Háromszázöt éve, 1711. április 17-én halt meg Bécsben I. József német-római császár és cseh király, a 11. Habsburg uralkodó a magyar királyi trónon. Magyar királyként uralkodását végigkísérte a jelentős császári erőket lekötő Rákóczi-szabadságharc.
I. Lipót császár és Pfalz-Neuburgi Eleonóra hercegnő legidősebb fia 1678. július 26-án született. Kiváló nevelésben részesült, apjától örökölte zenei tehetségét és a vadászat iránti szenvedélyét. 1699-ben feleségül vette Vilma Amália braunschweigi hercegnőt, akitől két leánya született. A feljegyzések szerint könnyelmű, élvhajhászó, de felvilágosult ember volt, aki korlátozni igyekezett az egyház befolyását, különösen a mindenható jezsuitákét.
József, akit még apja életében, 1687. december 9-én magyar királlyá koronáztak, egyik vezetője volt a „fiatal udvarnak”, amely Lipót merev, elavult kormányzati rendszerén reformokkal kívánt változtatni. Apja halála után, 1705. május 5-én nagyratörő reformtervekkel lépett trónra: hozzákezdett a központi kormányzati szervek átalakításához, a pénzügyi helyzet rendezéséhez, még egy jobbágyfelszabadítási kísérletbe is belefogott a sziléziai királyi birtokon. 1708-ban Hannovert és Csehországot is a választófejedelemségek közé emelte, gyarapítva támogatóinak táborát. A birodalom legfőbb bírói testületei, a birodalmi udvari tanács és a birodalmi kincstári törvényszék megreformálásával ugyancsak hatalmát erősítette.
A spanyol örökösödési háború idején, 1702-ben személyesen vezényelte Landau ostromát. A Habsburgok – elsősorban Savoyai Jenő hadvezéri talentumának köszönhetően – jelentős sikereket értek el a francia hadszíntéren, ezek nyomán XIV. Lajos francia király lemondott Észak-Itáliáról. I. József a franciabarát XI. Kelemen pápával kitört viszálykodásban is erélyesnek bizonyult, így a katolikus egyházfő kénytelen volt elismerni József testvérét, Károlyt nápolyi királynak, és Dél-Németalföld (a mai Belgium) is visszakerült a Habsburgokhoz. József 1706-ban megfosztotta méltóságuktól a birodalma ellenségeivel szövetkezett bajor és kölni választófejedelmeket, a Bajorország bekebelezésére irányuló terve azonban kudarcot vallott.
Magyar királyként uralkodását végigkísérte a jelentős császári erőket lekötő Rákóczi-szabadságharc. I. József, hogy a birodalom teljes katonai potenciálját a franciák ellen fordíthassa, szinte rögtön trónra lépése után béketapogatózásba fogott, közbocsánatot, vallásszabadságot, a rendi alkotmány visszaállítását ígérte. A nagyszombati béketárgyalások azonban nem vezettek eredményre, az akkor még sikert sikerre halmozó kurucok nem hogy békét nem akartak kötni, de az 1707-es ónodi országgyűlésen kimondták a király és a Habsburg-ház trónfosztását. A harcok elhúzódásával mindkét oldalon megerősödtek a békepárti erők, ezért az uralkodó felhatalmazást adott a seregeit vezénylő gróf Pálffy János horvát bánnak a Károlyi Sándor kuruc generálissal folytatandó béketárgyalásokra. Ezek a politikai realitásoknak megfelelő, bár Rákóczi által el nem fogadott megállapodást eredményeztek. A szatmári béke 1711. április 30-i megkötését I. József már nem érte meg, 1711. április 17-én himlőben meghalt. Halála előtt a legenda szerint megígérte feleségének, hogy ha életben marad, felhagy a hűtlenkedéssel. A bécsi kapucinusok kriptájában temették el, a trónon öccse, Károly – magyar királyként III. Károly – követte.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
