attól, hogy emiatt a gyereknek baja lesz. “Attól lesz baja, hogy nem ez az első ilyen elképesztő történet, zsinórban mindig van valami. Szerintem jelenleg ez a valódi baj az oktatással: rossz hallani, amikkel a gyerek hazajön, a szülő pedig azt érzi, hogy teljesen tehetetlen” – mondta az édesapa. „Hogy fordulhat elő, hogy megkérdezik valamiről a diákok véleményét, aztán meg gyakorlatilag lehülyézik érte. Miközben ez a kérdés nem osztályozható és nem mérhető” – tette hozzá. De a tanárnak írt levelében azt is tudni akarta: mégis milyen tananyagot kértek számon, és mik voltak az osztályzás kritériumai.

Az édesapa egyeztetni fog a tanárral, illetve az intézménnyel, a fejleményekről beszámolunk. Addig érdemes olvasgatni a kommenteket itt!

Itt már teljesen kész is van az ítélet, a HVG „ünnepológiáról”, megalázott gyerekről öblöget, és persze arról, hogy az osztály jelentős része kettest kapott. Majd a cikk végén felhívja a figyelmet a kommentek olvasgatásának fontosságára.

Aztán most a NOl közölt egy másik levelet. A „megalázott” kislány osztálytársának édesanyja írta, íme:

„ ‘Nem alázták meg a kislányt az erkölcs órán!’

A sajtóban és a közösségi oldalakon nagy vita folyik arról, hogyan adhatott egyest az erkölcstan tanára egy 12 éves diáknak, aki arra a kérdésre, mit jelent számára a nemzeti ünnep, annyit válaszolt, hogy számára ugyanolyan nap, mint a többi és nem nagyon érintette meg.

Sokan a tantárgy fölöslegességének bizonyítékát látták az esetben, a legtöbben lehetetlennek tartották az osztályozást, pláne ha véleményt büntet a tanár egyessel.

Az osztály más tanulói és szüleik eddig nem szólaltak meg, de most egy anya leírta véleményét. (Eddig is mindenki a jelenséggel foglalkozott, tiszteletben tartotta, hogy az iskola, gyerek és tanár személyazonossága maradjon rejtve, így mi is ehhez ragaszkodunk, a szülő nevét nem írjuk le, de meggyőződtünk a levél hitelességéről.)

“Egy nyílt levél következményei

Az erkölcstanból egyest kapott kislány szüleinek a tantárgyat tanító pedagógushoz írt nyílt levele néhány napja jó alkalmat ad a sajtónak és az internet népének, hogy egy az oktatást és a pedagógusokat, s rajtuk keresztül az ország nagy részét érintő felfokozott helyzetben véleményt nyilvánítsanak.

Maximálisan támogatom, hogy a tantárgy létjogosultságáról, kereteiről és iskolai értékelésének módjáról széles körű vita folyjon, levelem megírásának oka a cikkek és kommentek apropójának, a vitát és állásfoglalásokat kiváltó levélnek és az édesapa későbbi megnyilvánulásainak tartalma és az általa generált személyeskedés. A megjelent cikkek szerzői egy kivétellel (Szily, 444.hu) a levélíró szülők verziójára alapozzák véleményüket, nem vizsgálják sem annak valóságtartalmát, sem a másik oldal lehetséges szempontjait. Mindeközben nem foglalkoznak azzal sem, hogy az egyoldalúan bemutatott történet többi érintettje – a tanárnő, a diáktársak és az iskola – milyen módon sérülhet az ügyben. Persze a másik oldalnak – a tanárnak és az iskolának – joga van ahhoz, hogy megszólaljon, helyreigazítást kérjen, de nyilván csak névvel, amely a szereplők inkognitójának felfedésével járna, s ez az érintett közösség már jelenleg is eltúlzott, további meghurcoltatását jelentené.

Gyermekem – nevét az előbbiek miatt nem szeretném leírni –, az érintett kislány osztálytársa, és ugyanannak az erkölcstan-csoportnak a tanulója. A levél kapcsán kirobbant botrány az osztályt mélyen felkavarta, és napok óta visszatérő téma otthon is – nemcsak nálunk – a tanárnőt ért igazságtalanság. A történtekről gyermekem beszámolója alapján az derült ki, hogy dolgozatíráskor a tanárnő előre elmondta, hogy nem a véleményt, hanem annak indoklását fogja osztályozni. Ezt alátámasztja, hogy olyan dolgozatra is jelest adott, amely a kislányéhoz hasonló véleményt fogalmazott meg, de amelynek írója megindokolta saját álláspontját.

A tanárnő ezen kívül annak a két gyereknek – köztük a később egyest kapott kislánynak –, akik nem írtak indoklást, felhívta a figyelmét arra, hogy azt kérte, indokolják meg néhány mondatban a leírt véleményüket, tehát nyugodtan menjenek a helyükre, és fejezzék be a dolgozatot. Egyikük visszaült, és elvégezte a feladatot, az ő dolgozata négyes lett. A dolgozatok végeredménye egyébként (ennek bizonyítéka a később a levélíró édesapának is bemutatott elektronikus napló): 2 közepes, 1 elégséges, 1 elégtelen született, a többi főként jeles és jó osztályzat. Gyermekem elmondása szerint senki nem lett megalázva.

Az elégtelen dolgozatot írt kislány szülei nem fordultak a tanárhoz, hogy indoklást kérjenek az osztályzatra, az iskola igazgatóját sem keresték meg a helyzet tisztázása végett, hanem azonnal a nyilvánossághoz fordultak.

Az egyik problémám az ezzel, hogy a szóban forgó tanárnőt más szülőtársaimmal együtt olyannak ismertem meg, aki lehetővé teszi, hogy a szülők ne csak a hivatalos csatornákon (szülői értekezlet, fogadóóra) keresztül forduljanak hozzá kérdéseikkel, problémáikkal; olyannak, aki ezekre a megkeresésekre nyitottan reagál; olyannak, aki ha egy-egy tanulói vagy szülői felvetést jogosnak érez, saját korábbi döntését is hajlandó felülvizsgálni és megváltoztatni.

A másik komoly problémám, hogy a tények részleges, egyoldalú ismeretében íródott szülői levél a kislánnyal történt esetet politikai síkon közelíti meg. Így, persze, villámsebességgel tudott elterjedni az írás az elektronikus és a közösségi médiában, amely által ugyanilyen tempóban az oktatás jelenlegi problémáinak tematizálása vált a rá hivatkozó cikkek és kommentek tárgyává. Csakhogy mindeközben óhatatlanul erkölcsi és politikai előjelekkel lettek illetve a szereplők (még ha név nélkül is): a véleményét az esetleges retorziók ellenére is bátran vállaló kislány, és az őt megbüntető, megalázó, vaskalapos, konzervatív, a Kliket és a rendszert elvtelenül kiszolgáló pedagógus. Utóbbi becsületébe, szakmai és emberi méltóságába gázolt a levél által elindított lavina, tanulóit, akik számára – koruknál fogva – az online és közösségi média politikai kultúrája és kulturálatlansága szinte ismeretlen terep, mélységesen felzaklatva.

A cikkírók, a kommentelők és az olvasók pontosan két nap alatt fogják elfelejteni az esetet, mert mindig jönnek újabbak. Hogy az érintett pedagógus és a gyerekek hogyan lépnek túl a méltatlan eljárás kavarta következményeken, az már nem az ő felelősségük.” 

Íme, egy teljesen kerek kis történet a liberális világból és a liberális, ellenzéki médiából. Ami egyben erről a világRÓL és médiáRÓL is szól.

Mert hát mi is történt valójában?

Egy túlbuzgó és aljas apuci meg anyuci nekiállt hisztériázni, mert a gyereküknek egyest mert adni egy tanár, ráadásul erkölcstanból, ami ugye eleve vörös posztó ezeknek a nyomorultaknak a szemében.

„Szegény gyerek egyest kapott a véleménye miatt” – hangzott a verdikt, és a két kretén szülő telesírta a nyilvánosságot ezzel a sztorival.

A nyilvánosság megfelelő része pedig nem habozott, nekiállt kivesézni a „szörnyűséget”. Megíródtak a megfelelő cikkek, megíródtak a megfelelő kommentek, öt perc alatt sározták be az egész oktatási rendszert, a tanárt, az iskolát, az erkölcstant, és persze végső soron –mert ez volt a cél!!!- a kormányt.

Aztán kiderül, hogy a kislány azért kapott egyest, mert nem volt hajlandó vagy nem volt képes elvégezni a feladatot. Szó sincs véleményről, erkölcstanról, semmiről sincsen szó, a rémes történetből semmi sem igaz, az osztály jelentős része pedig nem kettest, hanem jelest meg jót kapott.

De természetesen a két nyomorult, aki a levelét megírta a szülői státus kikezdhetetlenségének bástyái mögül, az aljas, rohadék sajtó, amely felkapta a sztorit és terítette, továbbá a kommenteket megíró hiénafalka, amely ismét megérezte a vérszagot, és rávetette magát a „témára”, meg a tanárra, az iskolára, szóval a sok retkes lumpenproli egy szóval sem fog bocsánatot kérni, nem fog hamut szórni a fejére, nem fog meaculpázni – jobb esetben kussolni fog, de félek, majd ellentámadásba mennek át, és megmagyarázzák ezt is.

Mint mindent.

És ebben az ócska, szar, szemét ügyben egyetlen igazi vesztes van: az a kislány, akinek ilyen anyukája meg apukája van, és aki ebből az egészből egyet fog megtanulni: Hogy nem kell teljesíteni, elég hazudni, pofázni, meg a „nyilvánossághoz” fordulni. És mindenki mást okolni a sikertelenségemért.


Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »